Ennek a barátságnak annyi, ugye?
Sziasztok!
Egy nagyon jó barátom kiment külföldre dolgozni. Átszámítva kb 5-600.000 forint körül keres havonta, segédmunkával.
Én is ennyit keresek itthon, de baromi sokat tanultam és dolgozom is érte a mai napig, bár ezt sosem hoztam fel így.
Ha kisebb összeggel ki tudtam húzni a szarból, akkor nem kértem vissza, ha nem volt rá sos szükségem. Ha szállítani kellett valahova autóval, akkor megtettem és sosem hoztam fel. Ha rendelt valamit (ágy, szekrény stb), akkor elhoztam neki. Ha nem volt kajája hó végén, akkor hozzánk bármikor feljöhetett enni.
Amióta kint él, azóta sokszor érzem úgy, hogy lenéz és sok olyan megjegyzése van, amire nem reagálok, mert nem akarom magamat is felhúzni.
Közölte ma, hogy teljesen felesleges továbbtanulni vagy élni ebben a szar országban, de majd én is megtapasztalom a dolgokat, ha majd én is viszem valamire az életben. Ilyenkor átfut az agyamon, hogy többször jártam külföldön, mint ő valaha is fog, de nyilván befogom, mert...mert.
Sosem voltam ilyen, hogy ilyesmiket más fejéhez vágjak, de fogy a türelmem és az ilyen megnyilvánulásai kihozzák belőlem ezeket a gondolatokat, amiket félek, hogy előbb-utóbb ki is fogok mondani.
Megemlítettem, hogy a feleségem megy továbbtanulni (mérlegképes könyvelőből könyvvizsgálónak) erre közölte, hogy minek, azzal nem leszünk előrébb az életben...igen, inkább kimehetnénk mosogatni külföldre...
Ti mit tennétek? Mondjam el a véleményem a következő ilyennél vagy várjam ki, amíg behúzott farokkal visszajön és kezdhet mindent a nulláról?
Én nem hiszem, hogy egy intelligens (legalábbis eddig annak tartott), felnőtt férfi figyelmét fel kell arra hívni, hogy ostobán viselkedik és félreérthetően fogalmaz.
sem. De miért nem kérdezed meg az egyik ilyen megjegyzésénél higgadtan, hogy miért mond ilyeneket, mit gondol milyen érzés ez neked?
Én is csóró segédmunkásként kezdtem, anno kőműveskedésből fizettem a továbbtanulásomat és nem lettem ilyen. Nyilván embere válogatja, de ennyire nem kell elszállnia attól valakinek, ha van pénze.
Az az igazság, hogy betelt a pohár és már nem akarok neki segíteni. Segítettem anyagilag, lelkileg, munkát találni, albérletet találni, költöztetni stb.
Szívesen segítenék most is bármiben, de nem fogok nevelni egy felnőtt embert és pszichológust sem fogok játszani.
Az az ominózus feleséges sztori meg úgy nézett ki, hogy megkérdezte itthon van-e, mert vele is beszélt volna. Erre mondtam, hogy elkezdett egy sulit, szóval délutánonként nem lesz elérhető. Akkor visszakérdezett, hogy milyen sulit. Erre válaszoltam neki. Én nem vagyok az a fajta ember, aki azzal indítja a beszélgetést, hogy "képzeld! A ki..szott okos feleségem továbbképzi magát, hogy ennél is többet keressen."
Sosem éreztettük vele, hogy lenézzük (mert sosem volt így), a feleségem is imádta, szinte már családtag volt.
Megnyílni megnyílok én, mondom ha valami nem tetszik, de az ilyen jellegű beszólásokat nem vártam volna tőle, világ életemben undorodtam az ilyen stílusú emberektől és hálát adok az égnek, hogy mi nem lettünk ilyenek.
válasza:Nem tudom, én megmondtam volna neki a tanulásról alkotott véleményemet, de úgy, hogy ne alázzam porig, aztán azt gondol amit akar. Magas lovon ül mert sosem keresett ilyen sok pénzt, de sz*rd le, neked mindened megvan amiről ő csak àlmodhatna, ha egyáltalàn felfogná az értékèt.
Akàr leèpíted akàr nem, ez a fajta szokott a hasàn csúszva esdekelni mikor akar valamit... Ha így lesz, majd megmondod neki, hogy "szar országban élek a szaros kis fizetésemből, de neked úgysem kell annyira segíteni, hiszen te vitted valamire".
Ekkor vagy ràjön mekkora hülye volt, vagy nem kell tovább törnöd a fejed a leèpítésén (utóbbi esélyesebb).
Jól mondták az előző vàlaszadók: az ilyen emberekkel érdemes megszakítani a kapcsolatot mert csak a baj van velük, viszont megértem ha ez esetleg neked nem menne, vagy te jobban ismered a baràtodat és látsz esèlyt a változàsára.
válasza:"Ne siess az ítéleted közzétételével. A rejtett ítélet sokszor erősebb. Irányíthatja a reakciókat, és ennek a hatása csak akkor érződik, amikor már túl késő tenni ellene."
> Bene Gesserit jótanács jelölteknek (Herbert Frank)<
Én visszavettem annakidején takarékra a kapcsolatot. Teljesen megszakítani mégsem akartam, a sokéves múlt érték volt számomra. Nem feleselősen, és nem kioktatósan, csak olyan kulturált módon mindig kiálltam a rövid válaszaimmal az értékeim mellett. Aztán egyszer hazajött a fogát megcsináltatni. A találkozáskor mélyen a szemébe nézve kértem meg arra, hogy legyen szíves legközelebb akkor nagyképűsködjön velem, ha a fogát is képes lesz abban az országban megcsináltatni, amivel fel szeretne vágni. Lángvörös lett, és alaposan visszavett utána a mérhetetlen nagy dumából :-)
Bárcsak mindenki olyan "kárörvendő" lenne, mint én! De amikor nem volt mit ennie nem kárörvendtem rajta, hanem mondtam neki, hogy jöjjön fel enni. Vagy amikor ki akarták rakni az albérletből megkérdeztem mennyire van szüksége és utaltam is. Nem hiszem, hogy kárörvendenék.
Amióta ismerem segítek neki ha kell, barátomnak/családtagnak tekintettem, szóval ezért sem tetszik ez a fellengzős, lenézős stílus azért, mert ki tud nyögni 3 német szót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!