Filmes géppel már egy fényképész sem fotózik, ugye?

"de aki a fotózást mint művészetet műveli ott elég gyakori"

Azért ne túlozzunk.

14

Pedig az. Nem azt írtam, hogy gyakoribb mint digitálist használni, de azért elég gyakori. Sőt most kezd divat lenni a hippi hobbifotósok körében is.

Mindenki azt használ, amit a saját szempontjai szerint jónak lát. Akinek a gyorsaság, költséghatékonyság, egyéb szempontok alapján a digitális praktikusabb választás, az azt használja.

Akinek az analóg hangulata, képvilága, kényelme, lassúsága, egyedisége fontosabb, az meg azt használja.

Nagyipari képtermelésben (ami a professzionális fotózásnak csak egy szegmense), mint a sajtófotó, sportfotó, rendezvényfotó, a digitális praktikusabb, mert akár szinte korlátlan mennyiségű kép készíthető relatív kis költséggel, nagy hatékonysággal, WiFi-n/kábelen azonnal továbbítható, máshol mások gyorsan fel tudják dolgozni. Ezekkel a tulajdonságokkal a film még fénykorában sem tudta felvenni a versenyt, amikor még volt sok labor, akár az esemény helyszínére kitelepülve is. Ma meg a laborok erősen visszaszorultak.

Fotóművészek, autonóm alkotók, főleg táj, portré és divat fotósok használnak még mindig filmet (akár digitális mellett is). Vannak, akik riport és akár sport anyagokat is fotóznak filmre, de ők jellemzően nem napi sajtós tempóban dolgoznak, hanem heti, havi magazinoknak, ahol belefér, hogy várni kell a film kidolgozására, cserébe értékelik, hogy más látványú, képi világú képek készülnek, mint a többi lapba.

A művész világban, ahol galériákban, árveréseken értékesítik a képeket, kimondottan érték és nem hátrány, hogy egy képből csak egyetlen negatív és limitált példányszámú papír nyomat létezik. A negatívot akár el is lehet adni az egyetlen lenagyított nyomattal együtt, így garantálva a vevő számára, hogy senki másnak nincs olyan képe, mint amiért ő extra árat fizetett.

Az Instax és hasonló analóg gépek is egyre népszerűbbek, mert az azonnal kézbe fogható gép mellett itt is hozzáadott érték lehet valakinek az érzés, hogy abból a képből csak egy darab létezik, nem (annyira) másolható, mint egy mobilos szelfi...

Kinek mi a fontos, azt választja. Vagy azok vegyes kombinációját.

Több olyan fotóst ismerek, aki csak analógra fényképez. Olyanokat is ismerek, akik együtt használnak analóg és digitális gépet is. De olyat is sokat ismerek, aki jobbára digitálisan fotóznak és csak néha, egy-egy anyagot fotóznak filmre. Sőt olyat is ismerek, akinek kiállítása van mobilos fotókból.

"Volt az 20D is, azzal lehetett A/4 méretű képet fotózni és nyomtatni először :)"

Mivel a 300D és a 20D között "egy irányban nézett" pixelszámban kb 15 % volt a különbség, hát az A4 szempontjából mindegy volt. De én a 300D előtt fényképeztem épp szerencsésen 4 megapixeles kompaktra (Canon G2, annak idején nagy szám volt) olyant, hogy nagyjából nem kellett vágni, az is lett nagyjából A4-es magazinnál címlap.

A 300D volt az áttörés, ami egyszerre lett nagyobb ugrás pixelszámban (25 %-al nagyobb "egyirányban", mint a 10D), és elérhető ár.

"Hetes vagyok. Aki lepontozott..."

Mit akarsz, 87 %-on állsz, ami lepontozásnak tekintendő, az a 0 %... És egy fél órát agonizálsz rajta. :D

"ahogy nézem sikerült az egész threadet lepontoznod"

A régi mondás szerint megosztott bánat fele bánat, tehát jót tett veled

"divat lenni a hippi hobbifotósok körében"

A hajléktalanoknál melyik kannásbor a legdivatosabb? Majd azt veszem én is, bár hajlékos vagyok. A divattal haladni kell!