Olyan üresnek érzem az életem :- ( Hogyan változtassak ezen? Ha valaki nem mondja el mindjárt, felkötöm magam!

Hát, az osztálytársak többségében tahók és plázarib@ncok. Számukra én csak egy kívülálló valaki vagyok, aki nem sok vizet zavar. Még mindennek a kezdetén egyszer felkerestem az iskola pszichológusát, de nem tudott semmi használhatót mondani.Azóta inkább álcázom magam előtte és mindenki más előtt is, mert nem akarom, hogy rajtam csámcsogjanak. Az üresség érzése néha enyhül egy nemrég felfedezett dologra. Ha valamit kreálok (bármit) akkor egy pillanatig úgy érzem, hogy van értelme az életnek. Most azon dolgozok, hogy ezt az érzést a lehető legtovább bírjam hosszabbítani. Ha csak elektronikusan ,,játszom" kishúgom egyik játékával, nevezetes a Spore -ral, ami ugye abból áll, hogy ,,szörnyeket" kell ,,tervezni", már az is tud valami kis értelmet adni, de a festés és a zeneszerzés nyilvánvalóan ezerszer jobb. Manapság már elalvás előtt még csak behunyom a szemem, és képzelgek, rövid történetekről, zenéket szerzek a fejemben,képeket képzelek magam elé, terveket kovácsolok. Amikor újra elkezdődik az iskola, akkor majd be akarok iratkozni kézműves szakkörre, illetve kémiai kísérleteket is szeretnék elvégezni, hiszen régebben érdeklődtem ezen téma iránt. Most például a vegyészek virágoskertje nevű kísérletet akarom elvégezni elvégezni. A Spore példáján a gépes játékokat is kipróbáltam, illetve csak a SimCity sorozatot, végül is ideig-óráig szórakoztató, de értelmetlen hülyeség, akárcsak maga a Spore, szóval ezek helyett majd lehet inkább elkezdek írni egy könyvet a későbbiekben. Az alkotás valahogy értelmet ad nekem. Amióta feltettem ezt a kérdést, ezt teszem, és már sokkal pozitívabban tudok gondolkodni. Rájöttem, hogy lehet, hogy az életnek nincs célja, hogy semminek sincs értelme, de a céljainkat mi adjunk magunknak, saját sorsunk kovácsai vagyunk. Vagy az is lehet, hogy mindenkinek csak egy célja van; megtalálni a saját célját, mert néha ez a legnehezebb feladat. Én remélem, hogy megtaláltam a célom. És sorstársaimnak is csak azt tudom ajánlani, hogy annak ellenére, hogy nincs kedved hozzá, csináld, mert ha eleget keresel, elég dolgot próbálsz ki, meglelheted a célod, és azzal a boldogságot. Jobbulást mindenkinek!