Megváltozhat az ember gondolkodásmódja gyógyszerektől?

Eredetileg súlyos önértékelési problémákkal és bipoláris zavarral küzdök. Jellemző az állandó halálvágy is. A doki akihez járok, felírt egy lamolep nevű szert (aztán még ki tudja mit fog).

Egy gyógyszer képes javítani az ember önértékelési zavarain, ill. képessé teheti az adott illetőt a „pozitív érzelmek” befogadására és a szociopátia leküzdésére?

Ami amúgy fontos lenne, mert én addig nem fogok tudni egyről a kettőre jutni az életben. Nem leszek képes közel engedni magamhoz senkit, nem tudok majd senkivel sem megfelelően kommunikálni, magamat meg nem fogom többre tartani a WC pucolásnál meg a szemétszedésnél.

Ergo a mostani alja munkáknál soha nem találok jobb munkahelyet, mert továbbra is félni fogok a kudarcoktól, a további megaláztatástól és a komolyabb felelősségvállalástól és nem fogom magamat képesnek érezni semmire. Viszont ez a negatívum visszahúz mindig majd arra a szintre, ahol most vagyok.

Elegendő néhány - az idegrendszer működését és a hormonháztartást befolyásoló - mesterséges kemikália ahhoz, hogy az embernek visszajöjjön az életkedve, képes legyen felfedezni saját magában az esetlegesen előforduló „pozitív értékeket” vm. a képessé váljon hinni „emberi jóságban” és saját magában?

(Ugyanis perpill. a negatívumokat leszámítva semmi mást nem ismerek saját magamat illetően.)