Létezik, már olyan AF rendszer ahol meg lehet határozni, hogy hogyan helyezze el az élességi tartományt a fókuszált ponton? A fókuszált pont legyen a tartomány kezdete, közepe vagy vége...

Jól működő autofókusz esetén az élességtartomány egyharmada esik feléd, kétharmada a háttér felé.

A hangsúly az első két szón van.

Ami ettől eltér az nem működik pontosan - vagy a felhasználó nem működteti jól.

Értem a kérdésedet, de az a tehén fordítva történő megülésének tipikus esete. Összekevered az okot az okozattal. Nem úgy működik a dolog, ahogy elképzeled.

Persze elméletileg nyilván megvalósítható lenne, csak épp semmi értelme.

persze hogy van

úgy híjják: manuális fókusz!

Ahogy előttem is írják, van hozzá arány: a fókuszponttól számítva az élesség tartomány 1/3-a esik feléd, 2/3 része ellenkező irányban.

Ha méterben is szeretnéd látni, a régi objektíveken van hozzá skála.

Egyébként meg azért vagy te a fényképÉSZ, hogy manuálisan korrigáld, amit a géped automatikája rosszul állít be. Pláne, ha tárgyról van szó, ami nem fut el, mint ahogy a példádban is szerepel.

Az autofókusz az egy kompromisszum. Az elterjedéséhez nagyban hozzájárult az olcsó objektívek kis fényereje. Pláne, ha még a képminőség javítása érdekében egyet rekeszel is az ember, akkor általában élesnek látszik az élesnek látni kívánt rész. A többi az már vesződés. Nagy fényerejű objektívnél nem véletlenül jönnek elő ezek a fogalmak, hogy a középső fókuszpont mire és hogyan és mennyire érzékeny. Meg nem véletlenül jön elő az 1 milliós gépnél már külön az az opció, hogy pont az legyen éles, ahol a pötty van. A fejlődés egyik lépcsője sem hozott még 100 %-os garanciával orgazmust, legfeljebb az elégedetlenség csökkent. Mint ahogy a mértékadó tesztoldal, a dpreview fogalmaz, hogy a 10-ből 4 kép jó, további három meg "usable". Külön speciális zikkmakkok nélkül erre képes a technika, a "10-ből négy jó" eredményre. Írta nemrégiben itt egy Sonyra rátért fotós, hogy a szemfelismerés ezeket a kétségeket eltörli, ha van szeme a témának. Miután ez itt egy elméleti váltás, a vezérlés és a szabályozás közti különbség. Csinálj 3 képet, abból egy alighanem jó lesz, ez a realitás. Ha egy se, akkor kalibrálni kell a rendszert, illetve feljebb kell lépni.

Ez az egyharmad-kétharmad ez nemcsak városi legenda, ez vidéki legenda is.

Na igen. Ráadásul a fényképezőgép még nem tudja kitalálni, hogy te mit akarsz fotózni.

És az életlen képeket sokszor a bemozdulás okozza.

Érthető, csak értelme nincsen. Az éles tartományt a rekesszel lehet szűkíteni/tágítani, speciális helyzetekre pedig ott vannak a tilt shiftes objektívek, esetleg a focus stacking (technika). Mi a frászért akarnék ebbe szoftveresen beavatkozni, ami rontja a képminőséget? Értelmét vesztené az egész RAW fotózás, mint fogalom.

"Ráadásul a fényképezőgép még nem tudja kitalálni, hogy te mit akarsz fotózni."

Tényleg nem, de az AI elterjedésével egyre inkább efelé megy a technológia. :) A legújabb fényképezőgépeknél már alap funkció, hogy emberi alakzat esetén az automata fókusz a szemre fókuszál és meglepően jó eredménnyel, még követni is tudja, ha elmozdulna.