Mitől lesz jó a fotó? Kinek van igaza?

Egyszer 2 évvel ezelőtt, elmentem egy fotós lesbe, hogy képeket készítsek. Volt 2 másik vendég, az egyik ráadásul nálam már jóval idősebb volt. Én fiatal felnőtt voltam ekkor. Az első kérdése amikor megérkezett, hogy milyen fényképezőt használok. Ilyet olyat (közel 2 millió forint, + több százezres tele). Mondja, ha gondolom, tud kölcsönadni, fix 2.8as 400as obit, egy másik rendszer ugyan, de van adapter, szóval af nélkül tudom használni. Természetesen beleegyeztem, az enyém nem fix, és közel sem erős fényerejű tele volt. Aztán beszélgetünk, megkínált rétessel, jó hangulat volt. Vártuk a madarakat, és természetesen szóba jött ki mit miket fotózott már. Én nekem volt egy nagyon szép képem, ami gyönyörű eredményt ért el egy nemzetközi természetfotópályázaton 14 éves koromban, szóval ifjúsági kategóriában. Megmutattam büszkén ezt a fotót, és egyből kérdezték, hogy hol fotóztam ilyet? Mondom ebben a lesben. Leesett az állkapcsuk, értetlenül álltak, hogy én honnan ismertem ezt a helyet, és hogy jutottam ide be. (volt egy harmadik vendég is, de ő nem releváns szereplő) hát mondom, interneten láttam egy videót, hogy vannak akik ilyen leseket készítenek, és imádom a természetet, egyből szóval ahogy tudtam, eljöttem ide fotózni. Ők ezután is teljesen le voltak döbbenve, hogy én oda 14 évesen eljutottam, amikor még ők úgy tudták hogy nem is volt ez a les meg. Az idősebb, profi természetfotós, ahogy visszazökkent, elkezdte mondogatni, hogy amúgy ez azért nem egy olyan jó kép, nem rossz, de millió ilyen van, és csak azért lett nyertes a fotó, mert elsők között bejutottam ebbe a lesbe. Itt már én ültem értetlenül, mert nem vágtam, hogy miért kell leszólni a fotót? 14 éves voltam amikor készült, és egy ilyen eredményt sikerült összehozni. Ekkor mondtam, hogy a pályázatnak a weboldalán lehetett szavazni minden fotóra, és az én képem nyerte a közönségszavazást. Az nem számít, ha valaki a kutyájáról tenne oda egy telefonos képet, akkor az nyerné a közönségszavazást, az emberek véleménye nem számít, nem értenek hozzá. Erre nem igazán tudtam mit mondani, elraktam a telefonomat és a képet, a megsemmisült büszkeségemmel együtt. Utána ő mutatott egy fotót, amit egy hideg északi országban készített. A témát szerintem ki tudjátok találni, tájkép szerűség volt. Emlékszem erre a képre, egy két évvel később láttam ezt talán ugyanezen a fotópályázaton. Mondom, hogy tök jó, szép kép,de azért ebből millió ilyet lát az ember, és minden fotós készít egy ilyet ha elutazik mondjuk Izlandra vagy Finnországba. Az lehet, de azért kezdtek az emberek oda utazni, mert látták az ő képét. Tehát kvázi elsőként csinálta meg ezt a fotót, és feltalálta a spanyolviaszt. Nos egyrészt szerintem ez oltári nagy bs, másrészt 5 perccel ezelőtt, ugyanezzel az érveléssel mondtad kvázi, hogy az én képem gagyi... Megivott már egy vagy két sört, szóval lehet be volt rúgva. Nem tudom. Én akkor nagyon rossz mentális állapotban voltam a fekete kutya miatt, így tudomásul vettem, hogy az én képemben semmi különleges nincs. Amikor ezt meséltem fateromnak, ő nagyon ideges lett erre az emberre, és a nevét is tudni akarta, de nem mondtam meg. Meg arra is, hogy hogy hogyan nem látok át azon, hogy ez szimpla irigység. Mondom hát mert igaza van. Ráadásul mire lenne irigy, olyan fényképezőgépe van minőségben mint nekem, csak több, és sokkal job teleobjektívekkel. Erre kérdezte faterom, hogy és mennyi idős? Hát mondom szerintem 50 60 között, de lehet 60 plusz. Aha, és 20 évesen mennyit ért a felszerelése? Na ezzel nem tudtam vitatkozni. Viszont, én soha nem ismertem az irigység fogalmát. Sosem éreztem ilyet. Mindig örültem, ha valaki sikeres, vagy valakinek jól megy valami, mégha mondjuk sokkal jobban is, mint nekünk vagy nekem. Jó nekik. Ez engem nem zavar, szerintem jó dolog. Tehát emiatt én elképzelhetetlennek tartottam akkor, sőt igazából most is, hogy irigy legyen arra, hogy 20 évesen 2 millió forint feletti értékű fotós felszereléssel üldögéljek egy fotós lesben, napi 20 ezer forintért. Nem fogom se magamat, se őt doxxolni, tehát ha valaki látni akarja ezeket a képeket, nem mutatom meg, mert nem akarom rontani a hírnevét. Viszont mostmár sokkal jobban vagyok fejben, és kicsit zavar ez az egész történet így éjszaka, mert szerintem van abban valami amit faterom mond. Sokat nézegettem azóta ezt a fényképemet, és egyszerűen úgy jó, ahogy van, és nem véletlenül lett egy nagy, neves nemzetközi fotópályázaton sikeres kép 10 éve. Viszont elképzelhetetlen számomra, hogy vajon tényleg, egy neves, profi fotósban, olyan irigység lett volna, hogy képes legyen leszólni, utána pedig egyből mutogassa a saját képeit?

Ja ez kimaradt, hogy miután az északi országban készült fotóját megmutatta, mutatott egy absztrakt természetfotót, és kérdezte tudom e hogy készült. Mondom nagyon érdekes, de nem. Rávágta, hogy persze hogy nem, mert nincs meg a szakmai tudásom, tilt shiftet használt! Ez is elég rosszul esett. Szerintem normálisan is meg lehetett volna fogalmazni. Egyébként a csávó folyamatosan beszélt, és a másik, kicsit fiatalabb 30 40 közötti fotós, akivel ismerték egymást, se tudott közbeszólni, vagy bármit befejezni anélkül, hogy ne pofázott volna bele a legidősebb. Amikor én akartam beleszólni a témába valamit, meg se hallottak kb. Szóval hagytam, nem dumáltam utána nagyon velük.

Azért írtam le mindent az első kérdésétől kezdve, hogy minél jobban átlássátok a történetet, és minden részlet meglegyen amiből talán el lehet, talán nem, dönteni, hogy vajon mi lehetett itt a dolog.