Képes egy hordozható bluetoothos hangszóró lefedni a 20-20000Hz hangsávot?

Az áraikból meg a méretükből kiindulva, ne várj akkora hangnyomást, hogy leszakadjon a fejed. 😁

Lehet tudják azt a mélyet, de kis hangnyomás mellett.

Érdemes megnézni a Sony hivatalos oldalát. Az adatlap egy gép fordítású viccgyűjtemény:

HANGSUGÁRZÓ TÍPUSA: teljes tartomány

HANGSUGÁRZÓ MÉRETE: Mono hangsugárzó: 46 mm

MÉRETEK (SZ X MA X MÉ)

Hozzávetőleges átmérő: 74 mm, magasság: 92 mm

TÖMEG Kb. 243 g

FREKVENCIAÁTVITEL HATÓTÁVOLSÁGA 20 Hz – 20 000 Hz (mintavételi frekvencia: 44,1 kHz)

Szakszerű, nem? "Frekvenciaátvitel hatótávolsága", itt a második szó felesleges. Frekvenciaátvitel, ennyi elég. Itt csak a D/A konverter mintavételi frekijét írja, ami 44,1 kHz, és ez tényleg 20-20k között van, bár lefelé semmi nem korlátozza. De ez nem jelenti azt, hogy egy gyösz, alig fél literes dobozkából, egy 4,6 centis hangszóró által sugározva ki fog jönni. Lehet alkalmazni mélykiemelést, de ennek is határt szab a hangszórómembrán mozgási képessége.

Maga az egész vicces túlárazott vacak szerintem kb. 250 Hz-15kHz között tud valamilyen fertelmes hullámosságú átviteli görbét produkálni. (Kíváncsiságból összevetettem egy 2,6 literes kétutas PA-sugárzóval, az egy 10 centis (mély)közép és egy 4 centis csipogóval 60Hz-18kHz átvitelt tud, ami akár már lehet valós is)

A mély hangok kibocsátására tényleg szükséges a nagy méretű hangszóró, bár a mai közepes méretűek megtrükközve esetleg képesek lehetnek olyan mély hangok kiadására, amelyekre korábban nem volt mód, valahogy úgy, hogy a membrán csavarodik, az alja előrelökődik, amíg a teteje még hátul van és késleltetve, nem egy ütemben járnak előre - hátra, ezzel megnyújtják a fázist, de szerintem nemigen lehet 35-40 Hz alá menni ezzel, bár már az is meglepően mély tartomány egy négy, öt collos hangszórónak. Akár centis különbség is lehet a membrán két fele között.

A megadott értékek viszont gyakran csak a marketinges fantáziájában léteznek.

Ami a magas hangokat illeti, gyakorlatilag 20 kHz hangmagasság nincs semmilyen zenében, illetve ha mégis mesterségesen beletettek, ami szintetizátorral talán lehetséges, akkor sem hallja senki. A hangszereinkből csak kettő megy fel 4 kHz magasságig, a piccoló és a zongora legmagasabb hangja és azok is már üveghangok és ez nem véletlen.

A hang fizikája szerint a hangerő függ a színusz hullám magasságától, amplitúdójától, de a hangnyomástól is, amely a két színuszhullám egymástól való távolságától függ. Mivel ahogy magasodik a hang, úgy csökken a hullámok közötti távolság, így a hang nyomása is, amely szintén befolyásolja a hangerőt, egyre csökken és egyre kevésbé hallható a hang.

Ezt viszont még befolyásolja a emberi fül specializált kialakulása, amely a magasabb hangokat egyre jobban hallja, de csak kb. 4 kHz magasságig, onnantól már érvényesül a hang fizikája szerint leírtak. Pont ezért vannak a hangszereik is ebben a tartományban. Érzéketlenné is válunk az ennél magasabb hangokra, ugyanis egy C hang frekvenciája 262 Hz, egy D hangé meg 294 Hz, vagyis csupán 32 Hz a különbség, mégis jól megkülönböztetik a botfülűek is, amíg egy 8 kHz és egy 10 kHz hang esetén ugyanazt a ciccenést halljuk, csak a magasabbat sokkal halkabban.

Fel lehet persze egy 20 kHz hangot erősíteni a százszorosára, hogy aki erre képes, az meghallja, csak nincs sok értelme, mert nagyjából ugyanazt a hangot érzékeli, ami 10 kHz frekvencián szól, semmi különbséget nem fog közöttük találni, vagy csak minimálisat.

Így a 20 kHz hangmagassági érték megadása egy hangszórónál parasztvakítás, mert egyrészt semmilyen zenében nincs ilyen magas hang, másrészt úgysem hallanánk és ha mégis, akkor sem érzékelnénk a magasságát, esetleg a denevérek talán, de ők nem fizetnek a hangfalért, így szerintem nem is gyártanak nekik hangszórót.

@14: ez így teljesen korrekt, de azért nem ilyen egyszerű...A zenében ugyanis nem csak az adott hang magassága a lényeges, hanem a felharmonikusok, meg egy hang szól, hanem egyszerre több és ezek összessége adja azt a hangot, amit hallunk. És enne vannak olyan, 10 kHz feletti komponensei, melyeket ugyan közvetlenül nem hallunk, de a meglétük vagy éppen a hiányuk már észrevehető különbséget jelent. Amikor a CD szabványait megalkották, a mintavételi frekvenciát pont azért vették 44,1 kHz-nek, mert ezzel a frekvenciával már le lehet fedni a teljes ember által hallott frekvenciatartományt (Shannon törvénye szerint a minimális mintavételi frekvencia a tárolni kívánt legmagasabb frekvencia kétszerese) -de már egy jó minőségű consumer hangkártya esetén is alapvető követelmény a 192 kHz; stúdiókban pedig még ennél is magasabb mintavétellel dolgoznak. Egyes high-end felvételeknél létezik megahertzes mintavételezés is -és bármilyen hihetetlen és az általad írottak alapján kizárt, de észre lehet venni a különbséget... A magas hangok -akár az ultrahangtartományban is- jelentős hatással vannak az adott zene "érzésére"; sokszor ilyen megmagyarázhatatlan különbség miatt érezzük úgy, hogy az egyik lejátszó sokkal szebben szól, mint a másik.

Mondjuk az is igaz, hogy a BT-hangszórók célközönsége, azaz az átlag zenefogyasztó által hallgatott zeneművek esetében ez nem releváns; főleg ha még ezeket a zenéket is mp3 forrásból hallgatja. Ezekhez bőven elég a korlátozott frekvenciatartomány is...

@18: Mondjuk BT hangszórónál pont nem fogja észrevenni...

A kérdezőtől meg itt kérek bocsánatot, amiért eltértünk a kérdésétől...