A fotózás művészet? Alkotásnak számít a pillanatok megörökítése?

ez a kérdés egyidős a fotózással. annak idején a festők kikérték maguknak, hogy a fotózd nem művészet mert egy gép másolja le a valós látványt. és eleinte csak ennyi is volt a fotózás: a valóság lemásolása. aztán a fotósok is rájöttek, hogyan lehet valóban alkotni a fotózással és olyasmit kifejezni vele, ami több a valóság egyszerű másolásánál. innentől lehet alkotásról és művészetről beszélni.

ma a digitális korban a fényképezőgépek nagyon széles körben elérhetőek, nagyon sokan fotóznak, de nagyon kevesen értenek is hozzá annyira, hogy a valóság automatikus megörökítésénél többet csináljanak a gépükkel...

az írás, a festészet, vagy a zene is mművészet. de az NAGYON nem mindegy, hogy milyen szinten műveli valaki. nem attól művészet, hogy művészeti ágat űzöl, hanem attól, hogy olyan módon és szinten műveled, ami már művészet.

egyébként a művészet nagyon szubjektív fogalom és mindegyik művészeti ágban nagyon sokan vitatkoznak rajta, hogy mi is az igazi művészet. mert minden területen vannak olyan "művészek", akik nagyon népszerűek, közismertek, talán még szép és jó is valamennyire, amit csinálnak, de mégsem ütnek meg olyan magas szintet, amit az adott művészet komolyabb képviselői és műértői is elismernek művészetnek. ettől, vagy pont ezért még ezeket az alacsonyabb szintű művészeket is rengetegen, vagy akár többen is ismerhetik és szerethetik, mert populárisabb, szerethetőbb, amit csinálnak, mint a magasabb szintű művészeké.

és akkor a nagy kérdés, hogy vajon ki dönti el, hogy kinek a művészete művészibb és értékesebb? a közönség, a szakma, a művészek, a műkritikusok, a műértők? kik egyáltalán a műértők? vagy elég, hogy a közönségnek tetszik és mindegy mit gondolnak róla más művészek, műértők és a szakma? mert akkor ugye egy óvodás gyerek mázolmánya ugyanolyan értékes művészet, mint Picasso festményei...

erről elmélkedik a Fidelio egyik cikke a komolyzene és a komolyzenének tűnő giccses közönségsikerek szembeállításával:

[link]