Megéri éveken át egyetemre járni és közben tök csórónak lenni?

jav

egy nélkül

... általában vezetői pozíciókban

" 40 éves korról visszanézve az egyetemi évek egy rövid életszakasz, olyan mindegy, hogy ott és akkor mire volt pénzed, meg mire nem, az emlékeidben úgyis csak a szerelmek, bulik és hasonlók fognak igazán megmaradni, hogy csak zsíros kenyérre telt, arra is maximum nosztalgiával fogsz gondolni, és nem nélkülözésként."

Igen, mert a te idődben még nem tett tönkre mindent a válság és a fiatalok nem gondolkodtak még olyan erősen a jövőjükön, a jelenben éltek és élvezték az életet, mert nem érezték a saját bőrükön azt, hogy egy rossz döntés és a híd alá kerülsz.

Ha valaki már a tanulás során így áll hozzá, akkor nem sok jövője lesz SEMMILYEN diplomás szakmában. Hiszen a legtöbb szakma nem egy asztalos vagy kőműves szakma, amit kitanulsz és utána napi szinten végzed és benned van a rutin. Sőt, már ezek a szakmák is rengeteget fejlődtek, új technológiák, új anyagok, de koránt sem annyit, mint egy jog, informatika, mérnöki szak vagy bármi olyan, ami jól fizet.

Hiszen ezekben a szakmákban folyamatosan fejlődnöd kell, nem ér véget a 8-10-12 óra munkaidő és olyan felelősség is van a válladon, hogy nem nagyon fogsz sem másnaposan, sem szakítás után idegbajosan/életuntan bemenni, mert a karrieredbe kerülhet.

És minél feljebb vagy, annál nagyobbat is tudsz esni. Nem annyi a tét, hogy kirúgatod magad az Aldiból és mész a Lidlbe.

Végezetül pedig az, hogy egyesek autóval járnak és tele vannak pénzzel nagyobbrészt az határozza meg, hogy mekkora családi háttere van és kapcsolati tőkéje.

Ha csak nem drogdíler, akkor nehezen fog annyi pénzt keresni, amiből bulizik ÉS a jövőjét is megalapozza. Vagy az egyik, vagy a másik. Még külföldön is kegyetlen, heti 6 napos munkákkal tudsz 300 ezer körül félretenni, de jelenleg már úgy is 5 év az, hogy vegyél egy lakást.