Szerintetek is igaz hogy igazán csak mi tudunk segíteni saját magunkon?

Hogyha szociofób, vagy antiszociális vagy vagy hasonló és az egész világgal szembe mész és nem vagy hajlandó senkitől sem segítséget elfogadni, akkor nem.

Egyébként pedig igaz, hogy saját magunkon múlik a legtöbb és az az, amit befolyásolni is tudunk (de még a környezetünket is)

Félig-meddig.

Vannak bizonyos élethelyzetek, körülmények, amelyekhez igazodva bizonyosságot nyer ez a kijelentés. Két nagyobb részre bontanám a dolgot:

1. Van az a helyzet, amikor képes vagy egyedül elérni azt, amit akarsz (és ezt úgy teszed meg, hogy először Önmagadon segítesz).

2. És van az a helyzet, amikor el kell fogadnod mások segítségét.

Az, hogy elfogadod mások segítségét, nem jelenti azt, hogy gyenge vagy. Épp ellenkezőleg, azt jelenti - nem vagy egyedül. És bármennyire is közhelynek tűnik, akkor, amikor elfogadod mások segítségét, valójában Önmagadon segítesz. Hogy miért? A válasz nevetségesen egyszerű: mert így döntöttél.

Dönthetsz úgy, hogy egyedül küzdesz tovább, minek a végén vagy lelkileg annyira elgyengülsz, hogy feladod, vagy ugyan eléred a célodat, de közben ki tudja kit és mit veszítesz el "az út során", és ki tudja, hogy hány lehetőséget, OLYAN lehetőséget szalasztasz el (mint például hogy elfogadd mások segítségét, s ezzel megkönnyítsd a saját dolgodat), amely lehetőségekkel hamarabb előrébb jutnál. És dönthetsz úgy is, hogy elfogadod a segítséget másoktól - ha ezt a döntést hozod meg, már hatalmas segítséget nyújtasz Önmagadnak, mert engeded, hogy mások lehetőségeket ajálnjanak fel és nyissanak meg előtted, úgymond "kinyitod" a kapukat, nem pedig Önmagadba zárkózva küzdesz tovább.

Szóval ha meghozod azt a döntést, hogy engeded, hogy mások segítsenek neked, már ezzel segítesz Önmagadnak. Remélem "átment" a lényeg.