Őszintén: mi értelme az egész portrait mode mizériának?

Jó, valahol megértem, hogy sztenderdebb kinézésű, mert a DSLR megszokott, de szépnek titulált bűnét, azt a mocsokmód homályos hátteret szépen reprodukálja a zsebasszisztens, és milyen jó, hogy lehet, de ugyanezzel az erővel, azt se tudom hány kamerával már, nem lenne igényesebb a napi fotózáshoz, ha SEMMI nem lenne homályos az istenverése fényképeden???

Odaállsz a kis piros virágokhoz, még a sóhajod is mézillatú, és lősz felülnézetest. Miért olyan nagy baj, ha nem az élességével emelkedik ki a virág a zöldből, hanem mert színben és közelire torzult perspektívájában jelentősen elüt a levelektől? És ha netán az asszony odaáll valami jó távoli, hiperhíres dolog előterébe, akkor mégis melyik legyen homályos?