Audiophile hálózati tápkábelnek mi értelme van?

Csak a tények kedvéért (ilyenkor szoktak elküldeni, mint botfülű sarlatánt, hogy ne beszéljek bele):

A hálózati kábelen csak akkor folyik áram, amikor a készülék hálózati transzformátorának feszültsége (egyenirányítás után) magasabb, mint a készülék pufferkondenzátorának feszültsége. Magyarul a nullátmenet előtt és után nem folyik rajta áram, összesen csak az idő felében-kétharmadában folyik áram a kábelen. Milyen hatással van a hangra ez a kábel, amikor épp a pufferkondenzátorból működik az adott készülék?

Mivel a tényekkel ilyenkor nem tudnak mit kezdeni, engem kezdenek támadni.

Persze aztán jönnek a még elvolntabbak, akik dugaljat cseréltek, kicserélték a falban a mérőig a kábelt, és ha tehetnék, kicserélnél Paksig szigorúan csak telihold fényénél gyártott ezüstözött, oxigénmentes kábelre az országos energiahálózat vezetékeit is, mert akkor pontosabban hallatszik, hogy hány szál lószőr van a harmadik hegedűs vonóján... igen, szóval ez a vicc kategóra. Nincs semmi hatása, és ez tény, a többi a placebo hatás. Kettős vakteszten (amit nem egy ilyen csalókábel gyártó szervez) sosem lehet megmondani, hogy PC-tápkábel vagy csilliárd forintos parasztvakítóeszközt használnak.

És itt alább is mindjárt meg fognak jelenni falkában a vájtfülűek, csak dőlj hátra figyelj milyen remek műsort fognak csinálni. Aki először lát ilyet, annak érdemes elolvasni, aki már ismeri az "érveiket" ugorhatja.

"Hogy lehet az, hogy léteznek ilyen nagyon drága hálózati tápkábelek ?"

Úgy, hogy megveszik.

Ezért létezik pl. 32 USB portba dugható kenyérpirító is.

Valószínűleg gyakorlati haszna nincs.

A vájt fülű sznobok elég vad dolgokat tudnak kitalálni, számtalan ilyen olvasható.

Pl. nem mindegy hogyan dugod be a konnektorba a hálózati csatlakozót. Ha fordítva van rosszabb a hangja. Vagy a szobában (a zenehallgatás szentélyében) nem lehet az audio cuccon kívül elektronikus eszköz (pl. óra, TV, telefon, stb) még kikapcsolt állapot ban sem, mert az is rontja a hangzást. Vagy ha könyvek vannak a polcon akkor azokban páratlan számú lap legyen. Ha páros, akkor bele kell tenni egy üres lapot.

Én úgy gondolom hogy egy audio láncnak nem a hálózati kábel a leggyengébb láncszeme még akkor sem ha egyébként minőségi és drága a cucc. :)

Az emberi hülyeség vámszedőinek érdeke fűződik hozzá, hogy fenntartsák ezeket a tévhiteket.

Hiszen a fórumokon is mennyi idiótával lehet találkozni, akik beképzelnek a fejükbe bármit, aminek köze nincs a valósághoz.

Jól látod, a kábelkérdés vegytisztán sarlatánság, semmi más. Arra egy audiophile-elmeroggyanttól* sem fogsz választ kapni, hogy ha ilyen létfontosságú kicserélni az utolsó 1,5 métert, akkor miért nem égető a lakásban és az utcán is ilyen csodára cserélni a vezetékelést?

*mert vannak a talajon álló zenebarát audiofilek is.

Bővebben, kicsit messzebbről:

Magyországon volt valaha egy Hifi Magazin nevű csoda. A neten is fenn vannak a számok, régen bedigitalizálták. A szoc-ban indult a lap, értelmiségi és mérnök, de mind zenebarát szerkesztőkkel. A magazin a mai világban ismeretlen szinten volt független: mivel nem politikai témájú volt, azt írták, amit gondoltak. Az egyik szerkesztő az akkori Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet munkatársaként el tudta elvégezni az objektív méréseket és a szerkesztőség igen bőven végezte a szubjektív teszteket is. És ami nagyon fontos: a szoc-ban kereskedelmi befolyásoktól is mentesek voltak, ami készülék gyenge volt, azt világosan leírták, reklámcikket elviekből nem közöltek.

A rendszerváltás után sajnos már nem sokáig maradt fenn a lap, pl. azon kapták magukat, hogy a szokásos, független stílusban írt tesztjeik után bíróságra akarták rángatni őket a kereskedők üzletrontás miatt. És az átalakult mérésügyi intézet is profitalapú lett, komoly pénzeket kellett volna pengetni nekik. Ekkor zárult le Magyországon a független hifi újságírás.

Aztán a rendszerváltás után években kialakultak a hifi berendezés importőrök, kereskedők és megjelentek a merőben új stilusú magazinok. És ami lényeges, hogy ezekben az új magazinokban már bőven tenyésztek a reklámcikkek. Természetesen hiteles tesztként tüntetve fel a kereskedők által írt cikkeket, amik természetesen a vásárlásra buzdítottak. (már a Hifi Magazinban is mindig nevettek a német hifi újságokon, ott minden készülék "spitzenklasse" volt, vagyis a támogatott cikkekben a termékek mind csúcskategóriások) És sorra jelentek meg az ilyen kábeleket, olyan dugókat, amolyan csodaalátéteket istenítő írások. A tájékozatlan hifista már azt se tudta, épp milyen aktuális 75 centis csodavezetékre tapsoljon el 100 ezret.

Még bővebben, de nagyon szemnyitogató:

És igen, a jó öreg vezetékprobléma bizony qurva nagy átverés, nincs semmiféle szamuráj, aki éveken át meditálva, egyenként kovácsolva készíti el a világ legharmonikusabb 20 centis átjátszóvezetékét, ami már potom 200 ezerért a tiéd is lehet.

[link]

Angolból fordítva, egy volt hifi kereskedő tollából:

"Kábelek - a becsületesség utolsó próbája

Nincs még egy olyan komponens, amin ennyire le lehetne mérni, ennyire jellemző lenne a magazinok és újságírók becsületességére, mint a kábelek. Az elmúlt 25 év alatt a kábelek sokadrangú komponensekből a legtöbb rendszer fő beruházásává váltak. Az árak elszabadultak és kevesebb, mint 50 dollárról tízezrekre emelkedtek az úgynevezett "legjobbak" körében. Ezzel párhuzamosan a kábelcégek lassacskán szinte minden magazin legfőbb hirdetőjévé váltak. Ígyhát a magazinok teszteket és ajánlásokat hoztak létre a legjobban ismert (és leggyakrabban hirdető) modelleknek. Ezalatt...

Szinte semmi mást nem írtak a kábelekről. Valaki megkérdezheti, hogy akkor mi a baj a magazinok önként kinyilvánított becsületességével? Ők őszinték, nyíltak, nem?

Nos, készüljön fel, hogy teljesen új nézőpontból lássa a kábeleket és a magazinokat

Az információhiány

Az előbbi bekezdésben kábelcégekről írtam. Miért nem kábelgyártókról? Elvégre ez az a szó, amit a magazinok használnak (vagy legalábbis erre utalnak). Én jó okból nem használtam. Azért, mert nem ez az igazság. Hogy mi az?

Majdnem minden kábelcég, amiről hallani lehet, NEM gyárt kábeleket.

Meglepő, nem? En is meglepődtem, amikor megtudtam, hiszen akkor már 20 éve ebben az üzletágban dolgoztam. Felfedeztem (a gyártóktól), hogy a legtöbb kábelcég még csak nem is maga tervezi a kábeleit. Egyszerűen választanak egy tervet, anyagot, színt, csatlakozókat és átlagos hosszt. Aztán kimondanak egy árat és ennyi. Néhányan esetleg csinálnak hozzá saját csatlakozókat a "gyáraikban", de ennyi.

A magazinok és újságíróik persze tudják ezt, de abban is piszkosul biztosak, hogy az olvasók nem.

Miért titkolják el ezt még a saját olvasóik elől is?

Mert tudják, hogy a "gyátó" szó magába foglalja a nagy anyagi és időbeli befektetési költségeket, valamint igazi méretet és fontosságot jelent. Rendeljünk csak 50 vagy 100 pár kábelt egy nagy, 50 éve működő gyártól az átlagos mennyiségi árengedményen. Ez már önmagában a nagy méret, szakértelem, elkötelezettség, tekintély jele. Így már a vevő kevésbé fog habozni, hogy kifizesse a szokatlanul magas árat. Kézenfekvő, hogy bárki, aki ennyi pénzt fektet be, így tesz. A magazinok azt a látszatot akarják kelteni, hogy az ő hirdetőjük nem lehet "akárki". A kábelcégek részéről az egyetlen igazi anyagi "befektetés" a termékeikre fordított marketing.

A megfelelő és alapos tesztek hiánya

A többi komponenstől eltérően a kábeleket könnyű összehasonlítani, mostanában "közvetlen rövidzárral" is [? straight bypass - A ford.] (közvetlen kapcsolat két komponens között, amik rövidre zárják a kábelt). Nyilvánvaló, hogy az a kábel lesz a jobb, ami közelebb van a rövidzárhoz.

A Wireworld kábelcég megjelentette a Comparator termékét, ami lehetőbé teszi a körvidzáras és a hagyományos tesztelést. Ezt a nagy hifi kiállításokon és a legnagyobb viszonteladóiknál használják. (Az újságírók a bemutatókon a nyilvánosság előtt sosem használják, a leleplezéstől való félelmükben.) Van egy régebbi eszköz is, az ABX kapcsoló, ami szintén könnyűvé teszi az összehasonlítást. Hány magazin használ ilyesmit? Egyik sem! Még a számukra egyébként ingyenes Wireworld Comparator-t sem. Néhányan ugyan kipróbálták egyszer, de aztán többé nem említették. De még amikor használták is, az eredmény sosem volt meggyőző, minden kábel "egyformán különbözőnek" nyilvánult.

A tény, hogy a magazinok visszautasítják még ezt az egyszerű módszert is, nem is beszélve az eredmények nyilvánosságra hozataláról, a cáfolhatatlan bizonyíték, hogy megvédjék az alacsonyabb rendű referenciáikat. Így hát azok továbbra is eladhatják termékeiket, adhatnak "mintákat" az újságíróknak és kifizethetik számláikat (beleértve a nagy hirdetési díjakat).

Az ár és költség utáni nyomozás hiánya

Az új évtizedbe lépve már nem meglepő, hogy még rövid kábelekért is elkérnek több ezer dollárt. Néhány példány már több, mint 20000-be kerül páronként! 20 éve még a legdrágábbak sem kerültek többe 200 dollárnál, mégha tiszta ezüstöt is tartalmaztak. Mi történt?

Nos, a kábelcégek rájöttek, hogy néhány vásárló többet is fizetne, sokkal többet! Sőt arra is rájöttek, hogy a magazinok sosem kérdezősködnek az ár után. A kiskereskedők sem panaszkodnak, egy 200 dolláros kábel 5000 lett. Senki, még a nem hirdető kábelcégek sem lettek kérdőre vonva, hogy miért oly magasak az áraik. Nem számít, miből készülnek a termékeik, milyen a megépítés minősége, milyen a tervezés. Senki nem kérdezősködik. Miért?

A magazinon szinte rettegnek, hogy a vásárlók és olvasók felfedezik, hogy a kábeleken lévő áremelkedés már az illegális kábítószerek világát idézi, több, mint 1000%-os! A felháborodott olvasók elveszíthetik Audio Hitüket (a következő téma).

Az ár/érték összehasonlítások hiánya

A magazinok "ne kérdezz, ne válaszolj" stratégiája itt nem áll meg.Többé már nem hasonlítanak össze (ma már ritka) jutányosan árazott kábeleket a legdrágább modellekkel, hacsak nem biztosak benne, hogy azok gyengébbek. Miért?

Mert tudják, hogy ha egy olcsó kábel is jobb lenne, az egész mítosz arról, hogy a jó kábelek drágák, örökre összedőlne. A magazinok sosem kompromittálják a kábel cégeket. Ezért léteznek ma referencia kábelek dicshimnuszba hajló bemutatókkal néhány jól ismert cég palettáján, amiből egy 20 cm-es pár 9500 dollár, habár a valódi gyártó költsége kevesebb, mint 100 dollár (a csatlakozókat is beleértve!). És a valódi gyártó szépen a hományban marad.

Összegzés

A magukat "a te barátod az audio világban" felkiáltással jellemző magazinok furcsán mutatják ki barátságukat. Támogatják, sőt gerjesztik azt az illúziót, hogy mindenki nagy és komoly gyártó. Még a legalapvetőbb és legegyszerűbb teszteket is elkerülik a nagyon drága termékek között. 20000 dollár fölött már nem kérdezősködnek a kiskereskedelmi árról, és minden jutányosan árazott kábel el lesz halgatva, mintha az audio igazság széruma lenne.

Röviden, teljes egészében mellőznek minden komoly vizsgálódást és kérdezősködést ezzel a termékcsoporttal kapcsolatban.

Egyértelmű a következmény és a viselkedés. A kábelek tesztje megmutatja minden magazin becsüetességét és szavahihetőségét. Nincs még egy ilyen oldala a hifinek, ahol az olvasók ennyire alulinformáltak és sebezhetőek lennének, a magazinok ekkora hirdetési bevételekre, íróik pedig "ajándékokra" tehetnének szert, az úgynevezett "gyártók" pedig ekkora profitot termelhetnének. "

Az előttem szóló minden mondata aranyat ér.

Ha egyszerűsítjük; az erőműtől hozzád 150000m kábel vezet, miért pont az utolsó 1m számítana annyit ?

A kábeleken hatalmas haszonkulcs van, hiszen 1-2eFt-os kábelt kicsit felcicomázva bármennyiért lehet árulni és a "gyártó" valójában semmit sem csinál, csak vesz egy villásdugót, meg egy külső burkolatot és összeépíti.

Különben a Streamaudio-s srácok, (a linken amit küldtél) rendesek, képzettek, fordulhatsz hozzájuk hifi tanácsért, de a hidiamond tápkábel árából inkább vegyél más Hifi eszközt.

A ma kapható szerintem legjobb erősítő olcsóbb, mint a példádban szereplő, "csak" 1.3mFt, Benchmark AHB2 és hogy legyen benne fricska, kapcsoló üzemű tápegysége van, ami teljesen érzéketlen az elektromos rendszerből bejövő zajokra, nem hogy egy darab rézdrótra. :).