Belső feszültséget, frusztrációt kelt bennem, hogy nincs célom?

nem kapsz elegendő szeretet?

A társadalom belénk diktálja, ha nincs családod meg diplomád, meg jól kereső állásod, akkor te egy senki szrkupac vagy. Már gyerekként így növünk fel, a szülők járatják a csemetéiket mindenféle szakkörre, terhelik az agyukat a két tannyelvű óvodával, szerencsétlen gyerek meg már kamaszkorára kiég, mert úgy érzi, túl sokat vár el tőle a társadalom, és az a vége, hogy kiírja gyakorira, hogy öngyilkos akar lenni, mit tegyen?.. Nem, nem kell feltétlen így élni. Kérdező, attól független, hogy a társadalom mit vár el tőled, mi az amit szívesen kipróbálnál az életben? Bármi? Utazni, valami olyan helyet megismerni ahová vágytál, esetleg kétkezi szakma? Mik azok a dolgok, amiken tudsz nevetni, amiben kiteljesedhetsz, és úgy érzed nem kell megjátszanod magad? Olyan nincs hogy semmi, mert csak van belül valami álmod, amit elnyomsz magadban. Ha úgy érzed, nem kell röghöz kötnöd magad, attól csak rosszabb lesz. Tágítsd a tudásod, olvass könyveket (igazi könyveket), járj el sportolni, ismerkedj olyan emberekkel, akiknek pozitív a felfogása. Mozdulj ki a levegőre, ahhoz nem kell se pénz, csak egy fél óra minden nap. Ilyenkor gondold át, hogy mik azok a dolgok, amiket az élettől vársz, kik azok, akik gátolnak abban, hogy ne legyenek céljaid, és szabadulj meg tőlük.