Az extrovertált emberekre miért jellemző az, hogy simán lefújják a programot ha felmerül a lehetősége egy fontosabb, érdekesebb személlyel, vagy nagyobb társasággal való találkozásnak?

Én is ezt tapasztalom, de egyszerűen mert ez így van, ezt diktálják a személyiségek.

Extrovertáltak felszínes emberek, nem érdeklik őket a mélyebb kapcsolatok, sem a mélyebb társalgások (szélsőség). Így könnyen eldobnak embereket, mert a semmilyen kapcsolódásra könnyen találnak valakit, bármikor. Nekik erre van igényük, őket ez tölti fel. Tehát ők mennyiségi emberek.

Introvertáltak viszont máshogyan működnek. Ők minőségiek. Ők az erősebb kötelékeket, mélyebb barátságokat, elmélyültebb társalgásokat igénylik, attól töltődnek fel (míg az extrovertáltas felszínes kicsapongás kimeríti őket).

Extrovertáltak spontánabbak, így bármikor tudnak változtatni. Introvertáltak inkább kiszámíthatóságot kedvelik, hosszabb távon terveznek, nem szeretik a meglepetéseket.

Mindkettőnek vannak előnyei is meg hátrányai is.

És persze nem létezik tiszta stílus. A legtöbb ember ambivertált, tehát felváltva jelennek meg intro- és extrovertált szükségleteik. Tudják élvezni a kicsapongást is, meg egy otthon töltött begubózott hétvégét is 🙂

"Introvertáltak viszont máshogyan működnek. Ők minőségiek."

Én ezt nem feltétlenül minőséginek nevezném, szimplán másnak. Régen én is elvoltam azzal, hogy "beszélgettünk" a haverokkal. Aztán jól meguntuk egymást, hiszen egy idő után baromi unalmas és egysíkú az, ha nincs semmi program, semmi változatosság, csak ülünk és dumálunk a semmiről.

Én sokat változtam az évek alatt. Régen egyértelműen introvertált voltam. Manapság viszont sokkal inkább programokra, kikapcsolódásra vágyom. Ez sem feltétlenül felszínesség, egyszerűen a kikapcsolódás más módja.

Vagy én például túrázni szeretek. Általában előre betervezem, de ha épp akad jó teljesítménytúra, akkor fogom és elmegyek, akár más programot is lemondok. Egyszerűen tudom, hogy ettől érzem jól magam, és jobban kitölti az időmet.

Na meg valljuk be, mindenki életében vannak tipikus "pótlék" emberek, haverok. Akikkel amúgy jól elvagyunk, de mégis másodvonalban maradnak, nem illenek bele igazán az életritmusunkba.

És ha akad "fontosabb, érdekesebb, nagyobb" akkor inkább választjuk azt.

Na meg tegyük hozzá, az introvertáltak is simán lemondanak programokat, találkozókat arra hivatkozva, hogy más dolguk van, ezt kell csinálni azt kell csinálni, aztán punnyadnyak otthon egész nap, mert attól érzik jól magukat.

"Introvertáltak viszont máshogyan működnek. Ők minőségiek."

Persze, mert az introvertáltakra tökre nem jellemző az, hogy lemondanak programokat, mert sürgős dolguk van otthon egy könyvvel és egy bögre teával :)

Bűnös lélek vagyok. Alapvetően ritkán lehet elrángatni valahová, ha mégis, az sokkal inkább kettesben kávézás, mint nagy, társas esemény, de ha igen mondok valamire, akkor azt igyekszem betartani.

Az extrovertált ismerőseim tényleg csapongóbbak. De sok esetben ez nem program lemondásban nyilvánul meg, hanem abban, hogy felkapnak és visznek én meg pislogok, mint béka a miskolci kocsonyában, hogy mit keresek egy tábortűz mellett 20 hippivel...

Mondtatod ezt, ettől még a tény az tény marad.

De ha már itt tartunk, akkor szépíthetjük akárhogy, azért választunk párt, barátot, mert jól érezzük MAGUNKAT vele. Ilyen formában egy introvertált ember is pont ugyanúgy lehet érzéketlen tuskó, hiszen azért van szüksége a másikra, hogy megossza vele a gondolatait, kielégítse a beszélhetnékjét, kiadhassa magából a sok információt, gondolatot. És pont ugyanúgy ehet érzéketlen bunkó azért, mert elvárja, hogy a másik fél válasszon közötte és a másik baráttai, ismerősei között. Nem mondja azt, hogy csatlakozna, nem próbál a közösség része lenni, az egyént próbálja kiragadni a közösségből, hogy csak az ő szolgálatában állhasson. Ez is pont ugyanúgy önző és érzéketlen dolog.

És igen, elsősorban a saját kényelmem, szórakozásom érdekel. Az az ember vagyok, aki ott áll a barátai mellett, ha azoknak igazán szükségük van rá, viszont nem esek át a ló túloldalára és nem leszek valaki naplója meg lelki szemetese.