Hifisták, audiofilek! Elektroncsöves vs Félvezetős vs Hibrid erősítő?

Melyik szól szebben?

Ez egy örök vita marad. Az audiófilek szerint az elektroncsöves, mások szerint a bipoláris tranzisztoros, megint mások szerint a FET-es. Meghallgatod mindegyik félét, vagy hallasz különbséget, vagy nem, ezután dönthetsz egyik vagy másik mellett.

Melyik jobb és miért?

Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, ki, mit tart fontosabbnak.

Elektroncsöves

Előnyök:

Kellemesebb a hangja (állítólag)

Látványosak az izzó katódok

A kimenet rövidrezárását meghibásodás nélkül elviseli

Hátrányok:

Nehéz, drága, sokat fogyaszt, jobban melegszik

A csövek öregszenek, ezért időnként cserélni kell azokat, a cserecsövek beszerzése sokba kerül

A kimeneten levő kimenőtranszformátor miatt a frekvenciamenete, fázismenete, impulzusátvitele lényegesen rosszabb

Több 100 V anódfeszültséggel üzemel, olyan erősítőknél, ahol a csövek „kiállnak” az alaplemezből egy esetleges üvegbúratöréskor az anód megérintése életveszélyes.

Tranzisztoros

Előnyök:

Könnyebb, kevésbé drága, kevesebb a fogyasztása, kevésbé melegszik (ha nem A-osztályú)

A tranzisztorok nem öregszenek, csak egy esetleges meghibásodáskor kell cserélni azokat

A tranzisztorok beszerzése jobban megoldott, nem annyira drágák

A kimeneten nincs kimenőtranszformátor, ezért frekvenciamenete, fázismenete, impulzusátvitele jobb

Kisebb feszültséggel üzemel, ami nem annyira veszélyes

Hátrányok:

Nem annyira kellemes a hangja, mint a csövesnek (állítólag)

A kimenet a rövidrezárást csak megfelelő védelem esetén viseli el

A hibrid erősítőknél a bemeneti rész csöves a teljesítmény eszközök tranzisztorok. Ennek a hangja a csöves és tranzisztoros között van. A FET-es torzítása állítólag valamivel kisebb a bipoláris tranzisztorosnál. Viszont a torzítás nem igazán mérvadó egy meghallgatáskor. Lehet két erősítő torzítása azonos, mégsem szólnak egyformán.

A vérbeli audiófilek szerint az együtemű, A-osztályú triódás végerősítő a legjobb, például 2A3 vagy 300B triódával. Viszont ilyen erősítőknél a néhány watt teljesítményért is milliókat kell fizetni. A trióda főleg páros harmonikusokat termel, ami a fül számára kellemesebb. A pentóda, tranzisztor jelentősebb páratlan harmonikusokat termel, ami a fül számára kellemetlenebb.

Személy szerint én elektroncsőpárti vagyok, de csak a nosztalgia miatt, soha nem adnék néhány wattért több milliót, és a csodakábelekért, „speciális” audiófil alkatrészekért sem tízezreket.

Legjobb – ha van rá mód – meghallgatni, többféle erősítőt, aztán a hallottak és az anyagi lehetőségeid alapján dönthetsz valamelyik mellett.

Már pár éve igaz, hogy a legszebb hangja a D-osztályú erősítőknek van. A legszebb hang alatt, az eredeti felvétel reprodukcióját és a részletességet értem. Az erősítőnek nem feladata, hogy a hangzást megváltoztassa.

A csöves hangzás hozzáad (harmonikus torzítást), de ezzel egyszerre el is vesz a részletességből. Ráadásul ma a legjobb D-osztályú erősítők olcsóbbak, mint a legjobb egyéb kategóriásak, de lehet pl AB osztályból is kitűnő erősítőt csinálni, sőt akár csövesből is, csak felesleges plusz pénz. A hangzásvilágát egyébként akár pl ESS chipes DAC-ban lehet tökéletesen szimulálni. Menüből kapcsolható, hogy csövesen szóljon e a D/A konverzió (ilyenkor nagy adag 2. harmonikus torzítást hozzáad) és utána emiatt a teljes lánc így szól vagy inkább részletesen. Olcsóbb ott állítgatni (ha a DAC tudja), mint ezért 2-3 erősítőt adni-venni, próbálgatni. Ezt úgy írom, hogy volt már mindenféle rendszerem, mire sok próbálgatás után kialakult bennem ez a kép.

"Melyik szól szebben?"

Bármelyik szólhat szépen és ocsmányul is.

A felépítés/működési elv nem garantálja a minőséget.

Mint ahogy pl. hanglemezre is lehet ocsmány minőségű felvételt rögzíteni.

[link]

[link]

​​​​ [link]

[link]

Vannak azért még mindig erősen csőpártiak. Hallgattam én már MacIntosh, Audio Research és Conrad Johnson csöves erősítőket, Accuphase, Bryston és Sugden félvezetős erősítőket, és Magnat, Vincent Audio és egyéb hibrid erősítőket is. Nem hallottam egyszer sem azt a mindent elsöprő, mindent eldöntő katarzist, fülorgazmust a csövesek részéről. Nagyon-nagyon minimális, alig hallható különbségek vannak.

Meg aztán amúgy is, ahogy a csövek idősödnek, úgy a hangminőség is csökken.

Ahogyan fentebb az Isti1976 válaszoló is írja. Az erősítőnek nem feladata, hogy a hangzást megváltoztassa. A harmonikus torzítások, azaz a hangkép "színezése" nem is minden zenei műfajnak tesz jót. Egy klasszikus, egy opera, egy jazz vagy egyéb kimondottan akusztikus hangszeres zenei irányzatoknál tud előnyös lenni az elektroncsöves erősítő (bár magam is jazzrajongó vagyok, és anno jazz-zenekarban is játszottam, szerintem egy félvezetős erősítővel is teljesen jól hallgatható a jazz) de más műfajoknál, nem feltétlenül.

Szerintem a hangátviteli lánc leggyengébb szeme a hangsugárzó.

Olyan brutális hibákat ad hozzá a hangzáshoz (akár 180 fokos frekvenciafüggő fázistolás, frekvenciamoduláció a doppler hatás miatt, kilométeres szakadékok és hegyek a frekvenciamenetben, stb, stb) hogy egy erősítő hangmódosítása fényévekre van tőle.

Ezért szerintem azon rugózni hogy FET-es vagy csöves vagy IC-s stb erősítő a jobb elég értelmetlen, még ha tagadhatatlanul lehet/van is közöttük nüansznyi különbség.

Olyan mint ha csőtörés lenne a kertben, mi meg azon aggódnánk hogy csöpög a csap a konyhában...