Miért hazudják azt az emberek, hogy "jobban becsülöd, amit saját magad érsz el"?

Légyszi ne gyertek a csöves proli lottómilliomosok példájával, akik elverik az összes pénzt.

Arra próbálok meg célozni, hogy az ember minél idősebb és tapasztaltabb lesz, annál inkább rájön arra, hogy a többi ember (és főleg az ellenkező nem) szemében az számít, hogy mid van. Ha egy 18 éves hülyegyerek vagy sportkocsival és kivillantod a köteg pénzt, akkor értelemszerűen le fognak nézni a 30-as csajok és csak tini aranyásókat fogsz találni, de végezetül mindig és mindenkor a pénz beszél. A jelenben birtokolt anyagi javak amik meghatározzák az embert. Nem az, hogy ki hogyan érte el.

Ha jót teszel és a média úgy állít be, mint egy alapvetően jó embert vagy korszakalkotót vagy forradalmit, akkor értelemszerűen több lesz a szimpatizánsod, mintha egy megosztó figura lennél. De ettől még nem fog meghatározó lenni, hiszen számodra, mint egyén számára annyi a lényeg, hogy az ébren töltött 16 órából mennyire tudod csúcsra tolni az élet élvezetét és a rajongók mennyisége csak egy szám nullákkal a végén, ha a napjaidat be tudod táblázni, akkor lényegtelen - és most nagyon szélsőséges példa jön, ÉRTSÉTEK -, hogy te most egy véreskezű diktátor gyereke vagy-e, akit százmilliók gyűlölnek és tennének el láb alól, ha több ezer olyan ember van, aki bármit megtenne azért, hogy közel férkőzhessen hozzád, vagy éppen a rák ellenszerének feltalálója, akit 7 milliárd ember imád és csodál.

Mi értelme bármit saját erőből elérni, amikor végezetül úgyis a pénz, a vagyon az, ami a legtöbbet nyomja a latba és ez a "élj becsületesen, érj el saját erőből dolgokat" csak egy hatalmas nagy élethazugság, amit egyesek még felnőttként is megesznek?