Egy alap, astabil multivibrátoron valaki elmagyarázná, miért vannak felharmonikusok?

A rezgéskeltők (periódikus rezgést előállítók) sorában felharmonikus mentes a tiszta színusz.

Ha már nem tiszta, akkor az alapon kívül megjelennek a felharmonikusok is.

És akkor: a négyszögjel elméletileg az alaprezgés és annak végtelen számú többszöröseinek az összessége.

A multivibrátor meg elméletileg négyszögjelet ad.

Az egész lényege, hogy nagyjából minden valós jel felbontható különböző frekvenciájú és fázisú szinusz jelek összegére. Ha az eredeti jel periodikus volt, akkor a spektruma (tagok amplitudója a frekvencia függvényében) diszkrét, valahány (akár végtelen) vonalból áll. A legkisebb frekvenciájú tag az alapharmonikus, a többiek a felharmonikusok. A felharmonikusok frekvenciája az alapharmonikus frekvenciájának egész számú többszöröse.

Csak akkor nem lesznek felharmonikusok, ha maga a jel is szinusz volt (mert a szinuszt úgy állítod elő szinuszok összegeként, hogy veszed önmagát, így a spektrum csak egy tagú, és ő maga lesz az alapharmonikus). Az a jel, ami nem szinuszos, legalább két szinusz összege, így megjelenik a spektrumban a felharmonikus sor.

A négyszögjel, amit a multivibrátor elméletileg csinál, csak végtelen sok szinusz összegeként állítható elő, ezért szükségszerű, hogy legyenek benne felharmonikusok. Ugyan egy valódi astabil multivibrátorból nem függőleges falú négyszögjel jön ki, de ahhoz, hogy meredek váltások legyenek benne, kelleni fognak a gyors, magas frekvenciájú tagok.

Erre voltál kíváncsi?

Éppen azt látod. A sok szinusz összege a négyszögjel.

Itt egy videó, hogy egyre több felharmonikus összegeként előállított négyszögjel hogy néz ki:

http://www.youtube.com/watch?v=y6crWlxKB_E