Mágneskapcsolót tönkreteszi az induktív fénycső. Mit lehet tenni ellene?

Van abban azért némi logika, hogy ólompogácsát használnak, pont az említett lágysága miatt. Mivel lágy, az összenyomás során nem pontszerűen, hanem felületesen adódik át az áram, ergo nem termelődik annyi hő. Ugyanekkor az ólomnak van egy olyan tulajdonsága, hogy idővel a felületén kialakul egy oxidréteg, ami nem vezeti az áramot. Ennek a felületnek a létezését csak egy bizonyos feszültséghatár felett lehet elfelejteni.

Nem tudom ugyan, hogy pontosan milyen kialakítású a mágneskapcsoló, de én két dolgot próbálnék meg elérni: a kapcsoláskor az érintkezők nagyobb lendülettel csattanjanak össze, és a csattanás után valamivel erősebben szorítsanak egymás felé. Mindenek előtt az érintkezők felületét finom polír-papírral összecsiszolnám. Ha van szabályozhatóságra lehetőség, akkor a feszítésért felelős laprugón feszítenék egy picit. Ha az nincs, akkor megpróbálnám a kapcsolást nagyobb árammal végrehajtani (a vezérlő áramkörre gondolok itt). Ha erre sincs lehetőség (vagy a kapcsoló mechanikai kialakítás miatt nem lenne értelme), akkor szégyen-nemszégyen, szakmaiság ide-vagy-oda: jöhet a finom hajlítgatás.

Ha az érintkezők ennek ellenére sem hajlandóak rendesen dolgozni, akkor megpróbálnám a pogácsák anyagát egy valamivel jobb anyaggal helyettesíteni. Ha tényleg ólom van benne, akkor gyanúm szerint az tiszta ón erre már megoldást jelenthet (elég kemény hozzá).

Ha minden kötél szakad, akkor lehet venni kell egy másik kapcsolót.