30-asok, szoktatok azon gondolkodni, hogy egyszer eljön a vég és vége az életnek?

Én nemrég ünnepeltem a 38-dik születésnapomat..

Boldog vagyok,hiszen csodás családom van.Nem éhezek,nincsenek anyagi gondjaim..Többnyire mindent megkapok amire vágyom.De mostanában egyre többször gondolok én is a végre...Egyre többször álmodom a halott rokonaimról akiket nagyon szerettem,és egyre többször azon jár az agyam,hogy ki mennyi idősen halt meg...Ilyenkor teljesen magam alatt vagyok,mert rájövök,hogy a kedvenc nagynéném 42 évesen halt meg.A barátnőm anyukája 39 évesen halt meg...Szóval néha úgy érzem,hogy még nem csináltam egy csomó mindent,és félek,hogy lemaradok...Sajnos emiatt még a kötelező orvosi vizsgálatokra sem merek elmenni,hiszen jól érzem magam,nem fáj semmim,de nem merek lépni,mert attól is félek,hogy rossz hírt kapok..(pedig most nyáron muszáj lesz elmennem a kötelező nőgyógyászati vizsgálatokra,már nem halogathatom)..Igyekszem azért nem mindig erre gondolni,mert hiszek abban,hogy ha sokat gondolunk a rosszra előbb-utóbb bekövetkezik...

Én 10 éves korom óta gondolok rá minden nap...

21/L

Én is ezen gondolkodok már jó pár éve... 14 éves korom óta kb.

Pedig még csak 19 vagyok....-.-"

Hát , minden tisztelettel, de szerintem nem a 30-asoké csak a gondterhelés

Mi, tinédzserek , mit mondjunk, hogy még a 20-adik életévünket sem fogjuk betölteni, ha eljön az Apokalipszis ? Legalább a 30-asok már leélték életük egy részét, de mi mit mondjunk ? Milyen életet hagyunk hátra, mikor még alig kezdtünk el élni ?

Kedves utolsó!:)

Azért a 30-asok sem élték ám le még az életüket,sőt már javarészt apró gyermekeink vannak...

A kérdésre a válasz: 36 éves vagyok és én csak azért rettegek a végtől hogy addig ne következzen be amíg a gyerekeim nem lesznek önállóak!Nem szeretném magukra hagyni őket amíg fel nem nőnek mert szükségük van még rám egy darabig!:)