Szalagos (orsós) magnó VS Analóg lemezjátszó?

Ha ugyanannyiszor játszod le, a lemez többet romlik, koptatja a tű.

A szalag, ha jó minőségű, viszont eléggé időtálló.

Bizonyára nem véletlenül kaphatóak még ma is szalagos háttértárak archiválás céljára.

Nincs olyan hogy jobb.

Lehet egy szempont, ami alapján az egyik jobb, másik szempont szerint a másik lehet jobb. Ha van egy célod az eszközzel, akkor arra a célra lehet, hoyg az egyik jobb. Vagy a másik. De mivel nem ismerjük a céljaidat, szempontjaidat, ezért nem jelenthetjük ki hogy ez vagy az a jobb, mert lehet hogy a te szempontjaid szerint pont az lesz a rosszabb...

Orsósra tudsz otthon felvenni. Lemezre nem.

Műsoros lemezt lehet venni, szalagot nem nagyon.

A magnó babrásabb, drágább és jobban kell hozzá érteni. Egy "elég jó" lemezjátszót megvenni és napi szinten használni sokkal egyzerűbb, bár ahhoz is kellenek alapismeretek.

De a magnó cserébe egy csoda. Olyanoknak való, akik szeretnek elbíbelődni a zenével, felvételeket csinálni. Azt az igazi "analóg" hangot a magnók tudják a legjobban, ott van headroom a felvételek finom túlvezérléséhez, van szalagszaturáció és más csodák. Nem is bezélve a gyári műsoros szalagokról, amik ugyan méregdrágák, de cserébe elképesztő az élmény.

A lemezjátszó régen tömegtermék volt, ahogy a lemezek is. Voltak jobbak és rosszabbak, pl. egy kopott nyomóformáról készült bulgár lemez egy Tesla lemezjátszón nem szól túl jól, hiába analóg.

Az orsós magnó viszont mindig is egyfajta exkluzív formátum volt az otthoni hifizésben. Nem véletlen a nyolc-tízszeres árkülönbség, ráadásul a magnóhoz tényleg rendes hifi is kell. Persze a csúcson összeér árban és minőségben a két formátum, mert az igazán komoly lemezjátszók és jó lemezek szintén elég drágák.