A számítógép és a számítógépes programok előtt hogyan oldották meg a filmek utómunkálatait?

A vágás szó szerint vágást jelent.

Hát igen, 1960 előtt is már volt meleg víz. Felkavaró, mi?

Ühüm, ollóval. Hát, ha nem is ollóval, de lényegében igen.

A fotófilm negatív képet ad.

[link]

Balra látod a negatívot, jobbra a róla készült pozitív másolatot. (Ez ugyan nem mozifilm, de a lényeg látszik.)

A hangot is ráfényképezték.

[link]

Bal oldalon a perforáció melletti izék a hang

Itt egy vágóasztal (sajnos kicsi a kép)

[link]

A felvett anyagból készült egy pozitív másolat.

Első körben azt vágták meg. Szó szerint! A kis vetítőben megnézték a felvételt. Eldöntötték melyik képkockától melyik képkockáig kell a felvett anyag. Elvágták a szalagot a két helyen.

Ez után a darabokat egymáshoz ragasztották.

Hosszú fáradságos munkával állították össze így a teljes filmet.

Amikor készen voltak, akkor került munkába az eredeti negatív. Ezt ugyanott elvágták, s összeállították, mint a pozitívot. S erről másolták le végül a sokszorosítandó filmet.

Áttűnés: A legegyszerűbb dolog.

A kép változásakor lehúzták a fényerőt, vagy lerekeszeltek. A következő jelenethez pedig nyitották a blendét vagy növelték a fényerőt.

Szereplő saját magával beszélget: Fixen rögzítik a kamerát. Az optika elé tesznek egy takarólapot, amelyik félig eltakarja a képet. A színész eljátssza az egyik énjét.

Visszatekerik a filmet az elejére. Megfordítják a takarást. A kép másik oldalán a színész eljátssza a másik figurát. Így egymás mellett fog látszani.

Szellemek:

Szintén rögzített kamerán felveszik az üres szobát alulexponálna. Ha most előhívnák, sötét lenne a kép.

Visszatekerik a filmet, s újra filmeznek úgy, hogy a szereplő eljátssza a szerepét. A teste azért lesz átlátszó, mert a mögötte lévő dolgokat már ráfotózták a képre.