Seholnem találom, milyen hosszú zsínórt adnak ehhez? A kettő között milyen hosszú a zsinór, és milyen hosszú a tápkábel?

A kézikönyv:

[link]

2. oldalán:

[link]

szerepel: a hangdobozok közötti kábel 2,5 méteres, az analóg audiokábelek 1,7 méteresek.

"Csíptetős" bal csatlakozó, azt gányolsz bele, amit akarsz gyakorlatilag.

[link]

"Gondolj az ötvenes évek város szerte működő vezetékes rádióira és iskolák, kollégiumok hanghálózatára!"

Nem érted miről beszélsz, az iskolai hangosítás is 100 V-os rendszerben működött, meg a szabadtéri tölcséres, illetve oszlopsugárzók is.

Az erősítőben volt a 100 V-os kimenetű trafó, akár elektroncsöves (ahol egyébként is kellett kimenőtrafó) vagy például a BEAG APT-100 tranzisztoros + trafós erősítője.

Tehát a feszültség 100 V-ra transzformálódik (ez felel meg a max. teljesítménynek), így a vonalon kisebb veszteséggel továbbítható a teljesítmény.

Erre párhuzamosan kapcsolódnak a vonali hangszórók, melyekben egy-egy 100 V-os trafó illeszt lefelé, a szokásos 4-8-16 ohmos hangszórókra.

A rendszer előnye az is, hogy mindegyik trafót úgy lehet méretezni, éppen 100 V-ot bírjon el az adott egység, tehát ez legyen "neki" a max. teljesítmény, így minden illeszkedik.

Az erősítőt pedig ahhoz kell méretezni, mennyi párhuzamos terhelés van rajta összesen.

Te ezt kevered össze a szóban forgó kisimpedanciás körrel, ami szakmailag vicckategória. "Hangáram..."

7.

Hagyjuk ezt, szakmailag hülyeséget írtál, már kifejtettem, hogy miért. "Hangáram", nevetséges, "ohmos technika" röhej. Hány ilyen saját agyszüleményű "szakkifejezést" találtál még ki, ezek után milyen lehet a könyv...

Bárki adhat ki bulvárkönyveket, kevés tudással is.

Kulturált eljárás az lett volna, hogy szépen elnézést kérni, a műszaki emberhez méltatlan, pontatlan fogalmazásért.

Nem pedig a szerénységnek álcázott nagyképűsködés, miközben láthatóan, nem nagyon van mire felvágni.