Törvényszerű, hogy a zene fülhallgatón sokkal jobb sztereóhatással szól, mint hangszórós HiFi-n?

Lehet, hogy a hangszórós zenehallgatás ad természetes hangzást a fülhallgatóshoz képest, de hogy értsétek, miért rugózok a témán, ismerni kell az előzményeket. Zömében a 60-as és 70-es évek rockzenéjét hallgatom, évtizedek óta. Fülhallgatót viszont csak pár hónapja használok, amióta rászoktam a rendszeres gyaloglás során a zenehallgatásra. Hangszóróknál régóta elégedetlenkedek a gyenge sztereóhatással, de be tudtam annak, hogy már leromlott a hallásom, hisz 72 éves vagyok. Erre jön a fülhallgató, és olyanokat hallok azóta, amit évtizedeken át nem. Hallom, amikor az énekes kétszer énekelte fel ugyan azt a szólamot, és ezzel lett kórus hatása az éneknek (pl. Ian Anderson), vagy amikor kétszer, háromszor játszotta fel a gitáros a szólamát, de NEM UGYAN AZT A DALLAMOT. Vagy pl. az Al Di Meola - Paco De Lucia - John Mc’Laughlin trió játéka. Lehet, hogy egy zenész még monóban is szét tudja a szólamokat választani, én többnyire nem. Higgyétek el tehát, megdöbbentő a mostanában hallott élmény. (Sennheiser Momentum 2 vezetékes fülhallgató Unihertz Jelly 2 telefonról meghajtva (a világ legkisebb okostelefonja), 20 éves Denon-495R erősítő (akkor 50-e Ft), 19 éves Focal JMLab Chorus 907 S hangfalak (akkor kb. 150-e Ft/pár), hangfalállványok, Pro-Ject DAC Box E egy TV-ről meghajtva, CD lemezekről készített WAV pendrájv, jól csillapított szoba).