Hazaérsz és egy hulla hever a szobádban. Mit teszel?
Néhány dolgot tisztázzunk.
A hullát nyilvánvalóan megölték, de nincs túl nagy rumli, nincs tele minden vérrel, csak a padlón egy kevés.
Nem ismered az illetőt. Nincs nyoma erőszakos behatolásnak. Sem a szomszédok, sem a családod nem vettek észre semmit, csak te tudsz róla egyelőre.
A magyar rendőrség nem nyomoz, hanem vádaskodik. Millió és még több esetről tudni, amikor az emberölést arra húzták rá, aki a hullát megtalálta, mert az egyszerűbb. Tehát a rendőrséget nem vonhatod be, vagy ha mégis, akkor biztos, hogy azonnal letartóztatnak. A bíróságra pedig szintén ne számíts.
A cél az, hogy megszabadulj a hullától úgy, hogy nem kerülsz bajba, és egy esetleges későbbi nyomozás sem tud rád fogni semmit.
Ha elég sok válasz összegyűlik, elolvasom, és meglátjuk, ki oldotta meg helyesen a feladványt és ki nem.
válasza:> Látom, az a fajta naiv ember vagy, aki azt hiszi, olyan intellektuális magasságokat ért el, hogy rá nem vonatkoznak a rögvalóság szabályai.
Nem erről van szó.
Ki a bátor ember? Az, aki nem fél? Az nem bátor, hanem hülye, vagy vakmerő. A bátor ember az, aki a helyes dolgoktól fél. Mondjuk egy háborúban a gyáva ember önmaga életét féltve disszidál, elbújik, megfutamodik a harc elől. Valamennyire persze érthető módon, nyilván az életösztön fontos tényező, nehéz tudatosan felülbírálni ezt az ösztönt. A valóban bátor ember is félti az életét, ő is fél attól, hogy meghalhat a harc során. De a bátor embert az különböztetni meg a gyávától, hogy van valami, amitől jobban fél. Jobban fél attól, hogy nagyobb igazságtalanságok történnek később – nem vagy nem feltétlenül vele –, és ő azzal a tudattal marad életben, hogy ott volt, lehetősége lett volna ez ellen megvédeni másokat, a családját, a barátait, a hazáját, mégsem tette meg, mert nem volt hozzá bátorsága.
Az a hulla a lakásban valamiért meghalt. Lehet, hogy gyilkosság áldozata lett. Ha eltüntetem a hullát, akkor annak az is lehet a közvetett eredménye, hogy később kezdődik el a valódi gyilkos elleni nyomozás, a gyilkos ezért újra gyilkolhat, és ezt az én tevőleges döntésem okozza. Vagy ha nem is lett gyilkosság áldozata a hullánk, a rendőrség időt, energiát fordít – még akkor is ha esetleg nem eleget, de valamennyit igen –, hogy egy eltűnt személyt felkutasson, így nem azokkal foglalkozik, akikkel valóban kellene, ami megint csak bűncselekmények elkövetést eredményezi az én tevőleges döntésem eredményeként. Ha valaki ezzel együtt nyugodtan hajtja álomra a fejét, hát lelke rajta, én nem tudnám ezeket a szempontokat nem a tudatom reflektorfényében tartani.
Tehát ami számodra naivitásnak, a világ ismeretének hiányos, vagy torz jellegének tűnhet, az bennem meg inkább a különböző dolgok mélyebb összefüggéseire való érzékenységből, illetve a tetteimből származó közvetett történések, következmények iránti mély felelősségérzetéből fakad, és jelen esetben ez jórészt független attól, hogy a rendőrség és a bíróság konkrétan velem szemben milyen eséllyel jár el igazságtalanul.
Hadd fogalmazzak kicsit vulgárisan, de én mégis tisztább lelkiismerettel hajtom álomra a fejem egy börtönben, sajgó ánusszal, mint otthon, kényelemben, de azzal a tudattal, hogy a megúszásomnak lehet, hogy valaki más itta meg a levét. Lehet, hogy az individualizmustól harsogó világban nem ez az uralkodó gondolkodásmód, de én éppen annyira érzem magam egyénnek, mint a társadalom, egy csoport, egy közösség egyik tagjának, és a társadalmat, közösséget, csoportot ért sérelmeket majdnem annyira érzem sajátnak, mint a személyem elleni sérelmeket.
És amiatt gondolom ezt amúgy kifizetődő stratégiának is – mármint azt, hogy etikai szempontok és nem személyes szempontok alapján hozzak döntéseket –, mert a tapasztalataim azt mutatják, hogy hosszútávon általában tényleg ez a kifizetődőbb stratégia. Nyilván nem ekkora horderejű ügyekben, de kisebb apróságokban többször kerültem válasz elé: meggyőződésem szerint, a személyes szempontokat zárójelbe téve, objektíve helyes döntést hozok, de ezzel valami nehézséget vállalok magamra; vagy a saját érdekeim szempontjából döntök, akár úgy, hogy tudom, hogy nem ez az objektíven nézve helyes döntés. És igen, értek emiatt kisebb atrocitások, nehézségek. De hosszútávon a legtöbbször én jöttem ki jobban a dologból, és mindig az bukott el, vagy járt rosszabbul, aki a másik utat választotta. Nem mindig, de inkább ez volt a jellemző.
~ ~ ~
Jó, akkor azért játszunk el a dolog másik felével. A hulla elég gyorsan oszlásnak indul, szaga van, stb… Tehát túl sok gondolkodási és cselekvési időd nincs, illetve az idő haladtával egyre nehezebb a feladatot megoldani, ha nem az általam javasolt módon jársz el. Főleg nehezebb a dolog, ha nem egyedül élsz, és mondjuk a párodat sem akarod beleráncigálni az ügybe. Ha mákod van, a hullánk este halt meg, a párod pont nincs otthon, de van otthon egy nagyobb dobozod, ládád, amiben éjjel háromkor elvonszolod a hullát valahova. De ha később kiderül, hogy a hullánkat – még élő állapotban – látta valaki a halála délutánján bejönni a társasház ajtaján, vagy a családi ház esetén az ajtód előtt matatni, és téged egy éppen aludni nem tudó, így az ablakban állva cigiző szembe szomszéd lát éjjel háromkor egy ládát cipelni kifele a házból, akkor onnantól még nehezebb lesz kimagyarázni magad. Főleg ha egy házkutatás talál a hullától egy kósza hajszálat a lakásodban. Vagy megtalálhatják a hullát is, akárhova is rejtetted – bár mondjuk ha sikerült egy betonozásnál szilárd alapot nyújtani a hulla eltüntetéséhez, akkor ez nehezebb – megtalálhatják a te kósza hajszáladat, a ruhád egy foszlányát, a cipőnyomodat, stb… Még ha ez sem történik meg, egy vallatásnál előbb-utóbb – mivel kénytelen vagy egy „mesét” kitalálni – önellentmondásba fogsz keveredni, és megtörsz. Látszólag nem nehéz egy kitalált történethez ragaszkodni, a valóságban, főleg ha kellően fáradt vagy, ez sokkal nehezebb, mint gondolnád. (A fekete-fehér-igen-nem játék is látszólag nagyon egyszerű, nem szabad ezen négy szó egyikét sem kimondani, mégis sokan kimondják, annak ellenére, hogy erősen koncentrálnak rá, hogy ezt ne tegyék meg.)
Ebben az esetben jóval kisebb esélye lesz annak, hogy megúszd, kimagyarázd a dolgod. Hogy hasonlóan fogalmazzak, mint te, az ügyességedet, leleményességedet feldughatod magadnak, mikor bevonulsz a börtönbe. ;-)
Megpróbálhatod beállítani a dolgot úgy is, hogy te ölted meg a hullát, és úgy beállítani, hogy jogos önvédelem volt. (Bár ha valós az a kép, amit a rendőrségi nyomozásról lefestesz, akkor ez sem sokat segít.) De ezt igazán jól csak akkor tudod kivitelezni, ha mélyebb orvosi ismereteid vannak. Mert egy vizsgálat könnyedén kiderítheti, hogy mondjuk a hullába szúrt kés okozta-e a halált, illetve hogy ez a halál beállta után következett-e be. Vagy akkor is gond van, ha a halál beállta nem arra az időpontra tehető, amikorra te a dolgot a mesédben elhelyezted. Végeredményben ezzel is valószínű te szívnád meg: börtön, sajgó ánusz, stb… Csak annyi, hogy itt már jóval nagyobb eséllyel áll meg a vád ellened még egy igazságosabb rendőrségi, bírósági működés esetén is.
Ha egyedül élsz, akkor még mindig a hulla helyben történő megsemmisítése, vagy konzerválása és későbbi eltüntetése tűnik a legkevésbé lebukásveszélyes esetnek. Bár ha látták a hullát besétálni a társasházba, házba, akkor erre sem biztos, hogy van elegendő időd. Illetve lehet, hogy ez egyszerűnek tűnik ez egy fotelből nézve, egy elméleti diskurzusban, a valóságban sokkal nehezebb, mély elemi ösztönök fogják ezt nehézzé tenni. Megint ott vagyunk, hogy lehet, hogy megúsztad a börtönt, de olyan lelki traumát okoz benned az egész, ami egy életre megmérgezi a tudatodat. Lehet, hogy szabad maradsz ugyan, de az életedet tönkreteheti. Pusztán egy halott ember látványa is okozhat évekre nyomot hagyó traumát, hát még egy hulla pakolgatása, vagy az esetleges feldarabolása.
~ ~ ~
(Az hab a szubjektivitás tortáján, hogy pont az etikus életszemléletemnek köszönhetően több közösségnek vagyok megbecsült tagja. A családban, szűkebb baráti körben is vannak rendőrök, nyomozók, ügyvédek. Oké, ez nem sok befolyásolási tényező elméletben, de a gyakorlatban azért egy-egy baráti odaszólás sokat segíthet a dolgok helyes alakulásában. De tagja vagyok egy több ezres közösségnek is, amire kimondottan jellemző, hogy a tagok segítik egymást, ahogy tudják, így valószínű három igen jó ügyvéd közül is válogathatnék, akik nagyon jutányos áron, akár még ingyen is vállalnák a védelmemet. Tehát én személy szerint már csak ezért is jobban hajlok a hivatalos úthoz. De a fentiek tükrében ez igazán sogadlagos, bár nem lényegtelen szempont.)
~ ~ ~
Szóval szerinted akkor mi a helyes megfejtés?
A szerepjátéknak pont az a lényege, hogy nincs egyetlen és tökéletes megoldás. Mindenki máshogyan fog hozzá a problémához, és lehet, hogy teljesen mást fog kitalálni, mint amit vártunk. Például ha valaki azt mondja, hogy oké, én atomfizikus vagyok a KFKI-ban, gyorsan elszaladok plutóniumért, építek egy atombombát, és felrobbantom az egész várost. Hát, elég érdekes megoldás, de tuti senki nem fog rá gyanakodni ezután, pláne hogy a hullából semmi nem marad, viszont lesz helyette egy csomó másik.
A morális "helyes" soha nem egy merev fogalom. Ha elolvasod Sántha Ferenctől az Ötödik pecsétet (vagy megnézed a filmet), láthatsz erre egy kiváló példát. Helyes dolog hagyni, hogy a nácik halálra kínozzanak egy ártatlant, sőt, még fel is pofozni, ha ezért téged szabadon engednek? Nem... de ha közben otthon egy tucat üldözött kisgyermeket rejtegetsz a pincében, akiknek az élete attól függ, hogy visszajutsz-e hozzájuk, akkor mi a "helyes" döntés?
Tessék, itt az én megoldásom.
A hullát nem támasztod fel. Hogy mi történt vele, nem a te dolgod. Meg kell tőle szabadulnod, mégpedig nyomtalanul. Ha tudod, hogy a rendőrség biztosan ellened fordul, akkor nem számíthatsz rájuk. Biztos marha helyes meg erkölcsös ennek ellenére kihívni őket, de ott és akkor vége lesz az életednek, elbúcsúzhatsz a családodtól, az egzisztenciádtól, a jövődtől. Ha ez neked megfelel holmi homályos erkölcsiség kedvéért, hát csak nyugodtan, a gyerekeid majd felnőnek valahogy úgy, hogy apu börtönben van, de amúgy tökre erkölcsös. Mit változtat a helyzetükön, hogy ártatlanul ültettek le?
Én azt tenném, hogy azonnal elrohannék a barkácsáruházba takarófóliáért, belecsavarnám a hullát, hogy ne folyjon ki belőle semmi, és ideiglenesen elrejteném a házban. Nem avatnám be a családomat sem, mert hozzád hasonlóan ők sem racionális hanem emocionális gondolkodásúak, sikítozni kezdenének, fűhöz-fához kapkodni és vitatkozni. Különben sincs szükség rájuk a végrehajtáshoz, miért terheljem őket ezzel. A helyet, ahol a hullát megtaláltam, alaposan felmosnám oxigén alapú fehérítővel (pl. Oxy), mert az nemcsak eltünteti a vért és más testnedveket, de elroncsolja a fehérjéket is, tehát nem marad DNS nyom. A szőnyeget felszedném és azt is elvinném, ahelyett is hoznék gyorsan egy újat, hadd örüljön az asszony. És persze alaposan fel is kell porszívózni, hogy por vagy szőrszálak ne maradjanak. De azokat lebukás veszélye esetén úgyis csak akkor kezdenék vizsgálni, ha UV fénnyel körbevilágították a helyszínt, és fénylő foltok jeleznék, hogy valamilyen testnedv folyt ki. Ez pedig nem történik meg, ha alaposan feltakarítottam Oxyval. Legcélszerűbb vastagon és töményen szétlocsolni, aztán elkenni és hagyni, hadd dolgozzon.
Ezután deszkákat hoznék, és ácsolnék egy ládát, kerekeken. Ebbe tenném bele a hullát, ami így gurítható lesz, nem kell hozzá segítség, és egy faláda senkinek sem gyanús. A belsejét nejlonfóliával bélelném ki.
Ezután betenném a kocsiba, elvinném valahová a Kiskunságba, ahol laza homokos a talaj. Ásnék neki egy sírt, abba leereszteném, de a teteje nélkül. Azért béleltem ki nejlonnal, hogy ne folyjon ki belőle semmi. Feltölteném csurig háztartási zsíroldóval, amit útközben a takarító-nagykerből vennék meg. A hulla mellére téglákat tennék, hogy lenyomja a folyadékszint alá. Ezután rátenném a fedelet, rácsavaroznám, alaposan meglocsolnám Oxyval, és betemetném.
A zsíroldó kb. egy hét alatt teljesen lebontja a hullát. A faláda pár hónap alatt szétkorhad, és a sír berokkan. Csak egy mélyedés lesz a talajon, semmi gyanús, és ha gyeptéglákkal takartam le, akkor még az sem fog látszani, hogy itt valaki ásott. Ha elég mélyre temettem, nem fogják kiásni a vadállatok, kóbor kutyák.
Az eltüntetés másik módszere, ha mindenféle kémiázás nélkül, meztelenül kiteszem egy erdőben, valami árnyékos, nyirkos helyen, és betakarom hullott avarral. Napok alatt úgy szétrágják a kukacok és más lények, hogy azonosíthatatlanná válik. A ruháit véletlenszerűen kiválasztott kukákba dobnám be jó messze egymástól, a nejlonfóliát, amibe becsavartam, simán begyűrném egy Tesco mögött a konténerbe, amibe a hentesek is kihordják a húsleves-véres műanyag szemetet, a faládát meg simán ki lehet dobni a Duna partján, majd elviszi az árvíz vagy a hajléktalanok.
Innentől kezdve az egyetlen bizonytalansági tényező, hogy hogy került a pasas a lakásomba. Ezt nem tudom kezelni, de ha mégis elővesznek egyszer, nem teszek vallomást. A gyanúsításra nem válaszolok, az amúgy is egy roppant képlékeny dolog, azt még ezerszer át fogják variálni. Ha már vádat emeltek, akkor lehet gondolkodni, hogy megszólaljak-e, de valószínűbb, hogy csak a perbeszéd után, az utolsó szó jogán fogok. Hiszen az ügyészségnek semmilyen bizonyítéka nem lesz, csak annyi, hogy a pasast az én lakásomba bemenni látták utoljára. Nagy lutri, hogy a bíró megelégszik-e a bizonyítékok hiányával, és így felment, vagy az a fajta, aki nem ismeri az ártatlanság vélelmét. Remélem a legjobbakat.
válasza:> A morális "helyes" soha nem egy merev fogalom.
Nyilván. És mégsem. Anno tízenpár évvel ezelőtt futottam bele – még jóval a ma Facebook-on, 9gag-en, meg sok helyen divatos morális kérdéses posztok divatja előtt –, hogy megölnél-e egy ártatlan embert, ha ezzel mondjuk megszüntethetnéd az éhezést a világban. 10+n év vissza-visszatérő elgondolkodása vagy háromszor eredményezett olyan felismerést, ami alapján gyökeresen megváltozott a válaszom erre a kérdésre. Igenből, nem, aztán megint igen, aztán megint nem lett a válasz újabb és újabb perspektívák megnyílásával. Most ott tartok, hogy alapvetően mégiscsak vannak minden helyzetre mereven alkalmazandó erkölcsi tételek is. Az egyik ilyen számomra, hogy minden, amit tevékenyen cselekszem, az az én felelősségem. Minden, ami ennek okán akár előre borítékolhatóan következmény, de nem szükségszerű következmény, az nem az én felelősségem, hanem azé, aki az adott helyzetet tevékenyen megvalósítja. Rohadt sokat vitáztam ezzel a hozzáállással, mert máshol már szembejött előtte, de egy hosszú út után eljutottam ennek a belátására.
De nyilván a dolgot nem zártam le, lehet neked is igazad, még ha az érveid nem is feltétlenül elfogadhatóak, járhatok én is zsákutcában, anélkül, hogy ez itt és most feltűnne. Illetve nagyon nem tűnsz ostoba embernek, valószínű benned is fog még formálódni egy hasonló esetről alkotott vélemény.
> Ha elolvasod Sántha Ferenctől az Ötödik pecsétet[…]
Azért ott sem fekete-fehér az, hogy Gyurica praktikus, helyes, illetve etikus döntést hozott-e, sőt pont az az a kérdést nyitja meg az emberben, hogy a három mennyire illeszthető össze, mennyire határozza meg az egyik jelleg a másikat. Mert a dolgok itt sem tiszták. Ha mindenki Gyurica szellemében járna el, akkor milyen lenne a világ? Jobb? Rosszabb? Nem egyértelmű. Gyurica döntése az adott kontextusban, rövidtávon teljesen elfogadható, logikus és praktikus. De ez nem jelenti azt, hogy erkölcsileg valóban ez volt a helyes, csak annyit, hogy ha nem, akkor ez az erkölcsi hiba teljes egészében megbocsátható. Még az sem teljesen fekete-fehér, hogy a többiek gyökeresen ellentétes, mégis azonos döntése valóban praktikus-e, helyes-e.
~ ~ ~
A másik dolog, ami zavar, és amit próbáltam pedzegetni, hogy te bizonyos előfeltevésekre alapozod a döntést. Nyilván nem teljesen alaptalanul, számtalan esetből következtetsz valamire. De továbbra is nyitott kérdés, hogy ez a kép objektív-e. Nem mondom, hogy én tudom a tuti választ erre, de elvitatom azt, hogy te kellően átfogó, objektív, a valóságnak teljesen megfelelő képet festesz le mondjuk a rendőrség és bíróság működéséről. De még ha nagy általánosságban ez is lenne a helyzet, akkor is elvitatom, hogy ebből egy adott esetre lehetne általánosítani, hogy ne lennének más szempontok, más tényezők, amik pozitívabb vagy negatívabb irányba billentenék egy adott esetben a mérleget.
Mert nyilván az általad felvázolt helyzetben a rendőrség és a bíróság egészen máshogy fog viselkedni, ha a hulla megtalálója egy 54 éves svájci születésű két diplomás klasszika filológiát tanító egyetemi professzorasszony, meg egészen máshogy történnek a dolgok, ha a hulla megtalálója egy 26 éves, 8 általánost végzett alkoholista cigány, akihez a múlt héten már ki kellett jönni csendháborítás miatt, és akit kétszer már rajta kaptak bolti lopáson. Nyilván ez előítéletes megközelítés, de a valóság ilyen. Én bízom az eddig skilljeimből, történetemből származó előnyökben is.
~ ~ ~
A megoldásoddal az a baj, hogy túl bonyolult. Még ha hónapok állnának rendelkezésre, hogy minden részletet kidolgozz, elpróbáld, akkor is tuti, hogy valahol hiba fog csúszni a számításba, és rosszabbul jössz ki az egészből, mintha felhívtad volna a rendőrséget. Mondok egy példát, lehet, hogy sikerül nyomtalanul megsemmisítened egy szőnyeget, amin a hullán vére volt, de a szőnyegnek magának lehet nyoma a parkettán, és előjön a kérdés, hogy vajon hol is van az a szőnyeg, hova tűnt, és hogy-hogy pont mostanában tűnt el, mikor a párod vallomása szerint tegnap még megvolt.
Vagy remek, hogy leugrasz a boltba takarófóliáért, de a kontextus ismeretének hiányában – márpedig nem ismered a kontextust – simán előfordulhat, hogy hazafele jövet ott áll a rendőrség az ajtódban, és csak meg fogják kérdezni, hogy mégis mire kell neked 10 méter takarófólia, és miért pont most.
Lehet, hogy szépen eltávolítod az összes DNS mintavételre alkalmas dolgot a szobából, csak mivel nem tudod, hogy az emberünk mondjuk a fürdőszobaajtón jött be, ott is kellene takarítanod, mert bemászás közben megvágta az ujját és ott a vérnyom a DNS-ével…
Vagy telefon cellainformációkból kiderülhet, hogy a Kiskunságon jártál, ahol soha nem szoktál. Vagy ha telefon nem is viszel magaddal, az ilyen-olyan kamerák által rögzített rendszámod alapján. Ez azzal együtt, hogy a szomszéd szerint mostanában sokat fűrészeltél, kalapáltál a műhelyben – csináltad a kerekes ládát – megint csak sajátos lesz.
~ ~ ~
Ha a terv egyszerű, akkor valószínű túl amatőr. Minél profibb a terv, annál komplikáltabb, annál több a hibalehetőség, annál nagyobb a közvetett lebukás veszélye. A tökéletes terv túl bonyolult ahhoz, hogy kivitelezhető legyen.
Ennek pont annyira nincs elhanyagolható esélye, mint annak, hogy ártatlanul ítélnek el.
Még valami:
> A gyanúsításra nem válaszolok, az amúgy is egy roppant képlékeny dolog, azt még ezerszer át fogják variálni. Ha már vádat emeltek, akkor lehet gondolkodni, hogy megszólaljak-e, de valószínűbb, hogy csak a perbeszéd után, az utolsó szó jogán fogok. Hiszen az ügyészségnek semmilyen bizonyítéka nem lesz, csak annyi, hogy a pasast az én lakásomba bemenni látták utoljára.
Nyilván ha nem válaszolsz, még gyanúsabbá válsz. De eleve az volt a kiindulási alap,hogy elítélhetnek bizonyíték hiányában is. Akkor ezzel sem vagy beljebb. A hallgatásod csak ront ezen. Viszont az, hogy kihívod a rendőrséget, az meg egy kicsit enyhít a gyanún, mert ha maga a gyilkos hívja ki a saját áldozatához a rendőrséget, az vagy túl hülye, vagy dupla csavart akart a történetbe, ami magas intelligenciára vallana, de a magas intelligencia meg feltételezné, hogy ha valakit meg akarsz ölni, nem a saját lakásodban teszed, meg megpróbálod ha nem is feltétlenül elrejteni a gyilkosság tényét, de legalább időben késleltetni a hulla megtalálását. Azért egy jó ügyvéd meg tudja ezt érvelni, a bíró számára is logikusnak tűnő, elfogadható módon.
Ebből a kérdésből az lett, hogy egy emocionális és egy racionális elme összecsap.
Igen, vannak előfeltevéseim, mert számtalan bírósági tárgyalást láttam, elég olvasott vagyok jogi téren, és komoly kutatásokat végeztem. Talán hallottál róla, hogy az Európa Parlament éppen elég komoly vizsgálatokkal támadja Magyarországot. A vizsgálatok egyik területe az igazságszolgáltatás, azon belül a független bíráskodás és a tisztességes eljárás megszűnése. Nap mint nap állnak ki volt és aktív bírók, hogy erre figyelmeztessenek, egész megyei tanácsok mondanak le. Ebbe ne menjünk bele, mert politika, viszont a kérdésben is meg volt fogalmazva, hogy a hatóságokra nem számíthatsz, tehát kár ezen vitatkozni. A fentiekben egy fiktív szituációt taglalunk, aminek az egyik eleme, hogy a hatóság nem fog hinni neked. Innentől kezdve a helyszín lehet a Bambuszisztáni Királyi Köztársaság is, ha gondolod.
De ha Magyarországnál maradunk, sajnos semmit nem számít a személyiséged. Éppen hogy az a tendencia, hogy a rendezett életű, tisztességes embereket mindenáron el akarják veszejteni, és az általad leírt alkoholista cigánnyal végtelenül elnézőek. Nem egy és nem két ügyet láttam, de a jövő hétig írnám, ha mindegyikről, minden részletről beszámolnék. Láttam olyan ügyet, amikor szó szerint az általad leírt alkoholista, drogos cigánybűnözőt minden vádból kimosták. Gyilkossági ügy volt, a rendőrség kereste a pasast más miatt, és egy lakásban találták meg két nővel és egy frissen leszúrt további cigánnyal. Mindenkit felmentettek, mert nem lehetett bizonyítani, hogy melyikük szúrt. Igen ám, de láttam olyan ügyet is, amikor egy hajléktalan tolvaj késsel támadt rá három fiatalemberre, mert azok rendőrt hívtak rá. Kapott egy pofont, semmi többet. A rendőrség mindenkit letartóztatott, szegény ártatlan tolvajka meséihez pedig intéztek bizonyítékot, mert nem volt. Konkrétan a tolvaj azt állította, hogy összerugdosták a földön fekve, és eltört a bordája. Azonnal bevitték a Balesetibe, szanaszét vizsgálták-röntgenezték, de semmiféle törése nem volt, még külsérelmi nyom sem volt sehol, csak ahol képen törölték. Erről megvoltak az iratok. Két héttel később a rendőrség elküldte egy másik orvoshoz, akit soha senki nem látott, az eljárásban nem szólalt meg. Ez leírta, hogy igen, ő megröntgenezte a sértettet - két héttel később! - és hajszálrepedés van az egyik bordán. Puff, kaptak is a srácok egy csoportos súlyos testi sértést. Mert a kést persze "nem találták meg" - nem is keresték nála. Az állítólagos röntgenfelvételeket sosem csatolták a bizonyítékokhoz. Érdekesség, hogy a háromból az egyik srácra így sem tudták ráhúzni a bántalmazást, mert fizikai képtelenség volt, hogy hozzáfért volna a szűk helyen álló sértetthez. Erre kitalálták, hogy "pszichikai bűnsegéd", mert "a passzív jelenlétével bátorított". Most hadd ne menjek bele, hogy ez mekkora ökörség, és mennyire felrúgja a büntetőjog elemi szabályait. De Magyarországon mindent lehet.
A megoldásom egyáltalán nem túl bonyolult, csak hosszan írtam le. Különben az adott helyzetben nincs idő minden egyes kockázat tökéletes kiküszöbölésére. Igen, lehetséges, hogy a rendőrség ott fog állni az ajtóban, mikor a fóliával hazaérek. De ha nem megyek el fóliáért, akkor is jönni fognak, tehát ezzel nem lehet mit kezdeni. Igen, lehetséges, hogy nem sikerül tökéletesen és nyomtalanul eltüntetni a vért, de ennek is igen kicsi az esélye, ha alapos munkát végzek. Két molekulát könnyen meg lehet magyarázni, egy nagy vértócsát nem. Egyébként nemcsak emocionális vagy, de a megfigyelőkészséged is nulla: leírtam, hogy a szőnyeg helyett azonnal hozok újat. Ha mégis beállítanak a rendőrök, mielőtt visszaérnék, akkor nem is lényeges a szőnyeg kérdése, mert van egy hulla a házban, és ha ilyen célirányosan jöttek, akkor meg is fogják találni. De ha csak utólag jönnek, és mindössze ennyi történt, hogy ki lett cserélve a szőnyeg, az lehet gyanús, de semmiképpen sem alkalmas közvetlen bizonyítékként semmire. Még egy rendőrállamban sem. Most akkor képzeld el a következő vádirati tényállást: "A vádlott a lakásában a sértett eltűnésének napján kicserélte a szőnyeget. Ez alapján vádolom a sértettet a 2012. évi C törvény 160. szakaszába ütköző és 1 a. pontja szerint minősülő emberölés bűntettével..."
Ha egyébként meggyanúsítanak, és a párom tanúként hallgatják ki, akkor megtagadhatja a vallomást, mert családtag. Ha mégsem tagadja meg, akkor csak annyit tud elmondani, hogy hazajött, és új szőnyeg volt, csodálkozott is, hogy mi történhetett. Ennek az információnak pedig csak akkor van értelme, ha egy nagyobb, bizonyított tényálláshoz illeszkedik. Ha az egész történet puszta feltételezés, az még Magyarországon is kevés.
Megint csak a megfigyelőkészséged hiánya az a feltételezés, hogy szerinted lehet vérnyom a fürdőszoba ablakán. (És a fogalmazásod is érdekes: emberünk nem jöhetett be a fürdőszobaajtón, mert a fürdőszobákon elég ritkán van külső bejárat. Ablakot akartál te írni.) A kérdésben benne volt, hogy nincs nyoma erőszakos behatolásnak. Ha be van törve a fürdőszoba ablaka, ráadásul véres, akkor van. De ha valóban így lenne, azt észrevenném. Nyilván alaposan átnézem a lakást, mielőtt egy hullát eltüntetek.
A telefonom cellainformációit nézegethetik, de nagyon kicsi a valószínűsége, hogy bármi olyat találnak, ami az elhunyt eltűnésével összefügg. Hacsak az illető nem egy kis zsákfaluból jött, és én pont ott jártam, ez nem fog eredményezni semmit. A kamerákról meg úgy gondolkodsz, mint a legtöbb naiv állampolgár. Az országban működő több millió biztonsági kamera nincs összekötve, a rendőrség sem tud mindegyikről. Ha feltételezzük, hogy a rendőrség kb. 48 órán belül felkutatja az összes kamerát azon a területen, ahol jártam - és vidéken a cellainformációkból sok helyen csak több kilométeres körzetet lehet behatárolni - és akkurátusan végignézegeti az összes felvételt, sőt, még egyértelműen azonosítani is tud az amúgy pocsék minőségű felvételen, na akkor mi van? Akkor bizonyították, hogy három hete az 57-es úton vezettem végig. Mivel nem ölni mentem, elég könnyen meg tudom magyarázni, mi dolgom volt arra, és ezt igazolni is tudja az, akihez mentem. Ez teljesen zsákutca.
A szomszéd azt mondja, sokat fűrészeltem-kalapáltam? Ez nem olyan szokatlan, ha az embernek van egy műhelye. Egy ládához egyébként nem kell olyan sokat fűrészelni-kalapálni. Eleve a fatelepen vagy a barkácsáruházban méretre vágják neked a deszkákat. Látszik, hogy barkácsolni sem szokták.
Az egyszerű tervek nem feltétlenül amatőrök. Lehetnek azok, de az egyszerűség minden működő dolog alapelve, az igazi profi éppen hogy egyszerűen tervez. Mindaz, amit aggályként megfogalmaztál, vagy nem létező, vagy igen marginális kockázatot jelent. Azt pedig teljesen soha nem lehet kiküszöbölni, de elfogadható szintre kell csökkenteni. Az, hogy ott egy hulla a lakásban, 100%-os lebukást jelent. Ezt az esélyt kell bármi áron csökkenteni. Ha csak 20%, akkor máris sokkal jobb helyzetben vagy. Ha nem tudod jobban, akkor nem. De te hogyan játszanál szívesebben orosz rulettet, egy vagy hat tölténnyel? Értem én, hogy inkább nem játszanál sehogy, de az nem opció, mert ott állnak mögötted géppisztollyal.
A végső érved pedig, hogy a gyanúsításra való nem válaszolás még gyanúsabbá tesz, árulkodik róla, hogy tényleg halvány fogalmad sincs a világról. A vallomás megtagadása a terhelt elidegeníthetetlen joga. Ugyanakkor bármit mondasz, felhasználható ellened. Ez azt jelenti, hogy fel is fogják használni. A csendet nem lehet. Kérdezd meg bármelyik védőügyvédet, hogy ismeri-e Kussovics kollégát, és mind azt fogja mondani, hogy persze, a legjobb asszisztensük. Ha megtagadod a vallomást, azon lehet, hogy a nyomozó felhúzza magát és fenyegetőzni kezd, talán az ügyész is rögtön előzetesbe akar vágni, de még mindig jobb egy-két évet ülni előzetesben ártatlanul, mint életfogytig, mert jó kisfiú akartál lenni és segíteni a rendőr bácsiknak.
Nagyon komoly eljárásjogi garanciák biztosítják, hogy a vallomás hiányát ne lehessen a terhelt ellenében értékelni. Természetesen a magyar bírók nem mind hallottak erről, volt már olyan ítélet, ahol azt mondták ki, hogy a vádlott azért bűnös, mert nem tagadja a vádat. Ez viszont olyan ordító megsértése a büntetőjog alapelveinek, hogy egy elsőéves joghallgatót viperával kergetnének ki a vizsgáról a McDonald's munkafelvételi irodájáig. Szóval ha nem egy totálisan gyökér bírót fogsz ki, akkor ez nem foghat helyt. Sajnos a magyar bíróságon fennáll ez a kockázat.
És megintcsak a tapasztalat akut hiánya, ha azt hiszed, hogy a rendőrség életszerűtlennek fogja találni, hogy egy gyilkos maga hívja ki a őket. Dehogyis! Fentebb írtam erről a késelős ügyről, hogy mi lett a vége, és van még pár. Hallottál például a Tolvajkergetők ügyéről? Rájuk támadott egy beszámíthatatlan, betépett drogos, miután rendőrt hívtak rá. Tökéletesen, orvosi iratokkal bizonyított, hogy a csávó teljesen kész volt, agresszív személyiségzavaroktól szenvedő, heroinista baromállat, aki ráadásul lecsúszása előtt profi küzdősportos volt. Leütötte az egyik srácot, a másik három viszont valahogy legyűrte, aztán állítólag pofán rúgták acélbetétes bakanccsal, mások szerint nem így történt, de tény, hogy eltört az orrcsontja. Utána megint kihívták a rendőröket, meg a mentőket is. A rendőrök azonnal letartóztatták mind a négyüket. A drogost a zárt pszichiátriai osztályon hallgatták ki, miután a mentő oda vitte be, tekintve hogy ön- és közveszélyes állapotban volt. Az alapján, amit ott összehadovált, és amire egyébként utólag ő sem emlékszik, egy évig tartották börtönben az egyik srácot, és most hét év letöltendőt akarnak ráhúzni életveszélyt okozó testi sértésért. Az ügyész szerint csak kamuból hívták ki a rendőrséget, hogy a bűncselekményüket fedezzék. A rendőrség letörölte a segélykérések hangfelvételeit, eltüntettek bizonyítékokat, a gyanúsítottakat védő nélkül hallgatták ki, és megfenyegették őket, ha nem ismernek be mindent, akkor mindannyian előzetesbe kerülnek. Négy éve tart ez a köcsögösködés. A bíróság már a letartóztatás után sajtóközleményt adott ki, amiben teljes névvel meg mindennel közölték, hogy bűnösök. Ennyit az elfogulatlan bíróságról. Nézz utána, fent van a YouTube-on egy csomó videó az ügyről, az a címe hogy "Az igazság a tolvajkergetőkről". De most jelent meg egy könyv is róluk.
Szóval a logika nem játszik. Amit a filmekben látsz, az nem a valóság. A magyar rendőrség erőből old meg mindent, és a többi hatóság ehhez lelkesen asszisztál. Majd ha egyszer téged is beránt a gépezet, csak pislogsz, mint hal a szatyorban.
válasza:Azt gondolom itt a vita nagyjából le is zárható. Pro és kontra elmondtunk elég sok érvet, véleményt, nem hiszem, hogy különösebben hozzá tudnék még tenni a témához. Nem hiszem, hogy meggyőznénk egymást, bár adtál legondolkodásra érdemes gondolatokat.
Ontopic megjegyzésként egy dolgot emelnék ki. Késelős történet: „Kapott egy pofont, semmi többet.”. Másik történet: „Leütötte az egyik srácot, a másik három viszont valahogy legyűrte”. Jellegükben más esetek, itt konkrét konfliktushelyzetek voltak. A tolvajkergetők meg egy egészen más tészta, abban van politikai motiváció. Másrészt én nem tartom szerencsésnek azt a megoldást, amit a tolvajkergetők csináltak. Értem, nem tudom elítélni sem, de én nem ezt az utat járnám, az biztos. Illetve hosszútávú hatásai egy eléggé kaotikus állapothoz is vezetnek. Illetve azért ők is erősen a törvényesség határvonalán mozogtak, meg van valami kettős mérce is a törvényességgel szemben. (Ha úgy van, legitimnek tekintik a törvényi kereteken való túllépést, ha meg úgy kívánja a helyzet, akkor meg követelik a jogállamiságot.)
De hagyjuk is. Néhány félofftopic észrevétellel zárnám a dolgot, csak a pontosabb kép kedvéért:
> Ebből a kérdésből az lett, hogy egy emocionális és egy racionális elme összecsap.
Aki ismer, az jóval előbb mondja rám, hogy racionális vagyok, mintsem emocionális. Bár van elég erős emocionális oldalam, de nem komolyabb döntések meghozatalánál. Sőt deklarált alapelvem az, hogy emocionális szempontokat ne nagyon vegyek figyelembe a döntésnél, hacsak nincs nagyon egyensúlyban az a bizonyos mérleg.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy idealista szellemiségű racionalitás csapott itt össze egy praktikus racionalitással.
> Egyébként nemcsak emocionális vagy, de a megfigyelőkészséged is nulla: leírtam, hogy a szőnyeg helyett azonnal hozok újat
> […]
> És a fogalmazásod is érdekes: emberünk nem jöhetett be a fürdőszobaajtón, mert a fürdőszobákon elég ritkán van külső bejárat.
Ez nem annyira a megfigyelőképességem hiányosságából származik, bár esetenként még ezt a kritikát is elfogadnám. Jelen esetben viszont inkább az játszott, hogy egy nyakatekert napon válaszoltam, túl gyorsan olvastam át a válaszodat, majd jött egy telefon, én meg kicsit elkapkodtam a választ.
> Látszik, hogy barkácsolni sem szokták.
Hát igen. Egy társasházi lakásban lakom, ami sok szempontból ideális jelenleg. De néha igencsak jól jönne egy tágasabb műhely. Meg egy társasházban nagyon komoly barkácsolásra nincs is szükség, mikor van, akkor vagy az alapanyagok, vagy a praktikus célszerszámok hiánya okoz fejtörést. De azért némi kreativitással, meg újrahasznosítással elboldogulok így is. (Bár épp most készülök összerakni egy asztalt, csak valahogy az alapanyagok beszerzése halasztódik már egy ideje. Bár ha lehetne ilyen paraméterekkel asztalt kapni, akkor lehet inkább megrendelném.)
~ ~ ~
No, de akkor további minden jót! Hacsak valami egészen új érv, gondolat nem jön elő, én a magam részéről nem látom értelmét ismételgetnem magam.
válasza:Oké, ez már azért némileg offtopic, illetve részben politikai jellegű téma, de talán még belefér, ha már egyszer így elkezdtünk diskurálni.
> A Tolvajkergetőknél politikai motiváció?
Inkább Tomcat múltja az a kártya a pakliban, ami bekavar.
> A "módszereikről" meg valószínűleg csak annyit tudsz, amennyit az ATV összehordott róluk.
ATV!? Legutóbb két hónapja néztem ATV-t. De azt is csak 2 másodpercig, amíg tovább nem lapoztam a következő tévécsatornára. (Tévéadást – leszámítva néhány sporteseményt – borzasztó ritkán nézek, inkább a netről szoktam informálódni, de ott elég széles spektrumot próbálok átnézni.) Tomcatet – a blogját – még a pólóboltos korszakában követtem, aztán jött a bombagyáros ügy, a Bombagyár blog időszaka, akkor is követtem a munkásságát. A politikai tevékenység nála nyilvánvaló és szándékolt volt. Hogy hova lehet besorolni Tomcatet, az már más tészta. Bár erősen kritizálta a MSZP-t, SZDSZ-t, meg úgy a liberális oldalt, de ugyanúgy beleállt a Jobbikba, a Kuruc.info-val is összerúgta a port. Tomcat inkább rendszerkritikus, mintsem ilyen-olyan oldali. Külsőségekben, formaiságában, néha tartalmában is van egy kis szélsőjobboldali jellege az egésznek, míg tartalmában fellelhetőek szélsőbaloldali, anarchista elemek is. Tomcat világképe, értékrendje túl egyedi ahhoz, hogy beleférjen a megszokott skatulyarendszerbe. Önmagán belül jól értelmezhető és viszonylag konzisztens, de azért nem véletlen, hogy míg a politikai széljárás meg-megfordult az idők során, Tomcat minden rendszer szemében tüske maradt.
Ott volt a Novák Elődös story, ami akárhogy is nézzük ténylegesen túllép a törvényes kereteken. (A kettős mérce pl. ebben is megjelenik, mert lehet, hogy a dolog a jog alapján nem jogszerű, de ebben az esetben úgy van tálalva a dolog, hogy ettől most tekintsünk el, és a dolog vélt vagy valós igazságosságát, legitimitását vizsgáljuk. Még akkor is, ha a jogszerűtlenség elismert volt és vállalta is ennek a felelősségét. Viszont a lényeg a dolog tálalása. Mikor viszont Tomcatet vagy a barátait éri valami jogszerűtlen inzultus, akkor meg fellapozzuk a jogszabályokat és követeljük a jogállamiságot, és ez a dolog tálalásának a módja. Érthető persze a maga nemében, de ettől ez még kettős mérce tőle is.)
Ennek ellenére azért Tomcat ügyelt arra, hogy lehetőleg a törvényesség határán belül maradva, de mégis feszegesse a törvényesség határát. A Tolvajkergetők esetében sem volt ez másképp. Bár a Tolvajkergetők munkásságát már nem követtem annyira, csak 3-4 akciót láttam tőlük random módon rátalálva, meg esetleg 1-2 nagyobb vihart kavart akciójukat néztem meg, de a benyomásom ebben az esetben is az, hogy kényesen ügyeltek arra, hogy a törvényesség keretén belül maradjanak, de elmenjenek a falig, hogy ezzel törvénytelenséget provokáljanak ki a másik oldalon. Nyilván ha egy törvénytelenséget ki lehet provokálni, az sem jó. Mindenesetre Tomcat a rendőrök egy részének a szemében az a személy, aki kvázi bohócot csinált belőlük, kiskapukon keresztül átnyúlva mutat fityiszt a hatóságoknak.
A Tolvajkergetők által feszegetett problémát valósnak gondolom. A kiinduló szándékot még talán helyesnek is. Az ebből megszülető módszert már nem tudom 100%-ig helyesnek vélni. Nyilván ez most egy érzelmi jellegű érvelés lesz, de én a magam részéről nem szívesen élnék olyan világban, ahol mindenki Tomcat attitűdjével áll a társadalomhoz, annak a különböző negatív, vagy problémás jelenségeihez. Elítélni nem tudom, de megítélni igen, és én személy szerint nem tudnám tiszta lelkiismerettel követni a példáját. Lehet, hogy az adott viszonyok mellett a dolognak van valami pozitív hozadéka, több, mint amennyi negatívuma, de ennek ellenére azt gondolom, még ha lassabb is, és nem is az én életemben fog ez igazán pozitívra fordulni, de más módszerrel, más megközelítéssel kellene kezelni azokat a valós problémákat, amire a Tolvajkergetők, mint reakció megszületett. Mert ha mindenki Tomcat és Tolvajkergetők lenne, akkor a problémák nem hogy megszűnnének, inkább eszkalálódnak.
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy lehet, hogy tényleg szükség van egy Tomcatre, meg egy Tolvajkergetőkre ahhoz, hogy olyan problémákat, amiket eltagadtunk és/vagy szőnyeg alá söpörtünk, azok felszínre kerüljenek annyira, hogy kénytelenek legyünk foglalkozni vele. De az is meggyőződésem, hogy ez valamiféle tüneti kezelés, ha kezelés egyáltalán, a valódi problémáknak történelmi, kulturális, szociológiai okai vannak, így a megoldás is ott keresendő.
~ ~ ~
Akárhogy is, Tomcat akkor is tüske marad a hatóság egy részének szemében, ha nem követ el törvénytelenséget. Akkor is megpróbálnak majd valamit ráhúzni, ha konkrétan nem is abban bűnös. Pont ezért nem tartom jó példának a kérdésben szereplő eset szempontjából, mert én nem vagyok tüske a hatóság szemében, nincs politikai, közéleti múltam, nem feszegettem a törvényesség határait. Ilyen szempontból a hatóságnak a viszonya velem szemben nem terhelt annyi érzelmi töltettel, ilyen szempontból én semlegesebb eset lennék a házamban talált hullával, mint Tomcat hasonló esetben.
~ ~ ~
Meg most így hirtelen az az ellentmondás kezd bennem körvonalazódni, hogy te pont érvként hozod fel a Tolvajkergetők példáját, hogy miért nem szabad bízni a hatóságokban. (Mondván, még a végén úgy járok, mint ők.) Viszont ebből a pár mondatból meg úgy érződik, te valahol tiszteled az ő tevékenységüket, helyesnek tartod, hogy ezt az egészet csinálták. De ha ők a te érveidet követték volna, soha nem jöttek volna létre. Őket pont az az idealista megközelítése hozta létre, amit az én érveimben kritizáltál. Mondhatjuk azt, hogy mennyivel jobban jártak volna, ha nem csinálják ezt az egészet, és inkább ülnek otthon a fenekükön, a családjukkal? Mondhatjuk, csak ők is azt gondolták, hogy vannak szempontok – holmi elvek, értékrendek, eszmék –, amik fontosabbak annál, hogy személy szerint őket később milyen atrocitások fogják érni, hogy velük mi fog történni a tetteik, döntéseik nyomán.
Az egész vitájában Novák Előddel az volt az egyetlen tényleg törvénytelen rész, mikor jól pofán vágta. Amit összehazudozott róla mindenhol névtelenül, aztán vigyorgott és letagadta, csodálom, hogy ennyivel megúszta. És ennek semmi köze a Tolvajkergetőkhöz.
Az meg lehet, hogy van neki egy politikai véleménye, de nem vitte be a Tolvajkergetőkbe. Hányszor hangsúlyozták a Tolvajkergetők, hogy ők nem politizálnak?
És én nem tudok róla hogy átléptek volna bármi törvényes határt! Szerintem nincs abba semmi hogy alaposan megnézik a törvényt, hogy mit tehetnek meg, és azon a kereten belül rommá szopatják a tolvajokat. És igazuk van hogy amikor ezen valami hülye feldühödik és a törvényt áthágva próbálja őket megbüntetni, akkor megint előveszik a törvénykönyvet és megmondják, miért nem lehet (lehetne). Aki erre elkezd sipákolni hogy ez milyen "képmutatás" az szerintem egy idióta.
válasza:Na, teljesen átmentünk kvázi politizálásba. Sebaj, ahogy látom egész értelmesen el tudunk vitázni erről is.
> És ennek semmi köze a Tolvajkergetőkhöz.
Legalábbis nem annyira szorosan. A Tolvajkergetők azért egy egészen más céllal létrejött közösség volt, amiben Tomcat csak egy szereplő volt. Jó kérdés, hogy ha a Tolvajkergetőket nem Tomcat, hanem egy ismeretlen civil hozta volna létre, akkor mennyiben lett volna más a megítélése bizonyos médiában, illetve a hatóságok szemében. Mérget nem vennék rá, de élek a gyanúval, hogy az egész nem kapott volna sem ekkora figyelmet, sem ekkora ellenszenvet.
> Az meg lehet, hogy van neki egy politikai véleménye, de nem vitte be a Tolvajkergetőkbe.
Közvetlenül nem, de közvetve maga a Tolvajkergetőket egy társadalmi szemlélet – ha úgy tetszik tágabb értelemben vett politikai világkép – szülte meg. De ha ezt is félretesszük, nem is kellett, hogy belevigyen politikát a Tolvajkergetőkbe, elegendő az, hogy a saját személyét belevitte, amiről még nem mállottak le a politikai megnyilvánulásai. Akármennyire is nincs benne és illogikus, meg fogja színezni politikával azt, amit éppen csinál, akármennyire is apolitikus tevékenység az.
Gondolj Hitlerre. Több, mint 70 éve halott. De mind a mai napig annyira jellemző az un. „Náci kártya”, hogy külön fejezetként tartják nyilván az érvelési hibák között. „Hitler vegetariánus volt. A vegetarianizmus tehát rossz.”, „Hitler támogatta az eutanáziát. Az eutanázia tehát rossz dolog.”, vagy „Hitler ellene volt a homoszexualitásnak, a homoszexualitás tehát jó.”. Nem mintha bármelyiknek is lennek köze Hitler uralmának, vagy a II. világháború történéseinek, ennek ellenére Hitler mégis rávetül kvázi mindenre, és átszínezi azt.
> És igazuk van hogy amikor ezen valami hülye feldühödik és a törvényt áthágva próbálja őket megbüntetni, akkor megint előveszik a törvénykönyvet és megmondják, miért nem lehet (lehetne).
Nyilván önmagában nézve ez egy tartható vélemény. De akkor most hadd hozzak fel egy másik témát: Magyar Gárda. Én azt gondolom, hogy a megszületése ennek a szervezetnek kvázi szükségszerű volt, elkerülhetetlen reakció volt az adott helyzetre. Nem tudok róla, hogy mint szervezet átléptek volna egyetlen törvényességi határt, sőt még csak annyira sem feszegették azt, mint Tomcat tette meg ezt néhanapján. Ebből a perspektívából nézve lehet azt mondani, hogy nincs ezzel gond.
De gondolj bele, ha a szervezet tovább nőtt volna, a Gárda jelensége általánossá vált volna, annak attól függetlenül, hogy nem léptek át törvényességi határt, milyen következménye lett volna? Nyilván kettőn áll a vásár, de kvázi polgárháborús helyzethez vezetett volna hosszútávon az egész. Lett is ennek az egésznek néhány áldozata mindkét oldalon.
Voltak jobbikos figurák, akiknek lehet, hogy régebben voltak cigányellenes kirohanásai, de egy polgármesteri székben kicsit máshogy kezdtek rálátni a problémára. És volt, ahol a cigány-magyar együttélés problémájának megszüntetéséhez sikerült olyan eszközökkel jelentősen közelebb kerülni, hogy nem kellett felkorbácsolni hozzá érzelmeket, nem kellett senkit semmire provokálni, mert a problémát a gyökerüknél ragadták meg, a szociális, kulturális okait kezdték orvosolni a két népcsoport szembenállásában.
Vagy mondok egy másik példát. X. Y. viszonylag nagyobb nyilvánosság előtt beszél mély érzelmekkel Trianonról, annak igazságáról, követeli valamiféle jóvátételét ennek a gyalázatos eljárásnak. Magyar vagyok. Átérzem az indulatait, az érzelmeit. Jogosnak is tartom a felvetést úgy önmagában nézve. Viszont itt jön a „de”. De ettől a nagyobb nyilvánosság előtt elmondott beszédtől jobb lett bármivel is a határon túli magyarok helyzete? Nem. Viszont jó indikátor ahhoz, hogy feltüzelje a másik oldalon néhány emberben, vagy akár a politikában a magyarellenességet. Összességében a beszéd bár a határon túli magyarok érdekében szólt, a következménye a határon túli magyarokkal való – elnézést – kicseszés lett. A szándék jó, de ahogy a mondás tartja, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.
> Aki erre elkezd sipákolni hogy ez milyen "képmutatás" az szerintem egy idióta.
Nem a képmutatás az, ami a véleményem magvát képezi, hanem a probléma megoldására kiválasztott eszköz hibásnak tartása. Ki lehet törvényes módon törvénytelenséget provokálni? Úgy tűnik. Jogosan ítélik el azt a személyt, aki provokálás miatt átlépi a törvényesség határait. Még szép. Őt lehet, hogy sikerült is kivonni a forgalomból egy időre, ami teljesen rendben van. Csak az egész jelenség nem csak azt az adott személyt fogja provokálni, hanem sok más embert is, akik ugyanúgy átlépik alkalmasint a törvényesség határait, ami ugyanúgy hiba persze, csak éppen őket nem kapja el senki. Ha éppen rajtakapnál valakit, aki a biciklidet próbálja ellopni, az lehet alapesetben inkább kereket oldana. De lehet pont a Tolvajkergetők tevékenységéből következően feltüzelt érzelmi állapot miatt inkább kést ránt, és nincs ott sem a Tolvajkergetők, sem a rendőrség, és ha még később le is ültetik emiatt, azért neked annyira nem lesz pozitív, hogy megkéseltek. Vagy lehet, hogy Józsika alapesetben siránkozna, hogy ellopták a biciklijét. De lehet a Tolvajkergetők mintáját követve megpróbál a tolvaj nyomába eredni, de mögötte nem lesz ott a rendőrség, nincs akkora fizikális ereje, nincs küzdősportokban, önvédelemben tapasztalata, és félholtra verik. Ez sem feltétlenül pozitív hozadék.
Ezért gondolom azt, hogy bár közelről nézve a Tolvajkergetők egy olyan jelenség volt, aminek az ember még szurkolt is, de távolabbról nézve meg olyan jelenség, ami az általános helyzetet nézve nem hogy megoldott volna, inkább tovább szított bizonyos konfliktusokat, pedig mi – vagy legalábbis én biztosan – a konfliktusok okának megszüntetését kívánnánk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!