Hogyan tudom elindítani a fotós karrierem?

Nem mondtak erről semmit az OKJ-s képzésen?

https://www.youtube.com/watch?v=uX1zS0QMW0o&list=PUkUEf6F2ze..

1-es vagyok.

Kell ám komoly beruházás, a fotóidból legalább blog-kiállítás,

portfolio... és jó ismeretségek és rengeteg szerencse.

hogyan tudod elindítani a fotós karriered? leginkább nehezen! most sokkal nehezebben, mint eddig valaha. és az is bizonytalan, hogy a járvány után mennyivel lesz majd könnyebb, mint most és valószínűtlen, hogy a járvány után könnyebb legyen, mint a járvány előtt volt.

eddig sem volt lehetetlen és ezután is lesznek valamennyire lehetőségek. de irtó nagy fába vágod a fejszéd és nagyon nehéz lesz átütő sikert elérned. én már jó ideje senkinek nem tanácsolom, hogy a jövőjét és megélhetését a fotózásra építse, mert nagyon nehéz kenyér és egyáltalán nem biztos a siker. a legtöbb embernek inkább kudarcot jelent.

szinte bármilyen más szakmában sokkal jobbak a megéljetési és siker lehetőségek. sokkal jobban jársz vele, ha megélni valami teljesen másból próbálsz és a fotózás csak hobbi, kikapcsolódás, önmegvalósítás a munkád mellett.

ha pedig így mellékesként meg tudod annyira kérni a fotóid és a munkád árát, hogy iszonyúan bejön üzletileg a dolog, akkor lehet csak érdemes váltani. ha más munkából megélsz, akkor megengedheted magadnak, hogy ne add olcsón a fotóidat, ne legyél kénytelen bármi áron elvállalni egy munkát. csak azt és akkor csináld, ami TÉNYLEG megéri neked és nem utolsó sorban, amit szívesen is csinálsz.

aki csak a fotózásból él és minden bevételt a fotózásból kell előteremtenie, az először is nem magának fotózik, hanem másoknak. nem azt és úgy fényképezi, amihez és ahogyan kedve van, hanem amiért fizetnek. nem lehetetlen, hogy a két dolog találkozzon és öröm legyen dolgozni, hiszen azt csinálhatod, amit szeretsz. de messze nem mindig lesz ez így. ahogyan masszőrként sem csak vonzó, szimpatikus és kedves embereket kell masszírozni, úgy fotósként sem mindig azért fizetnek, hogy a neked tetsző dolgokat fényképezd. a megélhetési fotós túlságosan kiszolgáltatott és hajlamos úgy érezni, hogy kénytelen bármilyen munkát elvállalni. azt is, ami rosszabbul fizet, csak hogy legyen valami munkája. hajlamos azt hinni, hogy a kevés is jobb a semminél. aztán egy idő után már hajlamos magától is alacsonyabb árat mondani, csak megkapja a munkát és ne más vigye el előle. ráadásul minél olcsóbban dolgozik valaki, annál inkább a rossz munkákat kapja, a kevésből is alkudozó, apró pénzért luxus kiszolgálást és extrákat követelő rossz vásárlók találják meg, akikkel mégtöbb a probléma, küzdelem és stressz. közben pedig a fotós maga is tudja, hogy már rég olyan áron dolgozik, amiből nem jön ki a befektetett energiája. nemhogy fejleszteni, vagy a meghibásodó eszközöket javíttatni, de még megélni se nagyon tud, de nem nagyon lát más lehetőséget. ezek miatt meg előbb-utóbb megkeseredik, beleun és feladja, közben pedig a fotózást is egyre jobban megutálja.

a fotós szakma már a járvány előtt is telített volt. mindenki fényképez legalább egy telefonnal. naponta több milliárd kép készül és így a fotóknak egyre kevésbé van bármilyen piaci értéke a legtöbb ember szemében. a fotózásból is egyre kevésbé lehet pénzt csinálni és egyre nehezebb elérni, hogy bárki fizessen érte. (gyorsteszt: te milyen gyakran szoktál másnak fotókért fizetni? ha te sem teszed, miből gondolod, hogy más megtenné neked?)

mindenki, akinek van fényképezőgépe megpróbál a fotózásból pénzt csinálni. viszont mivel a legtöbb fotósnak (és nem csak a kezdőknek) lövése nincs, hogy lehetne betörni a piacra, szinte mindenki azzal próbálkozik, hogy majd ingyen csinálja, amíg kiépül az ügyfélköre és neve lesz. csakhogy arra már ötletük sincs, vajon azokból hogyan lehet fizető ügyfelet csinálni, akik csak azért kezdtek el veled dolgozni, mert ingyen csináltad és mivel lehetne őket rávenni, hogy fizessenek neked ahelyett, hogy keresnek helyetted egy másik ingyen munkást.

a járvány tovább rontott a helyzeten, mert ha van egy stúdiód, akkor még fotózhatsz, de az emberek egyre kevésbé akarnak bárhova elmenni, bemenni. az eddig jól működő fotósok is küzdenek az életben maradásért és jóval kevesebb munkájuk van. az emberek és családok spórolnak, amin lehet és a fotózás az első, amit bármilyen költség lefaragásnál ki lehet húzni. vagy találnak olcsóbb/ingyen alternatívát, vagy lemondanak róla.

a céges rendezvények elmaradnak. még dolgozni is egyre kevésbé járnak be az alkalmazottak, ahol megoldható a home office. ha nem home office-olnak, akkor is komoly elővigyázatosság, korlátozások, óvintézkedések mellett dolgoznak és pont fotóst akarnak a legkevésbé beengedni. főleg ha nem nélkülözhetetlen és még fizetni is kéne érte.

nagy rendezvények, sportesemények, színházi előadások nincsnenek, a szórakozóhelyek bezártak. az emberek ki se nagyon mozdulnak. a reklámkampányok is átalakultak, leegyszerűsödtek, itt is a fotózás az első számú, amit ki lehet hagyni. az esküvőket hol teljesen betiltják, hol még engedik, de most épp úgy tudom fotós nem mehet esküvőre, a lagzi meg tilos.

fene tudja, hogy mikor indul újra a normális élet és az mit fog majd hozni. kérdéses, hogy a most leépülő dolgokból mennyi tud majd visszatérni, mennyi lesz majd, ami már sosem lesz olyan, mint régen. például akik most rászoknak az online beszélgetésekre, online interjúkra, online konferenciákra, vajon akarnak-e még valaha újra időt tölteni vele, hogy elutazzanak egy fix helyre, fix időben, hogy élőben halgassák meg azt, amit most otthon a klotyón ülve végignéznek egy videóban. vajon mennyi embernek lesz újra igénye a jól komponált, bevilágított éles fényképekre, miután hónapokon keresztül lekicsinyített ablakokban homályos webkamerák képein bámulta az embereket?

"Abszolút nem célom túl drága képeket csinálni."

szerintem olvasd újra egy párszor, amit korábban írtam és hogy miért nem fog ez működni...