Ti boldogok vagytok?

Két dolog lehetetlen. A boldogságot megtartani és a boldogságot elkerülni.

A boldogság nem állapot. A boldogság inkább az állapot változása. Ha valakinek 150 000 Ft-ról 175 000 Ft-ra növelik a bérét, akkor boldog lesz. Aki másfél éve kapja rendszeresen a havi 175 000 Ft fizetését, az nem fog ujjongani, hogy „nézd már, megint 175 000 Ft-ot utalt a munkahelyem”. Akinek meg 200 000 Ft-ról csökkentik 175 000 Ft-ra a fizetését, az kimondottan szomorú lesz. Másik oldalról, akinek a fizetését 200 000 Ft-ról növelték 230 000 Ft-ra, az egy szemernyivel nem boldogabb, mint akiét 150 000 Ft-ról növelték 175 000 Ft.

Vagy egy rokkanthoz képest óriási előnyöd, ha megvan mindkét kezed, lábad, nem vagy béna. De ez nem fog soha egy pillanatra sem boldogsággal eltölteni, mert ez állapot és nem változó állapot. Vagy az ember boldog, mikor végre megvesz egy autót, egy új tévét, vagy akárcsak egy új ruhát. De ugyanaz az autó, tévé vagy ruha puszta birtoklása egy év után – még ha ugyanolyan jó is – már nem okoz boldogságot senkinek.

A vásárlásfüggőség is ennek mentén alakul ki. Az ember vesz egy új ruhát, egy kicsit boldog. Rákapva erre elkezd naponta új ruhákat venni. De idővel ez sem teszi boldoggá, mert ez is megszokottá válik. Néha nem is a változás, hanem a változás változása az, ami a boldogsági igazi mibenléte.

A boldogság tehát nem fenntartható, mert folyamatos változást jelentene, de a folyamatos változást is idővel megszokottságként érezzük. Nem kell keresni a boldogságot. Ha az ember végzi a dolgát, idővel majd úgy adódik, hogy átéli a boldogság érzését.

Másik oldalról a boldogság elkerülhetetlen. Nincs az a súlyosan depressziós ember, aki ne érezné magát ha csak egy-egy múló pillanatra is boldognak magát. Ahogy folyamatosan boldog sem tud lenni az ember, úgy folyamatosan rosszul sem tudja érezni magát.

~ ~ ~

Az elégedettséget keresd, meg a derűt. Ezek azok, amik sokkal inkább állapotok. Ez viszont szemléletmód kérdése is. Szar a munkád? Legalább van, és legalább már a kezedbe vetted az irányítást, hogy jobb munkát találj. Előbb-utóbb csak sikerül. Akkor meg minden rendben, nem? Tanulsz és ez monoton? Próbáld elégedettséggel fogadni, hogy na, ma is megtanultál egy újabb fejezetet. Sok ember azért tanul önként, mert a tudás megszerzése örömöt okoz. Lehet, hogy te úgy érzed, neked ez kötelező, de ettől még tudást szerzel meg. Értékeld.

Marcus Aurelius mondta: „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.”

Pl. lekésted a buszt. Nyilván ennek megvannak a negatív következményei. De a busz már elment, az adott negatív következményt elkerülni, a dolgok alakulásán változtatni már nincs módod. Igen, dühönghetsz negyed órát a buszmegállóban. Csak éppen semmivel nem lesz jobb ettől semmi. De felfoghatod úgy is, hogy igaz, hogy lekésted a buszt és ez nem jó. De ha már így alakult, használd ki. Kaptál negyed óra pihenést, ami alatt relaxálhatsz, pihenhetsz, fújhatsz egyet, végiggondolhatsz dolgokat, tervezhetsz, szemlélődhetsz, megláthatsz érdekes vagy furcsa dolgokat.

Félre ne érts, nem valami bárgyú „lásd mindennek a pozitív oldalát” gondolkodásra ösztönözlek. Igen, ha levágta a vonat a lábad, az nem jó. Látni kell a dolog negatív oldalát, amikor megvan az ideje, ezeknek az okát meg kell vizsgálni, hogy mi vezetett ide, le kell vonni belőle a megfelelő tanulságokat, tanulni kell belőlük, hogy a jövőben el tudj egy hasonló helyzetet kerülni. De ha az adott pillanatban egy adott dologra nincs kihatásod, akkor az azon való rágódás önmagában teljesen meddő elfoglaltság.

A jövőre is igaz mindez. Elemezned kell a saját vágyaidat és megtervezheted, hogy mi ezeknek az eléréséhez az egyes lépések. Elemezheted a félelmeidet, és megtervezheted egyrészt azt, hogy ezt hogyan kerüld el, ahhoz milyen lépéseket kell tenned, illetve hogy mik lesznek a lépéseid, ha a félelmed beigazolódik. De észszerű keretek között. Mi van, ha kirúgnak a munkahelyedről? Lehet terved erre is, de igazából azon a folyón majd akkor kell átmenni, ha odaértél. Mert hiába szősz bonyolult terveket, ott és akkor egy csomó minden máshogy lesz, mint gondoltad, olyan ajtók záródnak be, amik itt és most nyitottnak látszanak, és olyan ajtók nyílnak meg, amik ma még nem is léteznek.

Aztán talán ismerős az a jelenség, mikor valamit keresel – pl. a hűtőben –, hiába nézel végig mindent, nem találod azt, ami az orrod előtt van. Mert ilyenkor nem látsz, nem nézel, hanem az agyad már eleve elkönyveli, hogy mit is fogsz látni, így nem dolgozza fel az információkat. Ott van elől, szemmagasságban a doboz tej, te meg két perce keresed. Mikor az ember idegen városban jár, az számára ismeretlen, nincs prekoncepciója róla. Pont ezért lát és néz, észrevesz egy szép erkélyt, egy gyönyörű homlokzatot. Viszont ha abban a városban közlekedsz, amiben élsz, ezeket nem látod meg, mert nem nézel és nem látsz. Miért is tennéd, hiszen tudod, mi van ott. Pedig nem… Az embernek rengeteg holtideje van, amikor lenne ideje megállni, szemlélődni. A legtöbb ember a buszon mered maga elé, és nem úgy nézeget ki az ablakon, mint egy turista. Le is marad egy csomó élményről, ingerről.

Én gyakorlom azt, hogy mikor ilyen holtidők vannak, akkor mindig találjak valamit, amit addig nem vettem észre. És találok is. Van olyan útvonal, amin vagy ezerszer végigmentem már, és pont ezen szemlélődés miatt soha nem unalmas ez az út. Ha a táj, a házak nem is változnak, az emberek igen. Néha érdekes, elgondolkodtató dolgokba botlik az ember.

Az ember csinál olyan dolgokat, amikor a figyelme amúgy szabad: eszik, zuhanyzik, mosogat stb… Én ezt az időt kihasználom arra, hogy meghallgassak egy filmkritikát, egy podcastet, egy politikai témájú beszélgetést, egy fizika témájú előadást, vagy csak egy standup-ot. Nagyon sok ember zenét hallgat az ilyen holtidőkben. A zene jó. Az intelligencia egyik összetevője a mintafelismerés, ezért szeretjük a zenét, mert kvázi előre ki tudjuk találni, hogy milyen hang, milyen ritmusképlet következik. (Ezért nem tudjunk annyira élvezni egy elsőre hallott zenét, egy jól ismerthez képest.) Ez jó, rövidtávon valóban ad egy csipetnyi boldogságot. De hosszútávon nem ad új élményt, új ismereteket, így hosszútávon ugyanolyan monoton, üres, értéktelen.

~ ~ ~

Ne akarj boldog lenni. Talmi keresgélés lenne csak. Próbáld elérni a derűt, az elégedettség érzését. Ez viszont nyilván a körülményeken is, de jórészt a saját viszonyulásodon is múlik. Illetve a jövő – megváltoztathatatlan – körülményei a mai tetteid nyomán alakulnak ki. Itt és most mindig annyit tegyél meg, és annyit tegyél is meg, amit itt és most van módon megtenni. Ha tudatában vagy annak, hogy mindig megtetted azt, ami rajtad múlik, akkor akármilyen irányba is haladsz, tudod, hogy a legjobbat hoztad ki a helyzetekből.