Most nem tudom,hogy tévhit e a fejemben,hogy a profi fotósok sokat manuálisban fotóznak?

Nem vagyok fotós, de ami tapasztaltam, hogy a fiatalabbak, akik annyira “nem” értenek a dolgokhoz sokszor használják az automata módot, kényelmesebb. Ellenben az öreg motorosok, inkább manuàlisan állítják az értékeket. Persze van, hogy nincs idő szórakozni, rohanó világban élünk.

Az biztos, hogy minimális hozzáértéssel egy jó vázzal és objektívvel automata módban bárki tud olyan képeket lőni, mint egy komoly fotós. Már csak a téma és beállítása lesz a szűk keresztmetszet.

Szituációja válogatja.

Nálam szinte mindig rekesz előválasztáson van a gép. Majd én megmondom mekkora legyen a rekesz. Érzékenységet szintén én állítom. Olyan esetekben mint fentebb említk: belép a miniszter és kattintgatni kell róla gyorsan sokat. Hol több fény éri, hol kevesebb és 3 másodperc alatt el is tűnt a másik ajtó mögött..... Ilyenkor nincs idő manuálozni.

Sporteseményen megnt más a helyzet. Ha svenkelni akarok, vagy a pillanatokat kimerevíteni, akkor kell a manuális mód a megfelelő záridőkkel.

De emberek... ezek a lehetőségek azért vannak a gépekbe építve hogy használjuk! Nem attól lesz valaki jó fotós, hogy csak manuálban fotózik!

A helyzet és a kép szükségletei szerint használhat valaki néha záridő, vagy blende automatikát is, de teljesen automata módot nem nagyon használ hozzáértő fotós.

Elég sok fotóst ismerek, a többségük főleg manuális módban fotóz. Én kb 10 éve nem használtam más üzemmódot a gépemen és elég sok mozgalmas dolgot is fényképeztem miniszterektől autós- és egyéb portokig.

Az automata módot a profik sorsolósnak hívják, mert a gép anélkül dönt, hogy tudnád, mit miért csinál. A hozzáértő fotós meg jobban tudja, hogy mit szeretne elérni, mint a gép.

Nagyon ritka, hogy egy adott helyzetben annyit változzanak a körülmények, fényviszonyok, hogy a manuális móddal ne tudná egy hozzáértő ember megoldani a megfelelő korrekciót.

Aki elég sokat fotózik tudatosan (ezt hívják úgy, hogy megtanult fényképezni), hamar megtanulja, hogy ránéz az égboltra, fényviszonyokra és meg tudja mondani, hogy valahol nagyjából milyen értékekkel kell fényképezni. Ez lehet, hogy nem lesz teljesen pontos, de nagyjából stimmelni fog és a fénymérő segít a pontosításban.

Többek közt azért van a mai gépekben fénymérő (már az analóg kor modernebb gépei óta beépítve), aminek a legtöbb esetben a keresőben látod a kijelzését, hogy tudd, milyen lesz az expozíciód. Így ha a fénymérő mutatja, hogy alul- vagy túlexponált lesz a képed a pillanatnyi beállításokkal, akkor mérlegelni tudod, hogy te pont ezt szeretnéd (amit az automata nem sejt, legfeljebb a fénymérési mód kiválasztásával segíthetsz rávezetni, hogy mit vársz tőle), mert pont alul/túlexponálva fogod azt az eredményt kapni, amit szeretnél, vagy szépen feljebb, vagy lejjebb tekered a záridőt, blendét, (digitális gépnél ugye már akár az ISO-t is tudod állítani, mert nem kell filmet cserélni a gépben, vagy más filmmel töltött gépet előkapni), hogy helyes expozíciót kapj.

Amióta digitális gépek vannak, azóta már nem utólag a laborban derül ki, hogy milyen lett a kép, hanem rögtön látod az LCD-n a képeket és le tudod ellenőrizni, hogy azt az eredményt kaptad-e a beállításaidtól, amit szeretnél. A MILC-ek meg már rögtön a keresőben mutatják vissza az elkészült képet, így a gépet el se kell emelni a szemedről, hogy megnézd, hogy sikerült. Sőt a MILC-eknél már azt is be lehet állítani, hogy a keresőben fényképezés előtt azt az expozíciót mutassa (főleg hosszú záridőknél csak nagyjából), ahogy majd a képed kinéz.

Még ha a miniszter, vagy futó, netán autó még nincs is a képen, mert csak várod, hogy megérkezzen, akkor is be tudod az expozíciót előre állítani, készíthetsz egy teszt képet, látod, hogy fog kinézni. A miniszter/autó megérkezése a fényviszonyokon a legritkább esetben változtat jellemzően és akkor is tudsz gyorsan korrigálni közben. Ritkán, de előfordul, hogy menet közben fel/lekapcsolnak egy lámpát, vagy annyira foltosan világítanak, hogy a változás miatt korrigálni kell, de a fénymérő ott van a keresőben a kép alatt, folyamatosan mutatja a fényviszonyok változásának hatását az expozícóra. Ha tudod, hogy 1 blendével túl/alul akarsz exponálni, mert úgy lesz jó és látod, hogy 1 helyett 3 blendével lesz túl/alulexponált, mert változtak a fényviszonyok, akkor korrigálsz.

Ez nagyon sokmindentől függ!

Én tájfotósként kizárólag manuális módban használom a fényképezőgépet, és ez a terület ezt is igényli.

Riportfotós sem feltétlen használ félautomatát, mert ha mondjuk fix blendéjű objektívvel fotózik (Pl. 70-200 f2.8) és beltérben a fényviszonyok sem változnak, akkor ha beállítja egyszer, az utána jó lesz. Max ha objektívet cserél, vagy más jellegű fotót akar, változtat egy kicsit az értékeken. De vannak helyzetek, ahol változnak a fényviszonyok, a témák, ott jó lehet valamelyik félautomata.

A kedvencem, mikor bizonyos fotósok előadják, hogy ők akkor a profik, hogy mindig manuálban nyomják... majd hozzáteszik, hogy "hát ja, utána fogom, Lightroomban megszerkesztem, és más jó is". Magyarul lő egy bebukott/kiégett képet manuálban, aztán fél órát pepecsel vele, hogy valamennyire használható legyen. Miközben rekeszelőválasztással vagy programautomatikában egy lépéssel megcsinálná ugyanazt a képet.

Plusz ha már nagyon szeretnénk eltérni a fényképező által felajánlott beállítástól, ott az expozíciókompenzáció, azzal is el lehet játszani.

Kockás Pierre én meg azt imádom hogy valaki úgy pofázik hogy nem ért hozzá. Megvannak a pontos okok, hogy a tájfotózásban miért KELL manuálisban fotózni. Nem ezért leszek profi, csak így a célszerű. Utómunka meg alap dolog. Kérdezz meg egy profi tájfotóst. Megnézném például hogy egy éjszakai asztrotájképet hogy hozol össze automata/félautomata beállításokkal. Vagy mondjuk egy ellenfényes naplementét :D Ha tudja mit akar az ember akkor a manuális a legcélszerűbb. Szigorúan tájfotózásról beszélek itt most.

Lesüt a hozzászólásodból hogy nem értesz hozzá. Nyugodtan pontozz/pontozzatok le, de egyáltalán nincs igazad.

Még az is kérdés, mit értünk manuálison. Elvégre az M módban az ember hozzáveszi az automata ISO-t, és ugyanúgy a gép dönt arról, hogy mi legyen a expozíció, mint bármelyik más segítő automatikával.

Gondolkodni meg mindig kéne, mert a fénymérés eredménye az jól becsaphat. Például 10 sárga és pej lónál tök jó az expozíció, aztán jön egy fekete, annál túlexponál, szürkénél meg alá.

Szerintem egy színpadi jelenetnél, ahol mondjuk véletlenül jól sikerül az expozíció egy arcra, az emberi szem ugyan észre nem veszi, ha két szabványos fokozattal feljebb változik a világítás erőssége.

Itt a #8 első bekezdése tökéletes.

#7-et kérdezném, mi viszi félre tájfotónál a gép fénymérését?