Régen milyen volt abban az időben amikor órsós magnót hallgattak?

Szalagos magnója kevesebbeknek volt. Egyrészt drága is volt, másrészt a kezelése csak bonyolultabb volt. Eleve többféle sebességet lehetett beállítani. A felvételnél meg nem volt kivezérlésszabályozás, a varázsszemre (később mutatós műszerre) hagyatkozva állította be az ember az erősséget, de persze ehhez 2-3 percnyi jövőbelátás kellett volna, hogy most az elején odáig tekerem/tolom a potmétert, hogy csak a legerősebb hangoknál menjen ki végállásba a jel majd egy perc múlva. Édesapám egy M8-as Calypsot szerzett be, azt én kezeltem (nyolcadikos koromban elvihettem teadélutánra :D )aztán én vettem a fizetésem kétszereséért egy ZK 246-ot. :D A Calypso az csucsi készülék volt, a ZK 246 az meg egy k* nagy szégyen a lengyelekre.

Én ritkán álltam vakon készenlétben, a heti rádióműsorban a legtöbb zenés műsorban számonkénti program volt, azt néztem meg előre és húztam alá, amit fel akartam venni.

A kazettás valóban tömegigényeket elégített ki, dobozhangon. Az általam említett nagy szerkezeteknek magában is volt olyan hangminősége, mint az akkori jobb rádióknak (mondjuk nekünk "csak" Camping volt).