Amerikai mosoly a fényképeken?

A jenkiknél a "keep smiling" életforma.

Ezt gyakorolják egész életükben. De ha odamész és közelebbi ismeretségbe próbálsz velük kerülni, rájössz, hogy akkora üresség van mögötte, hogy csak úgy kong. Imádnak, csodálnak, dicsérnek, rögtön a "barátaid", megadják a telefonszámukat és keep connection, de ezt TILOS európai módra érteni, vagyis "komolyan venni". Ez valami számunkra teljesen érthetetlen rituálé, amivel ők kifelé kommunikálják a boldogságot, elégedettséget, de mögötte nincs semmi és szóba se lehet hozni, mert szentül hiszik, hogy ők jó fejek, mindenki jófej és ennyi. Konkrétan rádszólnak az utcán, ha nem mosolyogsz eléggé. Egyszerűen képtelenség mélyebbre menni, mintha minimum kábszeresek lennének vagy valami burokban élnének - tisztelet a kivételnek. Kivétel az, aki pl. frissen bevándorolt, iskolázottabb példány és még hajlandó szembenézni a kevésbé pozitív dolgokkal is. Inkább legyen őszinte egy mosoly szerintem.

Gyakorold sokat, tükör előtt. Menni fog az.

Azért azt nem mondanám hogy őszintébb, de tény hogy jobb úgy egy társadalom ha egymás szemébe néznek és mosolyognak mintha leszegett fejjel mennek el egymás mellett mint itthon.

Hát, a keep smiling őszintébb, vidámabb? Szerintem, ha megismersz amerikait a barátkozási szintig, és visszaemlékszel a keep smiling mosolyra, azt fogod megfogalmazni magadban, hogy de hát az nem is mosoly volt, hanem vicsor.