Miért kell egyből letolni az önsajnálót, a siránkozót?
Lehet, hogy annyi rossz érte (gondolok itt tényleg rosszra: gyász, súlyos betegség, totális magány, munkásszállón lakik, munkanélküli vagy nem talál emberséges munkát, ezek tetszőleges keveréke), amennyit már nem tud feldolgozni.
Fogalma sincs a másiknak, hogy esetleg otthon nyelvet tanul, informatikát tanul, vezetést gyakorol, szedi rendszeresen a gyógyszereit, igyekszik eleget sportolni vagy egyéb módokon TESZ magáért... Csak mégis jön a sok rossz, falak állnak előtte és nem halad az élete. Tovább küzd, hol jobban, hol kevésbé, de nem halad semerre...
Ilyenkor miért nem oké, ha olykor szomorú illetve ha olykor jól esne beszélnie magáról, kipanaszkodnia magát?
válasza:Mert?
Mert a másik is a saját nyűgjét akarja szajkózni?
Bizonyos élethelyzetekben igenis azt érzi az ember, hogy jaj szegény feje. Akkor is, ha megszakad a változásért, de az az Istennek se következik be.
Szerintem ilyenkor az visszataszító, hogy a környező emberek két összefüggő mondat erejéig nem hagyják panaszkodni.
Egyedül érzi magát az éterben, és lassan ha a másik kérdezi, hogy hogy van, azt hazudja jól, hadd panaszkodjon a másik.
válasza:Dehogyis csak nekem szar, a környezetemben mindenki másnak is.
Gyász, irtó kevés kereset, szörnyű család, utált munkahely akis szarok.
válasza:Gyász - ez van, nem tudsz ellene tenni, nem fog feltámadni. Tudomásul kell venni, más választás nincs.
irtó kevés kereset - saját hibád. Tanulni kellett volna, vagy otthagyni az országot. Nyafogástól nem lesz jobb.
szörnyű család - családot nem te választasz, de te döntöd el, kivel tartod a kapcsolatot. Magadra vess, ha nem mersz lépni.
utált munkahely - nem hiszem, hogy bárki megtiltaná, hogy válts. Akár külföldre is. Saját magadnak köszönheted, ha maradsz egy szar helyen.
Látod, csak nyafogsz, de nem teszel semmit. Miért nem váltasz munkahelyet, miért nem zárod rövidre a vitát a kiállhatatlan családdal? Miért nem CSINÁLSZ VALAMIT?! Ülsz tátott szájjal, várod a kibszott sült galambot, közben elrohan melletted az élet, és mikor visszatekintesz rá, azt fogod látni, elbsztad az egészet.
Nyafogj, ha ez a könnyebb, de ne várd, hogy egy ilyen nyámnyila, magatehetetlen anyámasszony katonája bárkiben részvétet ébresszen.
Poht azért fájó a gyász, mert az ember nem tud mit tenni, ha tudna, tenne és nem fájna.
Rohadt közeli ember hunyt el, akit én kezeltem egyedül rettentő betegen és senkinek nem panaszkodhattam 2, azaz kettő mondatot sem.
Azt pedig nem tudhatod, ki tesz magáért, ki nem, ki mennyit, kinek hol van a limite.
Abból elegem van, hogy 2 mondatot mondok magamról, közbevágnak és két órát beszélnek magukról, aztán megint jut 2 mondat nekem.
Eközben megszakadok az életben és a küzdelemtől.
Csak az olyan emberektől mentsen meg a sors, mint Te, úgy őszintén.
Egyébként miből gondoltad, hogy magamról írtam? Mert nem. -.-
Mi például megszakítottuk a kapcsolatot a család kiállhatatlan részével. Így 2 fős a család, ha valaha esküvőm lesz, egy fő családtag lesz a részemről meghívva.
Külföldre nem megyek, a barátok, ez az egy fő családtag, az anyanyelvem, a hazám miatt plusz nekem igenis az a véleményem, hogy nem jobb. Amúgy kint izgalmasabb munkám lenne? Nem. A többi nem érdekel.
NYelvtudásom nulla, mielőtt beszólsz, tzdd, hogy más munka után pihen, én nyelvet tanulok.
Nem tudok jelenleg munkát váltani.
Fogalmad sincs, mennyit tanultam és milyen áron. Fogalmad sincs, mennyit tanulok jelenleg és milyen áron.
Mit csináljon, aki mentális beteg, 12 éves és a mentális beteg anyjával majdnem éhezik a munkásszállón? Nem én, de személyesen ismerem. Na, mit csinálnál?
Te nagyon empatikus, nagyon emberszerető.
Mit csináljon, aki anyóssal él együtt, lakásuk nem az övék, pénzükből ki se jönnek hó végéig, nyelvtudás nincs, de engedtessék meg, hogy külföldre nem akarnak kimenni. Na, mit csinálnál?
Mit csinálnál, ha mentális betegként nem tudnál beilleszkedni?
Mit csinálnál, ha rákos irtóközeli családtagodat ápolnád tökegyedül, barátaid hátat fordítanának, az egyetlen családtagod (a betegen kívül egyetlen) hátat fordítana? Majd miután elhuny a hozzátartozó, tanulás-ügyintézés-főállású munka- 5-6 óra alvás, de szó szerint, tök szó szerint majd 2 év után ott állsz a feldolgozatlan gyásszal?
Mit csinálnál, ha évek óta teszel magadért, de falakba ütközöl és semmi se sikerül, értelemszerűen megpróbálod máshogy de úgy se sikerül???
Először is elmennek pszichológushoz és megpróbálnak ki szakadni ebből a monotonitabol kedves kérdező.
A másik hogy szemléletet váltanék mert ez nem vezet sehova sem. Nagyon sajnálom ami veled történt és részvétem az elhunyt családtagod miatt.
De a kérdésedre válaszolva szerinted a többi embert nem éri negatív impulzus?
Én sem szeretem azokat az embereket akik folyton panaszkodnak mert csak leszivjak az energiámat és le hoznak az életről. És tegyük hozza nekem is van rengeteg dolog amiről panaszkodhatnék de nem teszem mert mire vezetne? Semmire. Megpróbálok mindent magamban elintézni. És általában sikerül is.
1. Nem mindenkinek ugyanannyira rossz.
2. Nem mindekinek ugyanolyan a tűrésküszöbe.
3. Az ember azért is társas lény, hogy néha rokonok, jó barátok kölcsönösen kipanaszkodják magukat. Igen, képzeld, a panaszkodás nagyon sokat segít.
Ideig-óráig el tudod nyomni... Ideig óráig. Aztán jön a betegség, stb.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!