Szerintetek többet érzek a barátságnál a fiúbarátom iránt?

Mind a ketten tizenévesek vagyunk, szeptbetben lesz egy éve, hogy megismertük egymást. Nekem ő elsőre nem volt szimpatikus, de végül jóba lettünk.

Aztán január hatodikán valami ostobaság miatt kiakadt egy barátnőmre, és azóta nem beszéltünk személyesen, max Messengeren, meg ha véletlenül személyesen is beszélünk, akkor se sokat, és akkor sem annyit. Igazából nem tudom mi van a háttérben igazából.

Amióta nem beszélünk személyesen nagyon hiányzik a társasága, a hülye poénjai, a random ölelések. Komolyan, még arra is emlékszem, hogy mikor ölelt meg először. Komolyan ő azon kevés emberek közé tartozik, aki, ha megölel nem a közömbös, vagy kifejezetten a "fúj hozzám ért" gondolatokat hozza elő belőlem, hanem tök pozitív hatással van rám a dolog. Ráadásul amióta nem beszélünk néha álmodok vele, és reggel néha felébredve sokkal jobban érzem magam, hogy legalább álmomban olyan volt minden, mint január hat előtt. Ráadásul mivel hasonló a zenei ízlésünk, ha hallgatok valamit egy csomó zenéről ő jut eszembe. Viszont ennek ellenére nem gondolok rá minden nap, ha így úgy is hangzik, bár van, hogy előfordul, hogy a képeit nézem.

Teljesen összezavarodtam lényegében. Szerintetek mi lehet velem?