Amikor szeretnel valamit, vagy belekezdesz valami ujba es masok azt mondjak, hogy te ezt soha nem fogod tudni megcsinalni, nem leszel ra kepes, elveszi a kedved attol amit szeretnel?

Mindig fontos az is hogy miért mondja. Ha irigység akkor úgy fel rúgom hogy leolvassa a Göncöl szekér alvázszámát. De ha van alapja, akkor szinte jó tanácsnak, lehetséges veszélynek fogom fel, de ha nekem kell akkor mégis folytatom és elérem.

Ha meg például valaki azt mondja hogy úgysem találsz munkát (diplomával) ezért dolgozzak neki (segédmunkát), akkor megmondom neki hogy másokat manipulálónak akkor sem dolgozom ha kukáznom kellene. Erre földbe süllyed, sőt elhagyja az ereje és még a sárban is elesik ügyetlenségében, mint aki azt akarja kifejezni hogy ő egy lábtörlőnek való és nem az emberiség előrehaladása érdekében hasznos tagnak.

1. Elgondolkodok a véleményen, hogy mégis van-e valami igazság alapja, miért mondta az illető.

2. Ha arra a következtetésre jutok, hogy csak rosszindulatból mondják, csak leakarnak húzni, akkor sz*rok bele magasból az ilyen véleményekbe. Miért kellene bedőlnöm bunkó emberek szavainak? Teljesen hidegen hagy, ilyen ember nem érdemli meg, hogy végig hallgasd.

A vélemény legyen racionálisan megalapozott, nem csak holmi érzelmi provokáció. Ha reális szempontok alapján állítom azt, hogy nem képes rá, akkor azon esetleg el lehet gondolkodni.