Ha tennél valami nagy dolgot, de más aratná le érte a babérokat, akkor megérné?

Például írnál egy jó könyvet, vagy egy jó forgatókönyvet, de sehogy se tudnád megjelentetni. Ekkor jönne valaki, aki ellopná, megjelentetné, film esetében leforgatná, óriási világsiker lenne, és ő kasszírozná érte a milliókat. Milyen érzés lenne? Inkább büszke lennél magadra hogy a műved világsiker lett, vagy dühös lennél, mert te magad nem lettél híres, és más került rivaldafénybe helyetted? Ha nyernél egy olimpiai aranyérmet az országodnak, de senki nem tudná hogy te voltál az, összekevernének másvalakivel, csak azt látnák hogy van +1 aranyérme az országnak, akkor megérné?

Ezzel azt akarom megkérdezni, hogy a művészetet az ember magáért a művészetért csinálja, vagy önös érdekből, hogy híres legyen? Egy sportoló az országának akar e dicsőséget szerezni inkább, vagy önmagának?

Mert én olyan típus vagyok, hogy a saját hírességem egyáltalán nem érdekel. Ha írnék egy jó zeneszámot, valaki ellopná, világsláger lenne belőle, és meggazdagodna, én akkor is örülnék neki, mert az én zenémet hallgatják világszerte, és nekem ez a tudat elég lenne. Ha híres lennék, és pénzt is kapnék érte, az már csak a cseresznye lenne a tortán lévő habon.