Rosszul döntöttem? Többi lent!
20as éveimet járó nő vagyok. Rengeteget csalódtam a férfiakban, és nagyon magam alá zuhantam, nem láttam menekülést a helyzetből, egyedül voltam a világ ellen, a vilgban.
Ebben az állapotban beleszerettem a legjobb barátnőmbe. Soha ilyen szenvedélyes érzéseim nem voltak senki iránt. Ő a barátom lett, majd (talán a hála miatt is, hogy már nem vagyok egyedül?) a szerelmem.
Pár csók elcsattant, de ő nem szeretett: ezt mondta. Nekem ez nagyon fájt, öngyilkos is próbáltam lenni. De túlléptem rajta.
Jött egy férfi az életembe, aki nagyon szeretett/szeret, és akivel én is jól éreztem magam, de azt a lángoló szerelmet nem voltam képes iránta érezni. Próbáltam kinyitni felé a szívem. Megszerettem, nagyon szeretem, ragaszkodok hozzá, de iránta sohasem fogom azt a lángolást érezni.
Én akkor megesküdtem magamnak, az istenemnek, a világnak, hogy történjék bármi, én emelett a férfi mellett maradok. Emellett a férfi mellett, aki mellett biztosnágban vagyok, akivel jólérzem magam, és akibe nem vagyok szerelmes.
Nehéz helyzet, de próbáld magadban tisztázni, hogy megéri-e?
Nem csak te leszel boldogtalan, de azt az embert, akit nyilván szeretsz (még ha nem is szerelemből) őt is megbántod.
Nyilván én nem tudom átérezni az érzéseidet, mert sosem szerettem még szerelemből nőt. De a férfi tudja, hogy mi a helyzet? Hajlandó téged így is szeretni?
Esetleg annyit lehetne még tenni, hogy egy esélyt adni a kapcsolatotoknak, hiszen a szeretet és a tisztelet is több, mint a semmi.
A 18-19.században, amikor a nők korán (17-20 évesen) férjhez mentek, s a legtöbb esetben a szülők választották ki a jövendőbelit, szóval ott is eleinte, de sokszor a házasság egész ideje alatt is csak tisztelet volt a másik iránt és szeretet. NEm feltétlenül szerelem. S mégis együtt maradtak, mert akkoriban még nem volt olyan elterjedt a válás intézménye.
Ha te is tudsz valamit tenni a kapcsolatba, ha úgy gondolod, hogy boldoggá tudod tenni a melletted lévő embert, ha adni is tudsz, nemcsak kapni, akkor egymás mellett a helyetek.
De ne használd ki! Akkor mind a ketten sérültök. Esetlegesen te megint padlóra kerülsz, ő pedig sohasem fog tudni mégegyszer megbízni egyetlen lányban sem.
Sok boldogságot nektek!
Köszönöm. De boldog egy olyan kapcsolatban sem lehetnék, mint amilyen Vele volt. Ha eltekintek attól, hogy lány, de még attól is, hogy ő ezt nem akarta, akkor sem biztos, hogy boldog lettem volna.
Az őrülethez hasonlított az az állapot. Minden percem borzalmasan kínzó volt, vagy az aggodalom érte, vagy azért, hogy csak ne tegyek olyat, ami neki nem tetszik.
Így nem lehet élni. Mindig valami jobbat és jobbat akartam neki adni, ahelyett, hogy csak saját magamat.
És én nagyon mélyre zuhantam az után a kapcsolat után, és hosszú út volt egyáltalán elérni ide is. Életem legrosszabb időszaka. Azt hiszem, még egy csalódást nem bírnék elviselni. Maradjon meg ő a Nagy Szerelemnek, a páromnak pedig megadok mindent.
Csak attól félek, hogy a párom is érezni fogja, hogy olyan vagyok inkább, mint egy engedelmes szolga. Mindent megadok neki, csak az egyetlent nem, amire egy férfi vágyhat...
07-10 22:41 vok...
Én is a legjobb barátnőmbe szerettem bele... :D... most is nagyon szeretem, és ismerem azt a kínzó... most vajon mit is akarok érzést... és a éknyszeres megfelelési vágyat... hogy nem vagyok elég jó... és soha nem is leszek az... de ha jönne egy srác akit szeretek (de nem szerelemmel) és biztonságban vagyok vele... akkor sem maradnék mellette csak emiatt.
Inkább elmondanám neki, hogy mit érzek... és együtt eldöntenénk, hogy mi is legyen. Hiszen ez az Ő élete is, és joga van (szerintem) tudni, hogy mi van benned!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!