Mit kell tennem, ha fotós szeretnék lenni?

A fotótechnika elsajátítása a legalapvetőbb dolog. Ha most nincsen pénzed DSLR-re, visont akarsz tanulni fotózni ajánlom vágd be az alapvető elméletet (blende, zársebesség, iso, etc.) és szerezz be egy tükörreflexes analóg gépet. Tanulj meg hívni (nem nagy szám) és fotózz ahogy a csövön kifér. Kísérletezgess, és alakíts ki egy látásmódot.

Ez egy komoly perspektívát ad majd a későbbiek során, ha tényleg erre akarod feltenni az életed. Szerezz be fotóskönyveket, a képeidet pedig kezd felpakolni pl. flickr-re ahol kaphatsz visszajelzéseket a munkáddal kapcsolatban.

Én nagyon szeretem az analóg vonalat, és szerintem mindenképp érdemes ebbe beleinvesztálni, legalább addig, amíg nem szerzel egy DSLR-t.

Ezzel megtanulhatod az alapokat és nem fogsz összevissza kattingatni, megfontolod hogy mit fotózol, mert ugye fogy a nyersanyag.

Ezt az egészet persze át is lépheted, előfordulhat, hogy nem passzol a személyiségedhez.

Ezen túl: lehet találsz fotósklubot a környéken, másokkal együtt rácsavarodni erre elég jó buli.

Eifert János Képírás könyvében csodálatosan megfogalmazta, hogyan válik amatőr fotósból profi! (és én ezzel 100% ig egyet értek)

"Megfigyelhető, hogy aki egyszer fényképezőgépet vesz a kezébe, és "rájön az ízére" előbb-utóbb szenvedélybeteg lesz. Mindent lefényképez, ami az útjába kerül, százával készítteti a nagyításokat, amelyeket aztán mindenkinek látnia kell. Ha a családtagok, a barátok, a munkatársak nem unják meg a töméntelen mennyiségben készült képek átnyálazását, mert mondjuk egyre több kitűnő felvétel kerül elő a halmazból, ez biztatást jelent a "kényszeres" fényképező számára. Még több időt szentel hobbijának, még szenvedélyesebben keresi témáit, még többet szeretne tudni a fényképezésről. Könyveket, folyóiratot lapoz, fotókiállításokra jár, ismerkedik másokkal, akiktől tanulni remélhet. Fotótanfolyamokra iratkozik be, közben fejleszti technikáját: újabb és újabb objektíveket, tartozékokat, nagyobb tudású fényképezőgépet vásárol, akár nyakig ül az adósságban, hogy ezeket megszerezze. Fontos számára, hogy egyre jobb képet készítsen. A szűkebb környezet méltányolja is tudását: barátok, ismerősök hívják esküvőre, ballagásra, összejövetelekre fényképezni.

Tanulás, tapasztalatszerzés, elmélyült fényképezés, majd hozzáértők biztatására pályázatok, kiállítások, publikációk következnek. Némi kudarc, sikertelenség után "beérik a gyümölcs": kisebb-nagyobb díjak, oklevelek, önálló kiállítások. Amikor már némi önbizalommal tekinthet saját tevékenységére a "fényképezéssel fertőzött" alanyunk, érlelődik benne a gondolat: nem azért kell fényképezni, hogy sikert arasson képeivel, hanem gondolatait, érzéseit, véleményét szeretné megosztani másokkal. Míg korábban tehetséges barátunk a fényképezés közben kereste témáját, mostantól a "szakirány" megfordul: előbb témát keres, gondolkodik, majd fényképez. Az ösztönösen fényképező amatőr ekkor - és nem az első honorárium kifizetésekor - válik profivá, azaz a mesterség-művészet eszközeit magas szinten birtokló, gondolkodó fotográfussá."

Nyilván az életkorodból kifolyólag némiben el fog térni tőled ez a leírás. De ebben minden benne van szerintem!

Örömmel olvastam ezeket a igényes válaszokat, így van. Egy témánál viszont nagyon meglepődtem: analóg fotózás.

Én elég jó anyagi helyzetben sem vágtam bele, mivel szerintem iszonyat drága. Egy 36 kockás film legyen 1500 Ft, a hívás 600-800 Ft, utána a scan (talán ez a legolcsóbb) 50 Ft körül per kocka. Legyen akkor 36 kép 4000 Ft körül, ami nagyon megfontoltan is kb. egy db 1-2 órás fotózás. Egy reális szintig eljutni szerintem egy témakörön belül is kb. 1-2 év alatt, min. 300-400 óra fotózással lehet (+ legalább ennyi háttértanulással), szorozzuk azért fel...Nem jár jobban, ha az egész analóg technikát elfelejti és vesz valami rendes digitális obit, gépet?

Ötös: valószínüleg igazad van, az analóg út nem való mindenkinek, és ezt főleg nem is anyagi oldalról mondom. Munka van vele, kifolyik a hívó a fürdőszobádban, időzítgetni, rázogatni kell stb.

Könnyen lehet technikát nem is igazán kézenfekvő vele, mert nincsen rögtön visszacsatolás, könnyen lehet elfelejted a beállításaidat mire eljutsz a hívásig. Viszont ugyanakkor ad egy szemléletet és van az egésznek egy elég komoly hangulata, arról nem is beszélve hogy történelmileg ez az alapja a fotoművészetnek. Alkatfüggő ez, kit mennyire vonz a dolog, biztosan van (és tuti többen vannak ilyenek) akikre kár lenne ráeröltetni az analóg fotózást, míg mások természetesen elkezdenek gerjedni a gondolatára.

Én ezért dobtam fel tanácsként, továbbá azért, mert annyira azért nem drága mint ahogy felvázoltad. Persze, tudni kell honnan szerzed be az anyagot. Nyílván fotósboltban megvenni a csoda Ilford tekercset és utána visszamenni hívatni, szkenneltetni egy kész vagyon.

Én a csehektől szereztem kb 40 tekercs filmet, nem emékszem már mennyiért, talán 12000 forint volt, nem sokkal több. Lehet szerencsém volt - és közrejátszott az is, hogy egy cseh barátomon keresztül ütöttük nyélbe az üzletet - de teljesen potom pénzért karton filmeket.

Ha van felszerelésed a híváshoz - ami egy tankot jelent, plusz egy párezer forintos hívót - fixirt - akkor az általad leírt anyagár töredékért tudsz hívni magadnak filmeket.

Szkennelni pedig vagy otthon egy bemoddolt szkennerrel, vagy egy meghackelt párezer forintos bridge kamerával (objektívnyújtással átalakítva macro-kamerává).. és kész.

Nyílván ebben a műfajban a pixel-peeping fogalma teljesen értelmetlen, a képalkotás itt sokkal inkább egy régivágásúbb képzőművészeti irányt jelöl.

Én nagyon szeretem Moholy-Nagy képeit pl. meg a klasszikus Bauhaus vonalat, úgyhogy hobbi szinten csinálgatom ezt. Nem a "fő útcsapása" a fotográfia elsajátításának. Kérdés hogyan akarsz fotózni ugye, csak technikailag lóversenyeket vagy tudom is én fizetett divatfotókat, vagy esetleg művészi szinten (is) érdekel a dolog.

Rajztudás, de komolyan.

(Fotoiskaban tanuló 19/l)