Szerintetek is inkább ellenség, mint barát az ilyen?

14 évesen lettünk barátnők, nagyon szerettem őt, de mindig is volt egy szörnyű tulajdonsága: rémisztően akaratos és ezzel mindig eléri a célját. Egy tündéri csaj, aki alapjáraton a légynek sem tudna ártani, egészen addig, amíg az a bizonyos légy nem áll az útjában, mert akkor aztán könyörtelenül átgázol rajta. Ennek ellenére szerethető lány, sokan szeretik is és nagyon jó társaság. Nem véletlenül viseltem el több, mint 10 évig a néha érdekes természetét. Most viszont úgy érzem túl messzire ment, és ezt már nem tudom tolerálni neki. Ugyanolyan szakmánk van, egy ideig munkatársak is voltunk, de én másfél éve ott hagytam a helyet, mert vele ellentétben ki nem állhattam ott dolgozni. Amikor felmondtam szerettem volna bekerülni egy nagyon jó munkahelyre, de oda nem egyszerű felvételt nyerni. Több fordolós kiválasztási folyamat van, és már az elsőn elbuktam. Sokáig szomorkodtam miatta, mert kiemelkedő munkahely lett volna minden téren, és pont ez a barátnőm vigasztalt és támogatott hogy találjak egy másik nekem való helyet. Végül a media marktban lettem kasszás, ami hát nem egy álommunkahely, de legalább biztos. Ez a kedves barátnőm nem rég kitalálta, hogy ő is megprobál átmenni arra a helyre, amiért én ott hagytam anno az előző munkahelyemet. Szereti azt a munkát is, amit ott csinál csak egyszerűen újdonságra vágyik. Persze neki kanyar nélkül sikerült bekerülni, imádták a felvételiztetők. Most oda meg vissza van magáért, ami szerintem undorító velem szemben, hisz tudja mennyire szerettem volna ott dolgozni. Szerintem az egészet csak azért csinálta, hogy megmutassa nekem mennyivel jobb nálam. Egy barátnő nem támadja így hátba a másikat véleményem szerint. Mióta tudom, hogy felvették szándékosan kerülöm, mert semmi kedvem hallgatni, hogy mennyire, de mennyire odáig voltak érte a személyes elbeszélgetésen miközben én el sem jutottam odáig, hogy személyesen kiálljak magamért. Szerintetek jogosan haragszom rá és érzem úgy, hogy egy jó barát nem ilyen?