Milyen vezeték való forrasztáshoz?

Régi PC-ből kitermelt floppy- és merevlemez szalagkábelt szoktam használni, ha nem kell nagy áram. Vagy ha van épp maradék, akkor a "szivárvány" szalagkábelt fejtem szét erekre.

Amikor nagyon vékony kellett, arra a célra vettem barom vékony teflonszigetelésű vezetéket, ez utobbinak nem lágyul meg és nem ég meg a szigetelése, csak kicsit nehezebb megblankolni.

Amikor tömör huzalra van szükség, nekem mondjuk van telefonkábelből bontott, de van ilyen UTP-kábel is. Ebből van sodrott is, ami floppy / HDD kábel ereihez hasonló.

A lakkozott fülhallgató-vezeték ilyenre nem jó, de erről jut eszembe egy tavalyi troll: elmagyaráztam neki, hogy a sok elemi szálból álló, lakkozott vezeték is kiválóan forrasztható, megfelelő technikával (megfelelő hőfokon) egyszerűen a páka, illetve ón leégeti róla a lakkot, utána csak a tiszta réz marad.

Nyilván gyárilag is forrasztják valahogy.

De a troll elkezdett még engem hülyézni, hogy ráforrasztok az égett lakkra, meg ilyesmi baromságok.

Nem bírta felfogni, hogy a lakk leég, kiválik, elmegy onnan. Hiszen másképp nem is futná be az ón a rezet, ha nem lenne tiszta

De befutja, ennyi, csak tudni kell a módját.

Szervízmérnök úr-nak:

Nem troll volt, és még mindig hülyének tartalak!

5:

Önmagad teszed nevetségessé.

Nyilvánvaló, bárki által kipróbálható dolgot akarsz meghazudtolni (már aki tud forrasztani).

A lakkozott tekercshuzalt is simán leégetem pillanatpákával. Kihasználva a pákahegy hajlatát is, amin át lehet dugni, így szinte körbe fogja a forrasztandó huzalt.

Elkezdem melegíteni a végénél, ahol még rezet kap, adni neki gyantát is, ónt is.

Szépen végigfut rajta, lakkot ledobja magáról.

Aki ennyit nem képes felfogni, megoldani, de még ő veri magát... Egyszerűen szánalmas.

Egy nyomtatott áramkör két pontjának összekötésére megfelel a tömör vezeték, gyári készülékekben is használtak ilyeneket. De, ha neked jobban tetszik, lehet sodrott is. Ilyen vezetékek „kitermelhetők” régi készülékekből is. A jó forrasztáshoz a réz felületnek oxidmentesnek és tisztának kell lenni. Enélkül hiába a forrasztóón és folyasztószer, a forrasztás nem lesz jó.

A több elemi szálból álló, zománcozott huzal is forrasztható. A régi rádiókban levő litzehuzalt is meg tudták forrasztani az akkori szakemberek. Egy régi leírás szerint gyufa lángjában nagyon rövid ideig felmelegítették, amíg leégett róla a zománc, majd hirtelen spirituszba mártották. Vagy ma már vannak festéklemarató folyadékok, abba bemártva a végét egy idő után a zománc könnyen eltávolítható.

"A régi rádiókban levő litzehuzalt is meg tudták forrasztani az akkori szakemberek."

Így van, én is forrasztottam a litzét már gyerekkoromban is, amikor rádiókat építettem. Csak akkor még lánggal égettem, az akkori szakkönyvek javaslata alapján.

De vigyázni kellett, mert az a hajszálvékony huzal hamar felizzott, elégett, csak rövid ideig lehetett lángba tartani.

Csak jóval később jöttem rá (pedig egyszerű dolog), ahogy a fejhallgatók színes, lakkozott vezetékeit lehet forrasztani (pláne, ha direkt olyan anyagból gyártják, ami jól forrasztható) ugyanúgy a különböző tekercshuzalokat is, mármint a lakkréteg lekaparása nélkül is.

Ennek persze feltétele a megfelelő teljesítményű pillanatpáka például.

A tesztek során vérszemet kapva, elkezdtem forrasztani egy vastag tekercselő huzalt is (2,2 mm2), a végénél kezdve, ahol még rezet ér.

Ez már tovább tartott és jobban megizzasztotta a pákát, de végül szépen ledobta a lakkot az is.

Nem tudom, mit nem lehet ezen érteni (kipróbálni meg nem fogja, mert azzal beégetné magát), csak azért nem csodálkozom jobban, mert korábbi vitákban már bizonyított az ember, hogy valami rosszul van összerakva a fejében.