Megéri éveken át egyetemre járni és közben tök csórónak lenni?

Egyetértek azzal, amit első mond. Viszont, nekem nem térült meg a befektetett időm, energiám. Pedig évfolyamelső voltam, de nem találtam olyan állást, amiben anyagilag és másként is elismertek volna. Így most külföldön dolgozom.

Ma már nem tanulnék, hanem egyből idejönnék.

Ha otthagyod a sulit, akkor lesz egy érettségid, esetleg ha olyan suliba jártál, akkor egy középfokú szakmai végzettséged, amivel nyilván a munkaerő piacon is korlátozottabbak lesznek a lehetőségeid, a fizetésed valószínű jóval kisebb lesz hosszútávon. Később is el lehet persze végezni egy egyetemet levelezőn, de sokkal nehezebb lesz. Ha meg lesz egy jogi diplomád, akkor jobb lehetőségek nyílnak meg, még abban az esetben is erős skill, hogy meg tudtál szerezni egy jogi diplomát, ha történetesen nem szakirányban helyezkedsz el.

Nézzünk egy kis KSH adatsort:

[link]

2017-ben a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők éves nettó jövedelme: 1 324 236 Ft. Ha az érettségitől számítva 10 évet nézünk, akkor az 10 év munkaviszony esetén 13,24 millió forint. 30 év alatt az 30 év munkaviszonnyal számolva 39,72 millió forint.

Felsőfokú végzettséggel az éves nettó jövedelem: 1 738 138 Ft. Az érettségitől számítva 10 évet nézve, 5 év egyetemi tanulást véve az 5 év munkaviszony, így tíz év alatt a jövedelem: 8,69 millió forint. 30 év alatt az 25 év munkaviszony, ami 43,45 millió forint.

Viszont ezen oldal alapján – [link] – a vállalati jogászok 650-800 ezer forintos, a jogászok 400-550 ezer forintos átlag! nettó! jövedelemmel bírtak 2016-ban. Ha csak 300 ezerrel számolunk havonta, az évi 3,6 millió forintos jövedelem. Az tíz év alatt 5 éves munkaviszony esetén 18 millió forint (már többet kerestél, mint 13,24 millió), harminc év alatt 25 éves munkaviszonnyal számolva: 90 millió forint.

A kérdés tehát innen nézve az, hogy megéri-e tanulni 5 évig, és abban az 5 évben szerényebb körülmények között élni, hogy 30 év múlva dupla annyi addig keresett jövedelmet mondhass magadénak, 50 millióval több lapuljon a zsebedben azonos életszínvonal mellett, mint egy átlagos egyetemi végzettséggel rendelkező embernek. Nézd úgy, hogy ebben a tanulással eltöltött 5 évben havi 833 ezer forintot keresel, csak az nem most, hanem a rá következő 25 évben lesz kifizetve, havi 166 ezer forint plusz! formájában.

~ ~ ~

Rövidtávon lehet, hogy úgy tűnik, hogy te csóró diák vagy, míg mások autóval járnak, de nézd meg a hosszútávú következményeket, lehet aki most autóval jár, 10 év múlva még mindig ugyanazzal a lerobbant kocsival fog járni, vagyonokat költve az extra fogyasztásra meg a szervizre, és albérletben fog lakni, és azon gondolkodik, hogy eladja az autót, mert nem tudja fenntartani, neked meg lehet, hogy lesz egy kifizetett lakásod, és egy jobb autó megvásárlását fontolgatod, aminek a fenntartása egyébként hosszútávon a kisebb fogyasztás és a kevesebb műszaki probléma miatt olcsóbb is lesz.

Arra gondoltam, a telített piacon hol lehet manapság elhelyezkedni jogászként. Jogász-politológus ismerősöm már irodai munkát keres, mert nincs más.

Egy hiányszakmával jobban lehet járni.

#7: Azt ne felejtsd el, hogy ez a jelenlegi állapot. A végzettség meg egy egész életre kiható körülmény lesz. Oké, ahogy írtam lehet 30 évesen is diplomát szerezni, de minél idősebb az ember, annál nehezebben tanul, illetve munka mellett tanulni eleve jóval nehezebb, költségesebb is.

Én 41 éves vagyok. 20 éve mobiltelefonom sem volt, mint ahogy a többségnek sem. (Csak pár évvel később lett egy akkor nagyon szupernek mondható Siemens C35i-m, amin már WAP is volt, de kevesen használták, mert drága volt.) Internet leginkább nagyobb cégeknél volt, meg könyvtárakban, egyetemeken, meg persze internet kávézókban. Otthon keveseknek. Nekem is csak később, 2000 környékén lett internet előfizetésem, jóval mások előtt, viszont az már 56 kbit/s sebességű volt, de így is néha több másodpercig tartott egy !kép! letöltése. Akkor jött ki a Windows 98, és még Netscape Navigatorral böngészünk és Altavista-n kerestünk (az főiskolán, mert otthon nem volt net). Ebben az évben alapították a Google-t, ami akkor még ismeretlen volt mindenkinek, Mark Zuckerberg meg 14 éves volt. Volt egy Pentium I-es gépem, 32 MB RAM-mal, meg egy 480 MB-os merevlemezem (ma ráférne egy fél/harmad film SD minőségben). A videokártyám nem volt olyan erős, hogy elfusson rajta a Quake II. CD íróról csak álmodtam, mert nagyon drágák voltak. (Nem releváns a kérdés szempontjából mindez, csak azért írtam le, hogy lássuk így az informatika szempontjából, mennyit változott a világ 20 év alatt.)

És még csak 41 éves vagyok, a munkával töltött éveim fele még hátravan. A jó ég tudja milyen lesz a világ 55 éves koromra.

Most jelenleg van egy csomó hiányszakma. Mondjuk remekül lehet keresni már bolti eladóként is, de biztos, hogy egy 10-20-30 év múlva is így lesz, és nem automatizált boltokban fogunk vásárolni? Meg lehet keleti munkavállalók fogják betölteni ezeket a hiányszakmákat 20 év múlva, az akkori fizetéshez képest potom pénzért. 20 év múlva Orbán Viktor 75 éves lesz, Gyurcsány 77 éves, rég nyugdíjasok lesznek, ha még élni fognak egyáltalán.

~ ~ ~

Egy dolog biztos: A tudás érték. Önmagában is érték, de a munkaerőpiacon konkrétan pénzre is váltható érték. Nyilván diplomával is el tudsz menni bolti eladónak, ha kell, de fordítva már nem áll meg a dolog, diploma nélkül nagyon kicsi a valószínűsége, hogy magasabb pozícióban helyezkedj el. Nyilván egy kicsit lehet szempont a jelenlegi munkaerő piaci állapot, de érdemes nagyobb távlatokban gondolkodni, és egy kicsit zárójelbe tenni a mai állapotokat, és általánosan gondolkodni. Tudom ez nehéz huszonévesen, hiszen egy 20 éves kb. 5 évet élt meg igazán tudatosan, az túl kevés ahhoz, hogy lássa, mennyi idő is 20-30-40 év, amire a mai döntései – pl. hogy befejezi-e az egyetemet, vagy sem – kihatással lesznek. 40 éves korról visszanézve az egyetemi évek egy rövid életszakasz, olyan mindegy, hogy ott és akkor mire volt pénzed, meg mire nem, az emlékeidben úgyis csak a szerelmek, bulik és hasonlók fognak igazán megmaradni, hogy csak zsíros kenyérre telt, arra is maximum nosztalgiával fogsz gondolni, és nem nélkülözésként.