Most mégis mihez kezdjek az életemmel, hogy ne legyek öngyilkos? 20/F

Jól be tudom határolni, mióta vannak kétségeim a jövőmmel kapcsolatban. Nagyjából 1-2 éve. Megfeneklett az életem, amiért valószínűleg én vagyok a hibás, ki más volna?

Mindig próbáltam tudatosan építeni a jövőm, gyerekkoromtól fogva, és működött is minden. A legjobban alakultak a dolgok az iskolákkal kapcsolatban. Jól tanultam, soha nem voltak problémáim, jogsim is lett egyből. Most viszont itt vagyok 20, majd' 21 évesen, és jövőre ha "vége" az egyetemnek nem tudom mihez kezdjek. Az a gond, hogy lehet nem fogom a 3 év alatt befejezni, mert vannak elmaradott vizsgáim. De még ha nem is volnának sem tudnám mitévő legyek mert egy alap nyelvszakkal nem könnyű elhelyezkedni, kisebb városban meg pláne.

Ha nem tudom elvégezni muszáj lesz dolgoznom itthon valami gyárba, de az számomra olyan mint egy börtön.

Van olyan, aki nem szeret tanulni, de legalább szó nélkül dolgozik. Sajnos én ilyen sem vagyok. Nem voltak bajaim a tanulással, de ez a szak nem is annyira érdekel, ergo nem is megy túl jól. Csak azért választottam mert nem volt más, és mindenképp tanulni szerettem volna, hogy ne rekedjek meg egy érettségivel.

Más mindenből meg tud élni mert jó az üzleti érzéke.

De engem sok olyan dolog érdekel, amibe jó is vagyok, amiből nem lehet megélni egyszerűen mert csak hobbinak alkalmasak.

Külföldre hiába megyek ki, ott sem lesz jobb egyedül, minden segítség nélkül, és ott sem olyan munkám lesz a semmiből, hogy hú de jó lesz.

Most már csak ezen rugózok, hogy mit csináljak, nincs már kedvem szórakozni, csajozni sem, semmilyen formában, hiába itt a nyár . Eddig nem cigiztem, nem ittam, még részeg sem voltam úgy igazán(!) épp ezután fog kisiklani az életem, és züllök el én is?

Ettől vagy egy nyomorult élettől még a halál is jobb volna esküszöm. A minap éjjel már az is eszembe jutott, hogy kiugrok a tizedikről és akkor meg van oldva minden, de még mindig reménykedem, hogy valami mégiscsak fog történni.