Fényképezésből meg lehet élni manapság, vagy inkább már csak hobbi?

Amúgy érdekes ez a fotózás téma is.

Hívtunk fotóst, csinált olyan képeket, amik önmagukban nem voltak rosszak, mégsem azt mutatták amit mi látni akartunk. Nyilván ez egy kommunikációs hiba is, de amikor 10-15 ezer egy kép akkor az arról szóljon amit látni akarunk.

Amúgy nem felvágásként, de nekem konkrétan azt mondták munkatársaim, ismerőseim, hogy jobban tetszik nekik az a kép amit én csináltam a projektekről, mint az amit a fotós.

Biztos vagyok benne, hogy ettől még a fotós képei a jobbak. Minőségben, beállításban. Nyilván én telefonnal nyomom ahhoz képest főleg.

Viszont honlapra, Facebookra kitéve tulajdonképpen semmivel nem mutat rosszabbul, és az "átlag" embereknek talán még jobban is tetszik.

De olyan is volt már, hogy érdeklődtek milyen géppel csináltam.

Mondjuk én pénzt nem keresek belőle, mert bár a cégem próbálta rám sózni a fotózásokat, de nyilván egy büdös fillér nélkül. Így leszarom, fizessék ki a fotósnak a 80-150 ezreket projektenként.

"Amúgy nem felvágásként, de nekem konkrétan azt mondták munkatársaim, ismerőseim, hogy jobban tetszik nekik az a kép amit én csináltam a projektekről, mint az amit a fotós."

Ezzel tényleg nem lehet felvágni. Nekem is van barátom, aki még ingerült is lett, hogy a gyermekének esküvői képeit nézve minden rokon és ismerős a sokba került fotós képei helyett abból kért, amit én fényképeztem. Csakhogy a fotós egy 20-24 órát talpon volt, és mindent lefényképezett, én meg végigélveztem ülve a szertartást és a vacsorát. S bár az én fix objektívem nagyjából pénzben is és minőségben is ütötte az őnála levőket (egyenként, nem az összeset együtt), a háromnegyede nap vagy rövid lett volna a gyújtótávolság nálam, vagy hosszú.

"utána lightroom mágusnak lenni"

Hallottál egy szakszót? :D

#14 Rengetegen utómunkáznak a képeiken, és akkor lesz csak elfogadható belőle.

Beírod hogy "lightroom before after", hát nem tudom... nekem ezek a képek nem jönnek be. Van egy-kettő amin valóban segít, de a legtöbb túl van húzva, nem természetes hatást kelt, mivel szabad szemmel se úgy látod a témát.

Kell a drámai hatás nyilván, ha olyan a téma.

Azt is elismerem, hogy a rohanó világunkban nincs idő beállítani a gépet, hogy minél kevesebbet kelljen utómunkázni, ezért otthon vagy a munkahely kényelmében teszik meg azt inkább.

[link]

Ez a kép pl. egyértelműen rossz fehéregyensúly a "before" résznél.

Nem okoskodok félreértés ne essék (úgyis annak veszitek), csak ez már nem fotózás hanem utómunka-bűvészkedés, utóbbira van hangsúly fektetve.

És kérdező, ha ez utóbbit a mai világban jól műveled akkor igen, akár meg is élhetsz.

"Ez a kép pl. egyértelműen"

Ez egyértelműen egy kép. Ha a Duna patján állsz, abból a képből lájtrúmmal nem lesz ilyen. A lájtrúm az gyakorlatilag csak arra jó, amit az ember régen a filmes időszakban is csinált. A fehéregyensúllyal, ha az ember nem bánt el felvételezéskor, akkor a labor helyrehozta. Mennyivel alávalóbb egy képernyőn kattintás, mint egy szűrő feltekerése az objektívre? Szerintem semmivel. Film és papír, na meg a hívók megválasztásával sokféle kontrasztot, satöbbi lehetett létrehozni, jobban vagy kevesebbet világítani, akár a filmet, akár a papírt... Egyik méteres oldalhosszúságú képemre került egy karc, olyan szépen kiretusálták, hogy csak akkor jöttem rá, hogy itt van egy festékcsík, mikor kerestem.

Lightroom mágus, mi? :D Az volt 40 éve a labormágus. Utómunka akkor is kellett.

"Hát nagyon extrémnek kell lenni"

Nem az extremitásra kell törni, hanem kideríteni, hogy van-e egyéni látásmódod. Ha te is ugyanonnan, és ugyanúgy nézed a világot ahonnan a másik 10 millió, akkor lehet, hogy nincs semmi plusz a fotóidban. Én például hobbi-fotósként úgy jártam egészen véletlenül, hogy egy ismerős kért meg arra, hogy csinálnék egy pár fotót a gyerekeikről, mert hiába vitték őket műterembe, profi fotóshoz, egyetlen igazán jó, jellemző kép sincs róluk. Én meg elvállaltam és beszálltam a játékukba. És a földre leülve, de még néha le is feküdve, játék közben "kattingattam". És sikerült a göndör kacagástól az igazán elmélyült gondolkodóig minden hangulatukból elkapni egy-egy pillanatot. Olyan sikere lett a dolognak, hogy évekig adtak kézről-kézre, várólistásra futott a projekt, és csak ebből meg tudtam volna élni.

Én úgy gondolom - de nyilván ez csak az én véleményem -, hogy kedvelni kell azt, amit fotózol. Más dolog tárgy-fotózással foglalkozni. Megint más természetfotósnak lenni. És más gyerekeket fotózni. Ez utóbbihoz neked is át kell venni a flow-t és lemenni gyerekbe. És onnan lentről, ahol ők játszanak, onnan átélni az ő valóságukat. Ha ez megy, és a mai médiában tudod promotálni magad, akkor lehetsz sikeres fotós is.