Ha többen juthatnának hozzá, történne érdemi előrelépés a témában?

#11

A hasonlatod lefordítva a zene műfajára: Igényes vagyok a zenei kultúra fogyasztását illetően, ezért egy Fekete Pákót, vagy egy Bikicsunájt nem fogok tudni elviselni a hangsugárzókból. Jó ez nekem? Szerinted? Mert szerintem ez jó nekem. :-)

Ha nincs pénz a minőségre, akkor fogyaszd azt amit ingyen nyomnak az arcodba, füledbe és jónapot? Ez az út vezet arra a szellemi szintre, ahol a kultúra annyiban fog csak tudni megjelenni a tömegek életében, hogy akkor "legyen tánc.., meg hogy legyen értelme miért kimenni a pályára..":-)

Egyébként a kérdésemmel nem az anyagi oldalára akartam fókuszálni a témának, hanem arra, hogy a minőségibb eszközökön történő, nagyobb élményt nyújtó zenehallgatás esetlegesen javíthat-e a zenei kultúráltságunk szintjén. Azt pontosan tudom én is, hogy a legújabb technológiák azok mindig nagyon drágák, de viszont high-end már volt a 70-es, 80-as, 90-es években is. Lehet, hogy elég lenne csak visszanyúlni és úgymond "leporolni" közülük egy-két méltatlanul elfeledett műszaki megoldást, aminek a gyártása a mai viszonyok között már jóval költséghatékonyabban megoldható lenne. És így tovább..és így tovább, de nem vagyok szakértője a területnek.

Tudom, hogy üres hablatyolásnak hat ez most egy háború kellős közepén, ahol minden egyre rosszabb, egyre szegényebb mindenki, de talán egyszer csak vége lesz ezeknek az őrültségeknek. Legalább is remélem.

Elindult a fantáziám az ételes hasonlat kapcsán.

LGT = töltött káposzta dundi töltelékekkel, tejföllel

Elvis = lúdláb torta, rumos meggyszemekkel

Scooter = túrós tészta (natúran)

Fekete Pákó = medvecukor (bocskorszíj)

Bikicsunáj csávó = tejberizs (minden nélkül)

DM = nutellás gofri

Hobó = vaddisznó szalámi

Balázs Pali = főtt makaróni tészta csupaszon

Deák Bill Gyula = egyben sült csülök (esetleg véreshurka)

Dolly = lollipop nyalóka

#15

Úgy gondolom, hogy értem amit írsz, de nem tudok maradéktalanul egyetérteni vele. Csak abban az esetben tudnék egyetérteni a gondolatmeneteddel, ha egy zeneművet mondjuk csak és kizárólag a benne elhangzó dalszöveg tartalma alapján ítélnénk meg. Akkor szinte tényleg lényegtelen, hogy milyen rendszeren keresztül jön a szöveges tartalom. Viszont ha már az is fontos egy dalnál, hogy mennyire hitelesek a benne megszólaló hangszerek hangjai, akkor már egyből markánsan megjelenik a különbség. (Most az egyéb finomabb, szinte alig észrevehető részleteket inkább hagyjuk is.)

Amióta minőségibb eszközökön hallgathatok zenét, számomra kinyílt egy új "dimenziója" a zenéknek és azzal, hogy ez eddig rejtve maradt előlem, a "lapos", a zene által átadható érzelmi töltet megjelenítésére korlátozottan képes produkciójú eszközök által, kvázi meg is voltam fosztva a zene valódi eszenciájától. Ez egy óriási kicseszés egyébként a jó előadókkal és az egész köréjük épülő üzletággal is. És ezt szerintem pontosan tudták és tudják ma is a kommersz hifi eszközök gyártói. (Az is igaz, hogy egy igazán jó zene, az szinte mindenen jó tud lenni, de komoly cuccon a porba alázza a többi "fércmunkát".)

Régebben, amikor még csak egyszerűen "összetákolt" zenelejátszó eszközökkel rendelkeztem, zenei élmény tekintetében, szinte egybemosódott pl. a dj Bobo a Duke Ellingtonnal (ez utóbbi talán még elviselhetetlenebbnek is tűnt) és mivel a rádiók többsége csak az előbbi előadót adta, így elhitették velem azt, hogy az a jó zene, hogy az a csúcsa a zenei kultúránknak. Két éve még azt sem tudtam, hogy a Duke Ellington létezik egyáltalán, most meg szinte már csak ilyen minőségű zenéket vagyok hajlandó hallgatni. Szóval szerintem brutális átverés áldozatai vagyunk a hifi eszközöket előállítók részéről. (Az is igaz, hogy ez az egész high-end élmény nekem most nagyon új és lehet hogy ezért is van ennyire éles kontrasztélményem most bennem a témával kapcsolatban. Majd meglátjuk.:-)