Mit érhet egy 1956-ban gyártott, nem agyonégett érintkezős , működőképes K917 III-8 (Villamosgép és kábelgyár Budapest által gyártott) mágneskapcsoló?

Gyűjtőnek kétezret, szakembernek még annyit sem, mint amit az egyik showderklubos humorista mondott mobiltelefonnal kapcsolatban: tedd le, oszt szaladjál el - elvégre egy nagy szemét, amiből az értékesebb fémet ki kéne szedni, annyit meg nem ér.

Amerikai sorozatokban látni, hogy kincskeresők régi elektronikai eszközöket aranyáron adnak el régiségkereskedőknek, gyűjtőknek, múzeumoknak. Magyarországon ez teljesen hiányzik, itt semmilyen régi tömegterméket nem tudsz eladni, amit nem lehet azonnal bevetni a termelésben. Régi kézzel készített bútort keresik, régi tökéletes állapotban lévő TV-t, rádiót, de egy 65 éves mágneskapcsolóra senkinek nincs szüksége. Akit érdekel az ilyesmi az a régi üzemek felújításakor kidobott alkatrészeket már összegyűjtötte, amit akart.