Miert kell a tranzisztor bemeno es kimeno oldalara kondenzator?

A galvanikus leválasztás azt jelenti, hogy nincs közöttük fémes kapcsolat, például egy transzformátor primer és szekunder tekercse között, vagy egy relé tekercse és érintkezői között.

Az egyenáramú leválasztás az erősítőknél használt kifejezés. Annyi lehet a különbség, hogy a galvanikus leválasztásnál a két rendszer között nincs semmilyen fémes kapcsolat, az egyenáramú leválasztásnál, például két erősítőfokozat között ez nem valósul meg, mert a két fokozat testpontja fémesen össze van kötve, csak a másik pont van elválasztva kondenzátorral. Ennek ellenére gyakran szakkönyvekben is így írják: „galvanikus csatolású erősítő”, ami ugyanaz, mint az „egyenáramú csatolású erősítő”, vagy „közvetlen csatolású erősítő”, vagy „DC csatolású erősítő”.

„A Ce jelű hidegítőkondenzátor rövidre zárja az Re jelű ellenállást váltakozó áramú szempontból.”

És miért van erre szükség? Vezérléskor gyakorlatilag az emitter ellenálláson átfolyik a kimeneti áram (a bázisáramtól eltekintve). Ez feszültséget ejt az emitter ellenálláson. Ez a feszültség a bemeneti feszültséggel azonos irányú. Ezért a bázis-emitterre a bemeneti feszültségnél az emitter ellenálláson eső feszültséggel kisebb kerül. Vagyis az emitter ellenálláson negatív áramvisszacsatolás jön létre, emiatt az erősítés csökken. Ha a tranzisztor teljes erősítésére szükség van, akkor az emitter ellenállást át kell hidalni egy kondenzátorral. E kondenzátor váltakozóáramú szempontból rövidrezárja az emitter ellenállást, megszüntetve ezzel a negatív áramvisszacsatolást. Egyenáramú szempontból a negatív áramvisszacsatolás továbbra is fennáll, de ez kívánatos is, mert ezzel stabilizálja a fokozat egyenáramú munkapontját.

#10 (15:37) Szirty - már a hőskortól kezdve az elektronikában a "galvanikus leválasztás" azt jelenti, hogy az egyenáram nem záródhat körbe, tehát max. a vázpotenciál lehet fémesen átkötve a be- és kimenet között.

A transzformátoros és optocsatolós leválasztást a "régi iskola" szerint helyesebb IZOLÁCIÓNAK (elszigetelésnek) nevezni, mikor a be- és kimenet között a vázpotenciál sincs jó vezetővel átkötve, csak egy nagyon kis mértékű (fizikai okokkal adott) kapacitív és ohmos átvezetés történhet - melyet akár bizonyos megfontolásokból áramköri elemekkel definiált mértékben is biztosíthatunk. Ez utóbbit a töltésfelhalmozódás elkerülésére és/vagy nagyfrekvenciás hidegítés okán eszközöljük.

Szirty - rosszul tudod!

A galvanikus leválasztás egy máig használatban maradt régi eredetű "terminus technicus", melynek pontos újkori megfelelője az "egyenáramú leválasztás".

Ez a kifejezés a Luigi Galvani nevéből ered, aki először írta le az elektrokémiailag kelekező áram jelenségét. Utána sokáig csak kémiai áramforrásokkal tudtak nagy állandósult áramú (és kisfeszültségű) kísérleteket végezni. Ekkor még nem elemezték különösebb figyelemmel az áram időbeli változásait, mert azt a kísérletek szempontjából sztatikusnak vették.

Később megtanultak nagyfrekvenciás eszközöket építeni, így fontossá vált az egészségre veszélyes egyenáramok, és jobbára csak csekély teljesítményű (veszélytelen) váltóáramok terminológiai megkülönböztetése - mely mindmáig fennmaradt a "galvanikus leválasztás" fogalmában.

Az elektronikában is így használatos, és a teljesebb leválasztást elektromos izolációnak (elszigetelésnek) nevezik. Jelátviteli modulok galvanikus elválasztása azt jelenti, hogy az egyenfeszültségű jel nem mehet át az alrendszerek között a bekapcsolási lecsengések megszűnése után, miközben a vázpotenciál fémesen közösítve van.

Minden elektromosan izoláló leválasztás egyben galvanikusnak számít, de fordítva ez nem mindig igaz!

Én nem a definíción vitatkoztam!

De ha már ide érkeztünk meg, akkor írd le hogyan hívják az egyiket és a másikat angol szakmai nyelvben!

Ez nem provokatív kérdés, hanem valóban érdekel a válasz. És hogy miért érdekel a válasz azt két okból nem írom le előre:

Befolyásolhatja a válaszod és nem akarom a vitát nyújtani.

Az angol szakmai nyelv nem kell hogy teljesen azonos legyen a magyarral. Én magyar, szlovák, és cseh irodalomból tanultam, ahol a jelfeldolgozó áramköröknél szinte kivétel nélkül a jel egyenáramú leválasztását értik a "galvanikus" alatt - tehát nem az alrendszerek vázpotenciáljának a teljes leválasztását - ami teljesen logikus.

Az erősáramú rendszerek biztonságtechnikájában viszont gyakran használják olyan értelemben, hogy minden munkaáramot vivő rész teljes elszigetelése. Viszont ennél a problémakörnél minden dolog az elektromos berendezésen kívül földpotenciálon van, ami mindent elkerülhetetlenül galvanikus kapcsolatba hoz. Tehát az a lényeg, hogy a teljes berendezés legyen "galvanikusan" leválasztva a környezeti potenciálhoz képest.

Az angol wikipédián ilyen értelemben tárgyalják a "galvanic isolation" fogalmát, de az nem veszi figyelembe az összes szakmai tárgyalásmódot.

Az angol szakmai nyelv alapján tudok ilyesmit megfogalmazni, elnézést érte.

Ott egyáltalán (sőt, messze) nem ennyire szignifikáns a definícióbeli különbség. Sőt kifejezetten összemosódik (lásd elem/akkumulátor - battery).

(Persze ez nem azt jelenti hogy az angol szakmai nyelv professzora vagyok, hanem azt hogy főleg onnan vagyok kénytelen tájékozódni.)

Amit írtál azt a szóhasználatot megpróbálom a jövőben figyelembe venni. Köszönöm a hozzászólást!