Hivatásos fotósok, mennyire nehéz profin megtanulni fotózni?

Van, akinek sikerül megélni belőle, de nagyon sokaknak sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

Egy jó iskola/tanár sokat segíthet benne, de önmagában nem garancia semmire, mert minden tanulási folyamatban első sorban rajtad múlik, hogy mennyire tanulsz. A jó iskola/tanár csak segíteni, ösztönözni tud, de tanulni nem tud helyetted, azt neked kell.

Meg lehet iskola és tanár nélkül magadtól is tanulni, csak sokkal nehezebb és SOKKAL kevésbé biztos, hogy jót és jól tanulsz. A tanulásban nagyon fontos eleme a gyakorlás is. Viszont ha nincs melletted hozzáértő ember, aki a hibái dat kijavítja, akkor a rossz dolgokat fogod begyakorolni és a hibáit fognak állandósulni, nem a helyes tudás. Ezért nem szabad lebecsülni a tanárok és iskolák szerepét. Ahogy 1-és is írta, ahhoz, hogy fotózásból meg tudj élni, nem elég csak fotózni tudni, mert a megélhetéshez a pici igények és üzleti érvényesülés csomó részletet is meg kell tanulni.

Ahogy egy régi mondás tartja, egy élet tapasztalatát egy életen át tart megtanulni. Ezen változtatni nem nagyon lehet. Persze ha sokat beszélsz tapasztalt emberekkel és nagyon figyelsz rájuk, akkor talán gyorsabban megy, de sajnos az ember leginkább a saját hibáiból tanul, mert amíg mások mondják, hogy ne csináld ezt vagy azt, vagy inkább így csinálj valamit, addig nem érzed át a miérteket és nem mindig fogod úgy csinálni, ahogyan kéne. Sajnos a legtöbb dologban szükség van a saját hibákra, kudarcokat, bukásokra, hogy megtanuld értékelni a tanácsokat, amik óva intettek dolgoktól...

Gondolom a kérdésed kifejezetten a fotózásról szól.Én még

az analóg időben tanultam amikor szerintem nehezebb volt a

szakma technikai része. Nem volt AF,nem volt automatika,

nekünk kellett a gép fényméröje után beállitani az expoziciót.Utána jöttek az automata gépek manuális beállitásokkal.Az,hogy mit végeztünk akkor derült ki mi-

kor a filmet kiszedtük a hivóból.Nem akarok beszélni a szines technikáról,a filmek buktatóiról.Most köszönhető-

en a technikának jóval könnyebb.Hol volt a gépen még fe-

héregyensúly histogram kijelző amin ellenörizni tudtuk a

képet.Hol volt RAW fájl és számitógép ahol javithattuk,

esetleg saját izlésünk szerint belenyulhattunk a képbe.

Most persze fel lehetne tenni a kérdést mi a profi fotó.

Más egy sportfotós,más egy háborús övezetben lévő sajtó-

fotós,más egy esküvői vagy modellfotós,sorolhatnám.Én most a technikai dolgokról irtam,amit gyakorlással,fi-

gyelemmel el lehet sajátitani,nem a művészi részével.

Egy biztos,régen nem volt ennyire felhigulva a szakma.

5 év alatt egyetemet végeznek emberek. A szárnyalást általában maga az ember akadályozza, mert nem képes mások példájából tanulni, és mire kipróbál ő maga is mindent, deres lesz a szakálla. Pedig ez a faj attól lett nagyobb, mint bármelyik teszetosza emlős, hogy az információt átadta. Még mindig csak 5 élő ember lenne egyszerre, ha mindenki mindig kipróbálná, vajon ez az érdekes gomba jóízű-e. Az angol nyelvű interneten minden megvan, amire valaki valaha gondolt.

Persze, mint itt előttem írják, a technika nem minden, bár volt már itt fotóstémában olyan vélemény is, hogy egy jó fotóhoz nem kell esztétikai érzék. Ő valószínűleg tényleg csak a hisztogramját értékeli. Hogy valaki meglássa a lehetőséget, vagy elgondoljon valamit, és azt meg is valósítsa, az sem egyértelmű, az embereknek legalább 51 %-a igényli a vezetést. És néha tényleg van, aki jó.

Gondoltam, bemásolom ide Tolsztoj egy hosszabb művét, vagy a valószínűségszámítás egyik tankönyvét, mindkettő hasznos - ha már a kérdésben nem esett sző a vállalkozásról és megélhetésről, de elég hosszan tárgyalván lett, ami hasznos információ, csak kérdés, hol volt ez kérdés. :D De aztán letettem róla. :D

#5 bár vannak, akik figyelmen kívül hagyják és pusztán a minőség szinonímájaként használják, de a profizmus legtöbb definíciója összefüggésben áll a minőséggel. akár közvetlenül is, mivel a profinak, professzionálisnak azt tekintik, aki hivatás szerűen megélhetésként űzi az adott tevékenységet. akár csak közvetetten, hiszen aki képes jól csinálni valamit és nem mellesleg rengeteg időt és pénzt áldozott a megtanulására, annak előbb-utóbb megfordul a fejében, hogy a képességei akár meg is térüljenek, vagyis megéljen belőle.

én rengeteg fotóst ismerek, és még a legelszántabban hobbisták közt se nagyon akad olyan, akinek legalább hébe-hóba ne fordulna meg a fejében, hogy ha már annyira jól megy neki a fotózás, miért ne keressen pénzt vele - vagy akár a munkáját is feladja érte és inkább fotózásból akarjon megélni. és pont azért hígult fel annyira a fotós szakma, mert a tudás megszerzése szinte elkerülhetetlenül mindenkinél oda fut ki, hogy meg is akar élni belőle az ember - gyakran már azelőtt is, hogy a tudása tényleg eljutna a profi szintre. ezért szerintem a "profi szinten megtanulni fotózni" elválaszthatatlan a megélhetési kérdésektől is, mert lehet, hogy a kérdező nem említette, de már most is gondolhatott rá és még ha most nem is gondolt esetleg rá, szinte biztos, hogy előbb-utóbb fog gondolni is rá (például amikor szembesül a kérdéssel, hogy olyan tanfolyamot végezzen, ahol munkavégzésre jogosító szakképesítést is kap a pénzéért, vagy egy olyat, ahol ugyanannyi pénzt elkérnek és utána még csak papírja sem lesz, ami jogosítai fogja munkavégzésre). és még ha ekkor sem akar majd fotózássból megélni, mégis lehet, hogy inkább azt a képzést fogja választani, amiben legalább a lehetősége benne van ennek...