Az alábbi leírást valaki el tudná magyarázni érthetően?
Nagyfeszültségű, egyenáramú energiaátvitel.
1. A nagy távolságú, nagyfeszültségű váltakozó áramú energiaátvitel
hátrányi, hogy a vezeték kapacitása miatt és a nagy térerősség általi kisugárzás miatt nagy a levezetési veszteség.
2. Az áram a vezető felületén fénysebességgel terjed, ezért pl. az 50 Hz-es váltakozófeszültség 750 km-re a tápponttól
már 1 periódussal marad le. Tehát az induktív feszültségösszetevőnek az üzemi feszültséghez, valamint a kapacitív
töltőáramnak a terhelőáramhoz viszonyított nagy értékei veszélyeztetik az átvitel stabilitását és gazdaságosságát.
válasza:hát ezt nem nagyon lehet egyszerűbben leírni...
nagy távolságra egyszerűbb ha akkumulátorban szállítják az áramot mint vezetéken!
válasza:Ez pont arról szól, hogy nagy távolságra, tengeri kábelen vagy légvezetéken is célszerűbb egyenáramon szállítani az energiát (HVDC):
Más kérdés, hogy a kérdés zagyván van megfogalmazva.
Skin-hatás van persze váltakozóáram esetén, de 50 Hz kevés ahhoz, hogy a felületre szorítsa az összes áramot. Középről szorul kifelé, de nem teljesen, ennek következtében középen jobban kihasználatlan marad a keresztmetszet, mint a széléhez közeledve. Így viszont váltakozóáramon nagyobb ohmos ellenállást kapunk, mint a valós keresztmetszetből következne, ami hátrányos a veszteség szempontjából.
Ettől majdnem független körülmény a vezeték kapacitív reaktanciája, hacsak nem olyan szempontból értelmezzük, hogy a paralel kapacitások és a soros ellenállás együtt RC-szűrőt képez.
De amit ki akar nyögni a szöveg írója, az valószínűleg arra vonatkozik, hogy kapacitív terhelésen az áram siet fázisban a feszültséghez képest (itt a távvezeték vagy kábel kapacitásáról beszélek).
750 km után már egy periódusnyit.
Mivel azonban váltakozóáramú hálózatoknál fázisszinkron elég kényes dolog, ez instabilitáshoz, belengésekhez is vezethet, terhelésváltozások hatására például.
Egyenáramú távvezetéknél ilyen gondok egyszerűen elfelejthetők.
válasza:"Egyenáramú távvezetéknél ilyen gondok egyszerűen elfelejthetők."
Jah. Csak azon kell vakarózni "kicsit" hogy "ehető" 230V 50Hz AC legyen belőle megint :)
válasza:Régen emiatt győzött a váltakozóáram, miután a trafót feltalálta Déri–Bláthy–Zipernowsky, így ez adott volt.
De ma már vannak olyan brutális tirisztorok, amivel trafóra lehet kapcsolgatni a DC-t, a felharmonikusok leszűrése után pedig előáll az 50 (60) Hz szinusz (inverter).
Ezt még hamarabb megoldották, mint a nagyfesz. DC megszakító problémáját, ami elég kínos volt, hogy nem lehetett kapcsolgatni egykönnyen.
De mára erre is született egy találmány, félvezetők trükkös áramköri elrendezésével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!