Mi a különbség a kapcsolóüzemű és a hagyományos trafós hálózat adapter (tápegység) között?

A kapcsolóüzemű tápegység tulajdonképpen egy elektronikus transzformátor. Többnyire úgy van kialakítva, hogy a 230V-os hálózat felől közel ohmos terhelés, a működtetett eszköz felől pedig egy stabil tápfeszültséget előállító eszköz. A stabil alatt +/- 5% pontosságot értek (jól tervezett áramkörrel +/- 1%). Ezt a stabilitást 190-260V között bárhol el tudja érni. A trafó egy induktív terhelés, ami induláskor nagy lökést ad a hálózatnak, és működés alatt végig egy erős terhelést jelent a hálózatnak. A kimeneten a tápfesz ingadozik a hálózattal arányosan, tehát a 230-as hálózaton akár +/-10% is lehet az ingadozás. Az induktív terhelés javítható egy kondenzátorral, így mondjuk egy nagyobb trafó nem veri le bekapcsoláskor a 10x akkora kismegszakítót...

Különbség például a hatásfok. Egy transzformátor 50% körüli hatásfokkal dolgozik, de ez sokmindentől függ (pl menetszám, huzalvastagság), a kapcsolóüzemű tápegység 80-90%.

"Egy transzformátor 50% körüli hatásfokkal dolgozik"

Nem, a trafó hatásfoka nagyon jó, a legjobbak csak pár százalékkal maradnak 100% alatt.

Az első hozzászólás tele van butaságokkal. Ez lesz abból, amikor valaki olvasott valamit, amit kiegészít olyan hülyeségekkel, amit maga talál ki és gyúr össze egy ostoba halmazba.

Még hogy ohmos terhelés, esetleg aktív PFC-vel közelít ahhoz, de anélkül az egyenirányítóval csúcsra töltött puffer problémája jelentkezik, amit most nem fogok elmagyarázni, megtettem már máshol, utána kell nézni.

Trafó a legjobb hatásfokú villamos gépek közé tartozik, a kondenzátor a fázisszöget javítja, a tekercs bekapcsolási árama valójában pont késik a feszültséghez képest stb.

Az indulóáram legfontosabb kérdése, hogy a szinuszhullámot melyik pillanatban kapja el, nullátmenetnél, vagy maximumon, nem mindegy.

Nem értem, minek okoskodik valaki, aki töksötét a témához.