Hírtelen megváltoztam, mit tegyek?

Elsőnek érdemes tisztázni a fogalmakat.

Egy extrovertált embernek is van néha szüksége egyedüllétre. De nem ez a lételeme, hosszútávon unatkozik, szüksége van társaságra. Társaságban felvillanyozódik, őt feltölti energiával, ha mások társaságában lehet. Egy extrovertált embert ha bezársz egyedül a szobájába, egy órán belül biztos, hogy a mobiljáért nyúl, hogy felhívjon valakit, vagy ráírjon valakire.

Az introvertált embernek ugyanúgy szüksége van a társaságra. Idegenekkel lehet, hogy nehézkesebben találja meg a szavakat, de egy baráti társaságban jól érzi magát, igénye is van arra, hogy közösségi életet éljen. Viszont ez számára nem feltöltődést jelent, ha hosszabb ideig mások társaságában van, úgy érzi elfárad, és egyre inkább vágyik arra, hogy egy kicsit egyedül legyen. Az introvertált ember ugyanúgy szükségét érzi a társas együttléteknek, csak inkább kis adagokban. Neki az jelent kikapcsolódást, ha egy hétvégén végre nyugi van, kicsit egyedül lehet, megnézhet egy filmet, elolvashat egy könyvet, és nem érzi szükségét, hogy bárkivel is kommunikáljon közben. De egy hét magány után már ő is a falat kaparja, találkozni akar barátokkal, ismerősökkel.

Az introvertált ember nem feltétlenül szégyenlős. Az introvertált ember nem feltétlenül rendelkezik szűkebb baráti körrel. Az introvertált ember sem riad vissza attól, hogy egy közösségben központi szerepet töltsön be, sőt vágyhat is ilyen szerepre, jól is tudja kezelni. Az introvertált ember nem embergyűlölő, nem zárkózott. Egyszerűen csak felemészti az energiáit, ha huzamosabb ideig mások társaságában kell lennie, időről-időre szükség van a napi magány adagjára.

Az ember személyisége változik tizenévesen, meg huszonévesen is. Lehet, hogy eddig sem voltál extrovertált, csak a szereped más volt egy másik közösségben, most egy új közösségben másfajta viszonyrendszered van, így máshogy viszonyulsz a közösségi együttléthez. Ha amúgy jól kijössz a kollégiumi baráti köröddel, nincs nekik sem bajuk veled, neked sincs velük bajod, más okok miatt szánsz kevesebb időt rájuk – mert nincs rá annyira igényed, vagy más célokra koncentrálsz, amire több időt akarsz befektetni –, akkor nincs semmi baj, és nem is kell semmin változtatnod. Ha egyáltalán nem akarsz, nem szeretnél időt szánni rájuk, akkor van inkább gond. Illetve megint más, ha nem az akarattal, a szándékkal van a baj, hogy mások társaságában legyél, hanem lehetőséged nincs rá, vagy a társaságban nem érzed otthonosan magad, nem érzed azt, hogy olyan emberekkel vagy együtt, akik kedvelnek, akikben megbízhatsz.

Ha ezen változás belülről fakadó igényed, és természetesnek érzed önmagában – a múlttól függetlenül –, akkor nincs teendőd. Ha úgy érzed, hogy ez inkább valami külső tényezőből származó kényszerűség, akkor ennek a kényszerűségnek az okait kellene feltárni.