Előfordulhat olyan, hogy minden látszólagos külső behatás (villámcsapás, stb) nélkül egy fali vezetékben amely a hálózatra van csatlakoztatva, hatalmas túlfeszültség lépjen föl, amely gépeket is tönkretehet?

Javasolnám, térjünk le a feszültségnövekedési jelenségek azok ösvényéről, amelyek a nem a korlátos energiájú villámcsapás elektromágneses erőtere okozásáról szólnak. Nullavezető szakadás, feszültségáthatolás 10/20 kV-ról, transzformátorhiba (primer menetzárlat) esetén, ha meg is szólalna egy gyufásskatulányi túlfeszültséglevezető, mit csinálna vajon 3 óra múlva, mikor még mindig ugyanolyan vidáman áramlik beléje az energia?

Szerintem az, hogy a túlfeszvédős elosztó önmagában semmit sem ér és káros, az egy rendkívül félrevezető és alaptalan (mondhatnám, önmagában semmit sem érő és káros) ideológia. Miért adna hamis biztonságérzetet, mikor például Szirty is megfogalmazta, mit tud és mit nem tud? Miért kéne a laikus felhasználónak tudni, hogy 2 vagy 3 kA? Ez még a szakembernek sem mond sokat, hiszen annyi paramétertől függ az összegyűlt energia. De gyakorlatilag ha például egy 5x5 m-es hurok reális, akkor a 150 kA-es villámáram 10 m-nél messzebb lecsapva már csak annyi áramot generál, amennyit az utolsó fokozat már megemészt.

Ne misztifikáljuk már el ezt a túlfeszültségvédelem kérdést, ami egy szakkönyv, 3 fejezet másik szakkönyvekből, 12 folyóiratcikk, az nem egy szakma. Aki még sosem találkozott ezzel, az hülye hozzá, de egy műszaki szakembernek felfejlődni az 4 nap maximum.