Hogy találjam meg a saját fotós műfajomat?

Szóval mindenben is van tapasztalatod, de egyre sem tudsz rábökni, hogy EZT élvezem, EZ érdekel? Jártas vagy fotótörténetben, kortárs fotográfiában és nincs semmi, amire azt mondanád, hogy "Úúúú, én is ilyet szeretnék!"? Szerintem te vagy vak* vagy, vagy nagyon lusta.

Továbbá totál fordítva ülsz a lovon: ha az emberek tudnák "mi az ő útjuk", akkor nem lennének pályaelhagyók, válások, rossz befektetések, tönkre ment életek.

* A vakságot okozhatja kiégés is. Ebben az esetben kéne két lépést tenni hátrébb és relaxálni.

Akkor kérdezek még, ha nem gond (#5 vagyok). Nem lehet, hogy te a kihívás, meg a puzzle részét élvezed a fotográfiának?

Számomra nagyon érdekes ez a kérdés, mert nekem nagyon sok minden adott. Kezdve azzal pl. hogy "pfuj, emberek!" :P

A workshop sem hülye ötlet, de nagyon-nagyon meg kell válogatni, hogy hová mégy. Ugyanis sok esetben a "tanár" mindent odanyújt neked ezüst tálcán: fényeket, beállításokat, stb. neked csak oda kell állni, leexponálni, aztán örülhetsz a csudijó képednek, miközben n e m f e j l ő d t é l s e m m i t.

Viszont én inkább azt mondom, hogy kérj véleményt, építő jellegű kritikát a képeidről. Nem interneten, mert akkor nem kapsz valós képet, egyrészt egy másodperc tört része alapján nyomok rá egy lájkot aztán már el is felejtem, hogy mit láttam, másrészt a laikusok a személyedet lájkolják vagy a témát (cica! akt!), harmadrészt túl sok a pályát tévesztett focihuligán, akik bármikor bármit képesek hörögve lefikázni. Cartier-Bressont is :)

Szóval megbízható embereket keress, lehetőleg élőben. A helyi nagy öregek is jók lehetnek, de Pesten rendszeresen tartanak (tematikus) portfólió konzultációkat, de ha van hozzá affinitásod, akár versenyekre is küldhetsz be képet (bár sok esetben az legalább annyira szól trend követésről, a zsűri elvárásának ismeretéről, mint tehetségről és technikai megvalósításról).

Amúgy két-három műfajban alkotni nem teljesen életidegen. Magyarországon amúgy sem él meg a fotós "szerelemből", viszont ismerek olyat, aki kikapcsolódásként műfajt vált vagy a saját "szerelmét" üldözi, emeli művészeti szintre.

Sokadrészt: kövezzetek meg, de valamilyen szinten értem én az utánzást, a másolást, a "mások is ilyet csináltak" dolgot, valamilyen szinten viszont rohadtul nem. Ha jól csinálod, technikát éppen lehet vele tanulni, de attól még nem lesz az enyém a kép. Ha a magam képére formálom, beépül a fotográfiai eszköztáramba, függetlenül tudom használni, akkor talán.