Miért nem lehetnek nekem is igazi, lelki barátaim?

Nem érzem hogy lennének barátaim. Ez volt a legrosszabb iskolai évem. 2 közelebbi barátnőm volt az osztályban, akikkel nevethettem, megbeszélhettük a gondjainkat, minden olyan dolgot csináltunk mint a legjobb barátnők. Azoknak is éreztem őket. Annyira egyformák voltunk mint 3 tojás, belül is, kívül is :)

Az egész egy nyár leforgása alatt megváltozott... Nem kerestek, hiába értek rá mind a ketten. Ha én hívtam őket, sosem jöttek el, nem válaszoltak. Később írt rám mindig az egyikük hogy bocsi, ( őt hívjuk Panninak, a másikat Bettinek ) Bettivel volt, és nem értek rá. Utána megkérdeztem más osztálytársaimat is, hogy nem lenne-e kedvük találkozni velem, velük voltam “nagyrészt”, de ők sem kérdeztek meg volna engem maguktól. Miután elkezdődött az iskola, én nem voltam haraggal Panni és Betti felé, automaitkusan hozzájuk csapódtam, velük voltam. Nos, hát innen az egész év abból állt hogy sírtak a fiúk miatt ( azt azért hozzá tenném, hogy soha semelyiküknek nem volt barátja aki miatt sírni kellett volna, plusz mind ketten 14 évesen szerintem még BŐVEN ráérnek pasizni. Bár lehet csak én gondolom így. Mindketten folyamatos “depresszióban vannak” miatta ) Én családi okok miatt nem beszéltem, rengeteget sírtam, és ők ez után már annyira sem törődtek velem mint azelőtt.

Ez az ofőnek fel is tűnt, és leültetett minket beszélgetni. Az egyik egy könnycseppet sem ejtett egy lassan 8 éves barátság végén, a másik meg csak sírt és sírt folyamatosan hogy el vettem tőle a szerelmét, így hát nem is tudtuk meg a 2 órás kellemetlen beszélgetés végén, hogy végülis miért lettem kitaszítva. Egy fiú barátom volt aki egy KICSIT is foglalkozott velem. Sulin kívüli barátnőm is menőbb, gazdagabb lányokkal barátkozik. Senki szó szerint le se szarta, hogy velem mi van, fel sem tűnt nekik semmi ebből. A végére már a legkisebb dolgokat is magamra vettem, és annyira magamba fordultam, hogy fogytam 4 és fél kilót, görcsölt a gyomrom hónapokig. Mostmár kicsit lenyugodtam, de még most sincsen senki akit IGAZI barátomnak nevezhetnék. Mit csináljak? Eléggé zárkózott lettem, nem merek egyáltalán kezdeményezni.

Segítség kell, de nem tudom honnan kapjam meg. Valami ötlet, hogyan kezdhetnék új embereknél az osztályon kívül esetleg? Semmi ötletem hova mehetnék, hogyan barátkozzak úgymond. Egyébként félreértés ne essék, a többi osztálytársam nem csúfol, nem utál, sőt mindenkivel nagyon jóban is vagyok, de azért nem is annyira hogy barátok legyünk. Utálom a helyzetet, kezdek begolyózni egyedül. Komoly válaszokat szeretnék, nem olyanokat hogy vegyél te is drágább ruhákat, félmilliós telefont.